Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám - Pálkovács Jenő: Paksi riport

A képlet egyértelmű: végy egy kazánt, amelyben gőzt lehet fejleszteni, ehhez kapcsolj egy áramfejlesztőt és máris kész a program, az erőmű. * Huszonöt évvel ezelőtt csónakmotort akartam venni egy paksi atyafitól. Három lóerős és kétütemű volt a gép. Volt hozzá propeller is. A motor tehát át­adja a propellernek, a csavarnak az erőt és ez viszi előre a hajót. Tehát erő-gépi erő vitt volna engem fölfelé a Dunán. Igen. Ez így lett volna, de a kézi-munkát, azaz a kézi erőt már akkor is fölöttébb fontosabbnak tartottam, mint a gépit — csónakhajtás témában. Az erő, az ember ereje nem nagy. Ha megfeszítésig haj­tom magam, maximum egy HP-ig, azaz egy lóerőig tudom fokozni fizikai tulaj­donságomat. De most itt vagyok a csónakmotorral, amelyet benzin hajt, és négy lóerőt képvisel. És itt van előttem a programfüzet: Az első gépegység négyszáznegyven megawatt villamosenergiát termel. * Oláh Mihály községi tanácselnök. — Miska, mit tudsz az atomról? — Felolvassam a középiskolai könyvet, vagy azok közül a szakkönyvekből citáljak, amelyeket tanácselnökségem óta vettem . . . — Nem erre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy mint tanácselnök, mit tudsz mondani nekem, meg választóidnak, a paksiaknak. Paksnak mit jelent az atom­erőmű? — A felemelkedésünket nyitotta meg. Az emberek nagyon örülnek a fel­fordulásnak. Nézd végig a községet: mindenütt bontás, árokásás. Jönnek hozzám az emberek: elnök elvtárs, mihozzánk miért nem küldik az árokásót, Mihály, miért nem a járdákat betonozzák előbb, miért, miért. Legalább két tucat előadást tartottunk a művelődési házakban, könyvtárban, üzemekben — mindig az atom­ról. Mindig az építkezésről. Annyi a kérdés, hogy néha azon csodálkozom, a fizi­kusok, erőművesek, építők nem únják meg a válaszadást. De mondom, itt min­denki szereti az atomerőműépítést. Bizonyítani is tudnám, számokkal, érvekkel Azt hiszem felesleges. Természetes ugyanis, ha a kereskedelem jobban dolgozik, ha az orvosi rendelőben — ez is mostanában épült, ez is atomos vívmány — több a munka, ha a szülészeti kiskórházunkban minden ágy, az év minden napján fog­lalt. A község nem város, gondjaink azonban néha nagyvárosiak. Nekünk alig van több pénzünk, mint egy hasonló tízezer lélekszámú községnek. Gondunk, fel­adatunk azonban ötszörös. Mi jól akarjuk szolgálni az építkezést, együttműködni a sok vállalkozóval, szubalvállalkozóval, generálkivitelezővel. Mindenkivel. — Tanár vagy, középiskolai katedrát cseréltél tanácselnöki székkel, alig több fizetésért. — Szeretnék az első magyar atomvárosnak is tanácselnöke lenni. * 7?

Next

/
Thumbnails
Contents