Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Gál István: Szilasi Vilmos, Babits filozófus barátja

serllel, a fenomenológia megalapítójával is, ez a kapcsolat majd 1919 utáni emigrációjában játszik fontos szerepet életében.

Babits a Reviczky utcába való költözésével egészen közelébe került a Rökk Szilárd utcában (a mai Somogyi Béla utcában) lakó Szilasiéknak, akikkel így aztán a háború utolsó három évében szinte naponta találkoztak. Babits volt a házassági tanúja Szilasi Vilmosnak, aki egy gazdag családból származó tanítványát vette cl. Szilasi Lili germanisztikával foglalkozott, dolgozata, a „Stöckel Lénárd Zsuzsán na-drámája és a magyarországi német iskoladráma” címmel a Német Philologiai Dolgozatok sorozatában jelent meg.

Szilasi a forradalmak alatt az Eötvös-kollégium filozófiaprofesszora lett. 1919 őszén úgy látta, hogy származása és baloldali magatartása miatt itthoni elhelyezkedése kilátástalanná válik. Freiburgba költözött, ahová Husserl meghívta az újonnan alapított Filozófiai Intézetbe. Szilasiné unokatestvére, Déry Tibor erre így emlékszik vissza: „Husserl, a freiburgi bölcsészeti tanszék európai hírű fenomenológusa habilitálni akarta volna az egyetemen, de Hermann nagybátyám az anyag nevében ellenállt: egy fillért sem ad vejének, közölte Husserllel egy hosszú beszélgetés során, filozofálásból nem lehet megélni, Szilasi tanuljon vegytant, s akkor alkalmazni fogja vállalatában, a Nasici tanningyárnál.” (Déry Tibor: Ítélet nincs. 1969. Szépirodalmi 488. 1.)

Szilasiné így összegezte 1972. március 4-én hozzám írt levelében németországi tartózkodásukat: „Feldafingben 1922-től 1928-ig éltünk. Előzőleg 1919- től 22-ig Freiburgban. Marburgban 23 után több szemesztert töltöttünk, ahova Heidegger hívott. Éppígy 28—33-ig Freiburgban szintén Heidegger hívására. 33-ban hagytuk el Németországot és azután 47-ig Brissagóban éltünk. 47 után újra Freiburgban, úgyszólván férjem haláláig.”

Freiburgban Szilasi elvégezte a vegytant, közben kisdrogéria üzemet nyitott, fogpasztát és púdert gyártott, míg felesége az irodai munkát végezte. Mint vegyészmérnök, hamarosan bebizonyította sokoldalúságát, új gépi berendezést konstruált a fa kilúgozására, bebizonyította, hogy a drága tölgyfa helyett a bükkfából is ki lehet vonni a tannint. Ezzel a tönkremenetel előtt álló céget talpraállította és a közben csőd szélére kerülő apósának vagyonát megmentette.

1922-ben Freiburg in Breisgau után Feldafingben, a starnbergi tó partján, München közelében telepedtek le. A Nasici favállalat kitermelése és favegyészeti üzeme Jugoszlávia erdeire volt alapítva. Gyurgyenovác Susinec mellett volt a vállalat központja, ahol időről időre meg kellett jelennie Szilasinak, hogy ellenőrizze a vállalat működését. Ideje Feldafing, Freiburg, Marburg és Gyurgyenovác között oszlott meg, még szerencse, hogy ezen a jugoszláviai fatelepen szabad idejében ráért filozófiával foglalkozni. 1933-ban a hitlerizmus uralomrajutása után Svájcba települtek át. Az olasz határtól nem messze, a Lago Maggiore párján, Brisasgóban vásároltak villát, olyan nagy méretűt, hogy barátaik, elsősorban Babitsék, Bernáth Aurélék és Déry Tiborék hosszabb időre is vendégeik lehessenek. Hosszabb-rövidebb időt töltött náluk Lukács György, Illyés Gyula és Cs. Szabó László is.

A második világháború után a Jugoszláviában is bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások következtében a Szilasi Vilmosék létalapját képező gyurnyenováci fakitermelő üzem állami tulajdonba ment át. Ugyanakkor a mali