Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Romsics Ignác: Nemzeti és társadalmi kérdés az 1918—1919-es forradalmakban
barát külpolitikai orientációjuk végképp csődbe jutott. „Menekülést egyedül az Internacionálé nyújthat. Ha a szocialisták egyedül veszik át a kormányt, új külpolitikai orientációra nyílik lehetőség” — fejtette ki Károlyi a minisztertanács ülésén. A kormány tagjai magukévá tették Károlyi érvelését, s lemondtak a szociáldemokraták javára. A munkásság jelentős, s a szegényparasztság egy része azonban a kommunistákat támogatta, ezért az MSZDP egyedül nem merte a hatalmat átvenni, hanem egyesült a KMP-vel. A kommunista vezetők elfogadták a baloldali szociáldemokraták egyesülési javaslatát, mivel az egyezség alapja a kommunista program elfogadása (tanácsköztársaság kikiáltása, proletárdiktatúra kiépítése, a főbb termelőeszközök államosítása, s szövetség Szovjet-Oroszországgal) volt. Az egyezség eredményeként 1919. március 21-én Magyarországon békés úton győzött a szocialista forradalom. A március 21-i hatalomátvétellel új típusú államhatalom jött létre Magyarországon: a proletariátus diktatúrája. Megalakult az új kormány, a Forradalmi Kormányzótanács, melynek elnöke a baloldali szociáldemokrata Garbai Sándor, külügyi népbiztosa a Szovjet-Oroszországból 1918 őszén hazatért kommunista Kun Béla lett. Az április 2-án megjelent ideiglenes alkotmány általánossá tette a tanácsok rendszerét. A legfőbb hatalmat a Munkás-, Katona- és Földművestanácsok Országos Gyűlése gyakorolta, amely a régi parlament helyébe lépett. A helyi törvényhatóságokat és képviselőtestületeket felváltó megyei, járási, városi és községi tanácsokat április első felében választották meg. A helyi végrehajtó szervek, a direktóriumok tagjait a tanácsok saját kebelükből delegálták. A Forradalmi Kormányzótanács gazdasági, szociális, politikai és kulturális intézkedései napok alatt új viszonyok alapjait teremtették meg a munkások és az agrárproletárok számára. Március 27-én, egy napon jelentek meg „a kisipar kereteit meghaladó” ipari, bánya- és közlekedési üzemek, a lakóházak, a bankok és egyéb pénzintézetek szocializálásáról, valamint az általános munkakötelezettségről és a munkához való jogról szóló rendeletek. A későbbiekben államosították a nagyobb kereskedéseket és szolgáltató egységeket, a kisebbek készleteit pedig zár alá vették. Hasonlóképpen impozáns volt a Tanácsköztársaság művelődéspolitikai koncepciója is, amely az oktatásügy korszerűsítéséről (iskolák államosítása, az iskolakötelezettségi korhatár felemelése 10-ről 14 évre, nyitott oktatás-intézményi struktúra, munkásegyetemek és gyógypedagógiai iskolák létesítése stb.) a színházak, múzeumok és egyéb kulturális intézmények kapuinak szélesre tárásán át sporttelepek létesítéséig a művelődésügy minden ágát érintette. E zömükben hosszú távú, s inkább csak a jövőben kamatozó intézkedések mellett a Forradalmi Kormányzótanács gyökeresen új szociálpolitikát dolgozott ki, melynek lényege az agrár- és ipari munkásság helyzetének, életkörülményeinek a javítása volt. Ezek közül is kiemelkedik a proletariátus munkabér-reformja, valamint a kistisztviselők és a közalkalmazottak munkabérének emelése. Teljesült az ipari munkások régi követelése, a nyolcórás munkanap bevezetése is. E konceptuális gazdaságpolitika és a legszegényebb rétegeket segítő szociálpolitika ragyogó távlati perspektívákat villantott fel, és — az ország súlyos gazdasági helyzete ellenére — ideiglenesen képes volt az ipari és agrármunkásság életszínvonalának emelésére. A tulajdonviszonyokat érintő alapvető rendeletek közül utolsóként, április 4-én jelent meg a földbirtokok szocializálásával foglalkozó rendelet. A rendelet 12
