Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Szakály Ferenc: A Közép-Duna menti bortermelés fénykora

3441 hektoliter + 5840 hektoliter

9281 hektoliterre tehetjük (anélkül persze, hogy felednénk: két különböző év adatait összesítettük, s nem tudjuk, hogy az adatok jó vagy rossz termésű évről vallanak).

Bármennyire a tolnaiak uralták is a délkelet-tolnai dombvidék bortermelését, termésük aligha érte el a terület összbortermésének felét. Egy — sajnos csak kivonatban hozzáférhető — 1565-ös és 1566-os török bortized jegyzék — adatai szerint ugyanis 12 itteni helység (Bát, Báta, Bátaszék, Csatár, Ebes, Ete, Hidas, Kesztölc, Kövesd, Kürtös, Malonta, Mórágy) bortermése 16 437 hektoliter volt. Mivel, éppen ugyanezen 1565-ös tizedjegyzék útmutatásai alapján, ebből levonhatjuk a tolnai extraneusok termését (7 helységben 307 tolnaiak által használt extraneus szőlő, darabonként 14,6 hektoliteres átlagterméssel = 4482 hektoliter), a 11 helység saját össztermését 11 955 hektoliterre becsülhetjük. S ha figyelembe vesszük, hogy a fenti adatsorból hiányzanak olyan helységek adatai, mint az egész borvidék termelési központjának tartható Szekszárd, úgy a délkelet-tolnai borvidék össztermelését 15—20000, Tolnával együtt pedig 25— 30 000 hektoliter körül kell keresnünk.

Ezt a bonyodalmas számítások révén kikalkulált eredményt alátámasztani látszanak a tolnai bor forgalmazásának a tolnai révnél megragadható adatai is. Tolnai vámnaplók 1553-ból, 1565—66-ból, 1566—67-ből és 1576—77-ből maradtak fenn; a teljes év forgalmát felölelők közül azonban egyelőre csak az 1576—77-es vámnapló hozzáférhető kivonatos magyar fordításban. Eszerint ez alatt az egy esztendő alatt 44 114 akcse folyt be a török kincstárba az ott lebonyolított forgalom után. Ebből könnyű megállapítani, hogy 3529 hordót vámoltak meg, hiszen a szandzsák kanunnaméja szerint 1 hordó bor átkelési illetéke 12,5 akcse, 1 kis hordó bor illetéke pedig 6 akcse volt, s magából a vámvételekből is megállapítható, hogy az áthaladó borokat valóban eszerint a kulcs szerint adóztatták.

Lényegesen nehezebb azonban meghatározni a vámolási alapként vett hordó űrtartalmát, hiszen az egységesen megállapított kvóta ellenére — egészen bizonyos, hogy az átszállított hordók közel sem voltak azonos nagyságúak, vagyis a vámos bizonyos limitek között maga döntötte el, mi a kis hordó és mi a hordó. Szerencsére a szigeti urbáriumban nem egyszer feltüntetik a vidéken használatos hordók nagyságát is. Így olvashatunk olyan hordóról, amely 1,7, aztán olyanról, amely 4, 4,3, 5, vagy egyenesen 6,6 hektoliter bort fogadott be. A jobb híján e szórványos adatokból kikalkulálható átlaghordó tehát 4,4 hektoliteres lehetett. (Ez a nagy befogadóképesség csak első pillantásra tűnhet nagynak, hiszen — Kubinyi András több oldalról is megtámogatott számításai szerint — a Budán használatos hordó egyenesen 8,5 hektoliteres volt.) Ez pedig annyit jelent, hogy a Tolnán keresztül forgalmazott „baranyai” bor 1576— 77-ben:

3529 hordó x 4,4 hektoliter =15 527,6 hektoliter volt.

Bár a terméseredmények és a tolnai kikötőn keresztül folyó borforgalom megbecsült aránya (26—30 000 hektoliter: 15527 hektoliter) — számításba vé-19