Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Kisasszondy Éva: Bezerédj István példája
Ezért mindennél többet jelentettek a személyes kapcsolatok, az elvbarátságok. A nemesség zömének nézeteiben a reformmunkálatok nyilvánosságra hozatala, kinyomtatása és vármegyei tárgyalása jelentett döntő fordulatot. Ekkor terjed cl szélesebb körben az a meggyőződés, hogy az ősi alkotmány védelme és az új Magyarország építése nem mindig azonos. A reformmunkálatok megyei tárgyalása felkeltette a nemeség politikus érdeklődését. A nyilvánvaló bajokat a kormány rovására írták, pedig nemcsak ez volt az okozó, hanem a nemesi előjogok megléte, az ősi alkotmány kötöttsége. Jelentős eszmei hatás is érte az országot. Ekkor jelent meg Széchenyi első nagyszabású politikai munkája a Hitel: „Sokan azt gondolják; Magyarország — volt; én azt szeretném hinni — lesz!” — adta ki a kor új jelszavát. A két következő könyvében, a Világban és a Stádiumban pedig ismertette programját az ország megreformálására: a magyar kultúra fejlesztésére, a nemzet műveltségi szintjének emelésére, a XIX. század szellemével össze nem egyeztethető társadalmi rendszer megváltoztatására, az elavult gazdasági szervezetek felszámolására. Ez az átfogó nemzeti program felrázta a nemesség legjobbjait. Bczerédjre is óriási hatással volt Széchenyi. Különösen azt becsülte benne, hogy „jövendőre ébresztéssel az álomnak véget vet és életre hozza az embert”, ezért „igen sokat s legtöbbet fog használni”. Az 1830-as francia forradalom, a lengyel események, valamint a felvidéki koleralázadás mind hozzájárult, hogy az 1832-ben megnyílt reformországgyűlés elé nagy várakozással tekintett a közvélemény. A jobbágyfelszabadítás volt a legfontosabb, minden más ezzel függött össze. Tulajdonképpen ennél a kérdésnél dőlt el a nemesség hovatartozása, az hogy a jövő érdekében mennyire képes feladni gazdasági, jogi előnyeit. Ugyanis pillanatnyi biztonságérzetét a nemesi föld - tulajdon, az ingyen robotmunka és az adómentesség adta. A jövő szempontjából viszont ez menthetetlenül pusztulásra volt ítélve. Ha pedig a feudális korlátokat reformok útján nem sikerül ledönteni, akkor egy esetleges forradalom elsöpri az egész nemesi osztályt. Az európai forradalmak tapasztalatai ezt világosan megmutatták. Széchenyi, Kossuth, Kölcsey, Wesselényi, Deák, Bezerédj tudták, hogy reformokkal kell elhárítani a polgári fejlődés útjában levő akadályokat. Bezerédj - re és liberális követtársaira erősen hatott Bentham államelméleti munkája. Bentham fő elve az volt, hogy az állam és a társadalom feladata a közboldogság előmozdítása. Amennyiben egy intézmény nem ezt a célt szolgálja, meg kell reformálni. A szabadelvű nemesi tábor olvasta a német büntetőjogászt, J. Fauerbachot, ismerte A. Smith és Say közgazdasági nézeteit, valamint Pestalozzi pedagógiai munkáit. 1832-től az országgyűlési tárgyalások során a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás minden kérdése felmerült. Bezerédj, szabadelvű nézeteinek megfelelően mindig a haladás mellett foglalt állást. A továbbiakban három problémáról, a magyar nyelv ügyéről, a jobbágyfelszabadításról és a közteherviselésről alkotott nézeteit tárgyalom részletesebben. E három sarkalatos kérdésben Bezerédj tettekkel is segítette a haladást. A diétái harcok egyik leglényegesebb kérdése a magyar nyelv ügye volt. Már az 1790-es országgyűléstől kezdve napirendi téma. A magyar nyelv közéleti szintre emelése és a nemzet kulturális intézményeinek megteremtése az a kérdés, amelyben a magyar nemesség legnagyobb része egyetértett, csak a megvalósítás 63
