Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Pálkovács Jenő: Paksi riport
Szükségszerű egy családi háznál is a tervet módosítani: ez a lépcső ne tíz. hanem tizenegy fokos legyen, a kéményt két sor téglával magasabbra szükséges rakni. Ilyen óriási beruházásnál nagyobb „témákban” is van tervmódosítás. A munka zavarásának másik lényeges oka, hogy bizonyos szerkezeteket menet közben szükséges áttervezni. A nagyobb biztonságra való törekvés például vastagabb betonfalakat, több acélszerkezetet kíván. Az egyes számú reaktorboksznál Tóth Sándor az építésvezető: — Valóban sok gondunk volt a munkák kezdetén. Előfordult, hogy az eredeti terv szerint beépítettünk valamit, két nap múlva kivéstük, s az új szisztéma szerint helyeztük el. Volt is elmaradásunk, de mire a kettes boksz alapozását kezdtük, egyenesbe jöttünk. Más kérdés, hogy nekünk kivitelezőknek éppen a módosítások miatt jobban észen kell lenni. Harcos Ignác a huszonhatosok építésvezetője. — Nekünk könnyű és jó volt a dolgunk, hiszen mi voltunk az első fecskék. Ránk várt az összes út, csatorna elkészítése. Dicséretet kaptunk a munkáért. * Ősz van, nem esik az eső, hetek óta tüzet lehetne csiholni a homok-kvarcból. És meleg van. A kiskabát nem kerül az ing fölé. A munkások felgyűrt ingben álldogállnak a munkahelyek mellett. A munka mellett. Nem mondom, hogy lapátolás izzasztotta meg őket, nem vagyok abban biztos, hogy a súlyos elemek — vasbeton oszlopok, tálcák, hozták ki rajtuk a testsót, de — az emberek a munka mellett vannak. Nem a munkában, jogom van arra, hogy az itteni, néha látható teszetusza munkát ne tartsam munkának — mert sok helyütt nemcsak annak látszik, hanem az is, hiszen tudom, mi a munka. Tudom, mert amikor először voltam culáger, majd kubikos, nem volt megállásom, és estére kelve izmaim remegtek, mint annak a békának, amelyet az ablakkilincsre akasztottak. * A munka itt Pakson, ha úgy tetszik „az ország felemelkedését biztosító beruházáson”, ha jön a pénz, ez a lényeg, ebből a szemszögből nézem, jó helyen vagyok. Hiszen engemet kidobtak annak idején nem is egyszer a sztálinvárosi barakkok előtt lévő, és almabort mérő helyiségekből, mint ahogy meggyűlt a bajom Komlón is, ahol még azt is olvashatta a „tisztes honpolgár”, hogy asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség. Hál’ isten közreműködtem a két szocialista város építésében — néhány tucat riporttal. A közrend, a közbiztonság a huszonegynéhány évvel ezelőtti nagy munkákhoz viszonyítva Pakson jó. Egészen jó. Komló, Dunaújváros a kezdet kezdeten országos feltűnést keltett. Sok volt a bűnözés. Pakson az építkezés ötödik hónapjában erősítették csak meg a rendőrséget. Plusz két nyomozó, plusz három káembés állt szolgálatba. Az ötödik hónapban a gyéren világított paksi utcákon — falusi világítású utcákon —, nyolc erőszakos cselekedet volt. A munkából magányosan hazafelé igyekvő asszonyokat támadtak meg; inzultáltak hetedikes, nyolcadikos általános iskolás leányokat,
