Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám - Pálkovács Jenő: Paksi riport

Kétsoros drótkerítés választ el a katonák szállásától. Három év óta dolgoznak itt a HM és a kormány programja értelmében kiskatonák. Eröműépítők és katonák. Arról van szó, hogy ezek a fiatal emberek az ország minden részéből az építő alakulathoz lettek sorozva — és szolgálatuk az erőmű építés. Szép hivatás, igazi férfimunka. Sokkal többre becsülöm ezt az elfoglaltságot, mintha ugyanezen fiatalok a laktanya betonján egész évben azt gyakorolnák, hogy miként kell jobbra át fordulni, s mennyire kell a csizmasaroknak koppanni, ha hátraarcot fordítok — a tisztnek. Itt, e2en a munkahelyen katonák dolgoznak. Szép fiatal, erős emberek. Róluk még soha, senki nem emlékezett meg. Talán másfél évvel ezelőtt, az alapkőletételi ünnepségen találkoztam parancsnokukkal.

Fiatal ember. Innen a negyvenen, még az úttörőszövetségben mondta, hogy „előre”, amikor én már túlestem két tűzkeresztségen is. Állunk ezzel az elvtársammal a szögesdrót kerítéssel körülvont tulipános házak előtt és azt kérdezem: „Józsi gondoltál arra, hogy embereid atomot építenek?” Józsi erre nem gondolt. Részese volt vasútépítésnek, közútépítésnek, aluljáró készítésének, mindennek Atommal még nem foglalkozott. „És mit jelent ez számodra?”

— Itt csak a kezdetét látjuk, a végét nem, hiszen még kétezerben is építik az erőműveket. Ha útnál vagyunk, egy év múlva avatás, itt majd négy év múlva vágják át az első szalagot. Sokat szükséges az emberekkel beszélni, hogy lássák a munka miértjét — értelmét. Ügy tudom, hogy a Paksi Atomerőmű építése néhány területen csúszásban van. Egyébként nagy koponyának kell lenni annak, aki ezt az egészet át tudja tekinteni.

*

Az egyik szovjet elvtárs állítólag azt mondta, hogy nicsevó. A Togliatti gyárból már gurultak kifelé az autók, mondotta, de a végleges tervet még nem írták alá.

*

Az építkezésnek három generálkivitelezője van. A 22-es ÁÉV itt fővállalkozónak számít, hiszen rájuk vár az erőmű üzemi főépületének, a vízlágyítónak, a központi irodának és a községben a postának az elkészítése.

A főépítésvezető: Szentirmai György.

Fiatalember, innen a harmincon. A felelősség súlya, ami rá nehezedik, nem látszik rajta. Vidám, nem nagyképű, mindenkivel szót ért. Emberei — az ország minden jelesebb építőmunkás-bázisáról — tűzbe mennének érte, tud vitatkozni, meggyőzni, ha szükséges legorombítani. Az irodaház legfelső szintjén álltunk, harminc méter magasságban, a szél majd ledöntött bennünket. Állt a daru, az erős szélben nem lehet panelt emelni. A munkások itt-ott kopácsoltak, az ember azt hihetné, hogy csak imitálják a munkát, játsszák, mint színészek a dobogón. Pedig itt minden baltaütés, minden hórukk-munka gondos-precíz eligazítás után történik.

— Az a helyzet, hogy az embereket szoktatni kellett először az itteni körülményekhez. Ahhoz, hogy mellette talán két másik cég emberei dolgoznak, más jellegű munkával vannak elfoglalva, de a miénk, amit mi csinálunk, az a legfontosabb. El lehetne bámészkodni, napokig figyelni, hogyan dolgoznak a reaktornál,

74