Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 2. szám - Szakály Ferenc: A Közép-Duna menti bortermelés fénykora
A törökök 1541-ben szállták meg a szekszárdi dombvidéket is magában foglaló Kelet-Tolnát. A következő évtizedekből ránkmaradt török és — mivel a hódoltsági jobbágyok magyar részre is adóztak — magyar adójegyzékek, urbáriumok, vámnaplók arról tanúskodnak, hogy a tolnai bortermelés a török foglalás után sem esett vissza. Az e forrásokból kihámozható terméseredmények ugyanis oly magasnak tűnnek, hogy azoknál magasabbal a korábbi évtizedekben is aligha számolhatunk. Ebben az időszakban az egész régió bortermelését a környék legjelentősebb városának — a magyar városhierarchiában mintegy a szerémségi városokkal azonos szinten elhelyezkedő — Tolnának polgárai szervezték és irányították. A tolnaiak minden olyan környékbeli szőlőhegyen feltűnnek, amely bortermelésre alkalmas volt. A szekszárdi szandzsák 1564-es tizedjegyzéke szerint Ebesen 62, Csatáron 73, Mórágyon 4, Kövesden 15, Hidason 55, Nagy- és Kisbáton 65, Malontán 33, Keresztőn 6, Grábócon 25 és Agárdon 15, vagyis összesen 353 tolnai polgár fizetett bortizedet. Ezen kívül egy 155 3-as kincstári feljegyzés szerint Szentmiklóson, egy másik 1564-es török tizedjegyzék szerint Szerdahelyen, a szigeti vár 1565-ös urbáriuma szerint pedig Szekszárdon is szép számmal voltak tolnai extraneusok. (A szekszárdi szandzsák 1580-as kánunnaméja [törvénykönyve] külön is szükségesnek tartotta kiemelni, hogy „Tolna város lakói és más falvak lakosai, ha Szekszárd. vára határában szőleik lennének’, oda-, s visszajártukban semmit se fizessenek a Sárvíz egyik hídjánál.) A tolnaiak „szőlőéhségére” mi sem jellemzőbb, mint hogy közülük egyesek még a bortermelésre kevéssé alkalmas Duna-túlparti szőlőhegyeken is feltűnnek. Aligha tévedünk tehát nagyot, ha a tolnaiak által, helységük határain kívül művelt szőlők számát a XVI. század dereka táján 400-ra tesszük. A tolnaiak kiterjedt szőlőművelése természetesen nem kerülte el az adóztató hatalom figyelmét sem. Tolna ekkortájt 500 forint summával és némi ajándékkal adózott magyar földesurának, a szigeti várnak; ezzel tizedeit is megváltottalak tekintette. A magyar kamara 1565-ben pontosan amiatt akarta megemelni a mezőváros adóját, mert véleménye szerint — amit nyilván a Szigetváron kikérdezett hódoltsági jobbágyok információira alapított — Tolna évi bortermése mintegy 5806 hektoliterre rúg, ami után az magyar részre egyáltalán nem adózik. Bármennyire impozánsnak is tűnik önmagában ez a szám, bízvást állíthatjuk, hogy a kamara alaposan alábecsülte a tolnaiak bortermelésének tényleges hozamát. A törökök 1576-ban 3441 hektoliter olyan mustot írtak össze Tolnán, ami a város határában vagy annak közveden közelében termett. Ha a tolnaiak össztermését meg akarjuk becsülni, ehhez természetesen hozzá kell adnunk a tolnaiak extraneus szőleiben termett mennyiséget is. Mivel azok közül a helységek közül, amelyekben a tolnaiak számos extraneus szőlőt birtokoltak, Ebesen 18,7, Csatáron 22,2, Kesztölcön 11,1, Mórágyon 12,2, Hidason 11,9, Nagy- és Kisbáton 11,3, vagyis átlagosan 14,6 hektoliter esett egy-egy szőlőre, a tolnaiak extraneus szőleinek hozamát 400 szőlőxi4,6 hektoliter = 5840 hektoliter a tolnaiak össztermését pedig: 18
