Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - A fiatal házas Babits versei feleségéhez
2. Messze messze magányosságba veszve lelkem a kályha mellett ül, szövöget havakat, éveket takarónak a tegnapokra, mellyekből lábam alatt vér szennyesen annyi rohad! Óh a boldogság puha vattájából mennyi kell, hogy ennyi vért tömhessen el! De így is ki ki üt a puha szőnyeg alól: boldogságunkba beledalol! Nem bánom, dalolj csak, vér! Dalold a sósízű dalt, melytől az életkenyér ízét megkapja! Dalold komolyabbra, félősre, keserűre, fájdalmasan telire a boldogságot! Ma hős, aki boldog Kicsi szobánk melegágy. Semmi vágy! csak őrzött jóság! Hogy kihajtsanak majd a rózsák amiknek hajtani kell a vérszennyes talajon. Borom, olajom s búzám és őrzöm a jövőnek mikor majd jőnek, nőnek és újra szőnek a holnapok. En tán már rothadok, de valamit mégis hagyok. 8
