Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - A fiatal házas Babits versei feleségéhez
3-Priccsek, paplanok, pamlagok, poklok, világ különös vackai e télben! Künn mérhetetlen pusztaság és fagy! de ahol csak az utolsó cselédlány gubbaszt is szennyes rongyain: az (élet szent helye az, mint Krisztus istállója! Vagy gondol) szegény vadak odvaira künn a havas erdőn! Köröskörül a holdig ködben és űrben a csikorgó halál! Oh kedvesem! mi királyok vagyunk süppedő szőnyegen, kályha süti arcunkat Messze az égben és lenn is a földön a hideg semmi üresük, a sűrű semmi tömködi a teret — de itt meleg skatulyákat rak egymás tetejére a város, különös áramok ránganak a falak zsinóréiban,... Űj csodáim villanásaiban villansz te is: ölelő amulet, meleg paizs, mellemen, mert nem hűl ki a szeretet mely kezemre gyűrűzi gyűrűdet. I. Ez a gyűrű, kedvesem ez a gyűrű bezár és kizár: Duna és Rajna és Szajna és Izaar hajói mind csak gyűrűk és ürügyek, s távol maradnak tölünk az irigyek. Oh, hajók vagyunk, Istenem és külön, örökké külön! és hajó hajót ha érint már veszély és süllyedés. Ne nyújtsd ki kezedet, 9
