Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Illyés Gyula: Babits visszhangjaként
3. MESZELÉS Várj te, (bűn-tagadó szívem) ünnepre szánt kirakott ház gyanánt a nagy folt-takaró munkára, mit a hó a zord. évszak mivel gyors meszelőivei — Vár)unk, mígnem a tél, a végső ideér s úgy dönti a világ tájaira fehér baj-ölő anyagát, ahogy mi a tömegsírokra a meszet... Hidd, új idő jöhet! Bár minden elveszett... A FÖLMAC/ASULTRÓL De ne csak ezt a példát, ne csak szaggatott hangját, amit adott a rossz torok —: nagy ideje, ha tudnád, ahogy aprón rakott sarkán elkopogott, úgy futva útját, sorsát: megtöpörödve, mégis botolva és kifúlva, a kínok pokol-mélyből rászabadult tüzétöl nagy árnyával azért is zord istenéhez újra, újra fölmagasulva ...-a-—*• \ t k ■i „ /»ulWfi “SPfxí. -V-
/
