Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám - Vadas Ferenc: Mobilitás és iskola
Megváltó Leányai”-ról elnevezett szerzetes rendnek is volt iskolája, a református egyházhoz tartozott az alsó- és a felsővárosi, iskolafenntartóként szerepelt az izraelita egyház is; a gimnázium állami, a csatári iskola és a két polgári községi volt, de az utóbbiakat az állam is segélyezte. A képet tarkította a mezőgazdasági iskola, mint népoktatási intézmény, amelynek célja a népiskolai 7—8. osztály helyettesítése. A felszabadulás a dolgozó tömegek, a széles néprétegek és a művelődés viszonyában is alapvető változást hozott. A gazdaság feltámasztásával egyidőben indult harc a kulturális egyenlőtlenség, küzdelem a megrögzöttég, szellemi restség és beidegzettség, a káros előítéletek ellen, a nagyobb tudásért, az emberibb emberért. Az iskolák szétaprózottságának megszüntetésére történtek lépések, de a minőségi változást oktatási rendszerünkben az államosítás hozta. Az államosításra a felszabadulás utáni korszak nagy politikai harcai közepette került sor. Valójában egy késői, a polgári ideológiához tartozó reform végrehajtásáról volt szó, mégis ez nyitotta meg az utat a szocialista művelődéshez. Az államosítás után mérföldes léptekkel fejlődik a megye közoktatása. Évek évtizedes mulasztásokat pótolnak. Amíg az általános iskola nyolc osztályának megfelelő végzettséggel járó ismeretanyaghoz — az adott korosztályokból — 1938-ban csak 1300-an jutottak, 1958-ban már 3126-án; eközben háromszorosára nőtt a középiskolások száma, négyszeresére a munkás-paraszt származású tanulók aránya. Az utóbbi eredményben az adminisztratív szabályozás, a szociális ösztönzés és a továbbtanulásra történő meggyőzés is szerepel. A megye ipari fejlődése a 60-as évektől egyre jobban érezteti hatását. A foglalkozási struktúrában bekövetkezett változás, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével létrejött nagyarányú társadalmi mozgás teljesen megváltoztatta a társadalom osztályainak és rétegeinek összetételét, arculatát. A kialakult vezető és szakértelmiségi rétegnek több mint a fele munkás- és parasztszármazású. E kedvező folyamatok révén csökkentek a különböző társadalmi származású egyének életpályaesetei közti különbségek, nyitottabbá vált a társadalom. A felszabadulás előtt még rendhagyó számba ment egy-egy szegény sorsú gyerek érettségiig jutása. A kitörni, felemelkedni vágyó falusi gyereket — az anyagiak mellett — egy előítéletektől roskadó élet szokás- és gondolatvilágának ezernyi szála kötötte. A parasztgyereknek százszorta, az iparos fiának húszszorta kisebb esélye volt az értelmiségivé válásra, mint annak, akit értelmiségi családban neveltek. Jelenleg az esélyek minimum ötszörte nagyobbak, de még közel sem egyenlők. Az esélykülönbségek a családok foglalkozási, gazdasági és kulturális különbségeiből adódnak. A vezető és szakértelmiségi réteg jövedelme és életkörülményei lényegesebben előnyösebbek, mint a többieké, a szakmunkásoké természetesen jobb, mint a betanított munkásoké. A szülők műveltségi állapota nagyban befolyásolja az orientációt, a pályaválasztásban jelentős szerepet kap a szülői ház. Ezt bizonyítják művelődésszociológiai vizsgálataink is. Nem véletlen, sokkal inkább törvényszerű, hogy a szakmunkásképző intézetek tanulói közt a négy osztályt vagy annál kevesebbet 8
