Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám - A fiatal házas Babits versei feleségéhez

ún. nászéneknek modern magyar mesterműve. A második és harmadik a háború és az ellenforradalom nyomorúságaiból ocsúdó költőnek bizakodó helyzetjelentése, a negyedik pedig 1922. nyarán német földre tett utazásuk emlékeit idézi.

Ma újra csillagos. Csillagai az égnek — lásd mára mind kijött — lakodalomnak égnek és dobogó szived drága zenéjü' hangja szegény ijedt szived lakodalmunk harangja s elfog a büszkeség, amíg dobogja: Bim bami hogy ilyen gyönyörűt tartok a karjaimban S hallgatom ajkadat, a véreset, a pirost s úgy gyűröm ujjaid, mint egy darab papirost mint gyónócédulát, mint szerelmes levélkét amelyre létrád szivednek első vétkét s mikor tanácstalan melletted álltam árván s láttam hogy mind nem ér semmit a sok szivárvány melyet valami nap bágyadt egemre festett hogy az egész világ szíve nekem a tested láttad hogy életem belehull bús tüzembe: e drága levelet csúsztattad a kezembe És néha azt hiszem, hogy semmi, semmi, semmi hogy egyek ne legyünk, már meg nem tudja tenni és máskor azt hiszem, hogy miden, minden, minden ellenem esküdött — de ha szemed tekintem akkor nyugodt vagyok, szívembe száll a béke mint aki tóba néz és a tóban az égre s hallgatom szívedet, amint dobogja: Bim barn s gyönyörrel, gyönyörűm! gyötörlek karjaimban

7