Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Újvári Lajos: Vilma néni, a tudós asszony
értelemhez kezdett vöt jutni és kezdett vöt beszélgetni es már, akkor hallotta vöt, hogy a szógák s az idegenyek es szállítják az apját; Jánosbá’l, és akkor ö nem tudván tisztán mondani, úgy szólította „jájibá” hát innen származott a Jáji név.’’ (Több magyar vidéken szokás a ragadványnév. A gyimesi csángóknál szinte kötelező. Ez is bizonyítéka lehet ama föltevésünknek, hogy valamikor csak nagyon kevés család telepedhetett le erre a vidékre, mely családok aztán az idők múlásával sokasodtak, szaporodtak. A Tankó családnevet pl. ma is több száz család viseli. A sok Tankó Károlyt hiába keresné valaki ezzel a névvel, aligha akadna nyomára az „igazinak”. Ezért használják a ragasztott, vagy mint ők mondják mellékneveket. így aztán szinte minden csángónak van a rendes családi nevén kívül mellékneve is, mely annyira megszokott, hogy a valódi családnevet egymás között nem is igen használják, sőt nagyon sokan nem is tudják azt. Pl. Tankó Károlynak mellékneve Kata, tehát egyszerűen Kata Károlynak hívják. A melléknév használata annyira megszokott, hogy maga a név hordozója is ezt használja. Hivatalos helyeken, hivatalokban stb. mindig figyelmeztetik őket, hogy az igazi nevüket mondják be. Ha valakit a melléknév említése vagy elhagyása nélkül keresünk, legtöbbször képtelenek útbaigazítani bennünket. Sűrűén találkozunk olyan csángóval is a Gyimesvölgyében, aki megkülönböztetésül akár három keresztnevet is használ: Tankó Káruly Pista Vilmáé, Tankó Károly Pistacska Gyurkáé stb. Valószínű tehát, hogy az említett Jáji melléknév is régebbi keletű, ahogy Pora Sándor elhihetőnek tűnő magyarázata mondja.) De olvassuk csak tovább levelét. „ ... édesapám Pára György volt; a Pára Dénes és a }ánó Anna fia. A Párák Felekről származtak volt, az 1750-es években szerezték a juh és tehén tenyésztést, jó gazdálkodó emberek voltak, de aztán nagyon vágyók is valának, tetszett nekik a könnyű és szabad élet, meg a dalolós fenyves erdők alja.........Ha Dénes nagyapámot dicsérte, csillogott a szeme az örömtől és képes volt mindent megtenni és odaadni a dicséretét, pedig azt mondja a régi beszéd; nem ér semmit a titula, ha nincsen hozzá picula... A Jánók meg valahonnan Jánosfalváról jöhettek ide áruval, végre itt megtelepedőnek és jó gazdálkodó nép lett belölik. Édesapám foglalkozása a gazdálkodás mellett a bundavarrás volt, melynek jövedelmit mind megitta, úgy hogy az alkohol áldozata lett, az vette végét életének. .. Még egyszer kérem a bocsánatot bosszú kifejezéseimért, de hejszen a rövid kakasszó sem hangzik ám szépecskén! Az édesanyám nagyapja Prázsmárról származott, azaz Prezsmerről. Brassó mellett van az a község. A nagyanyja Tankó Gothár Terézsi volt, ezek az édesapja szülei voltak, akik. pásztorkodással foglalkoztak. Az édesanyja részéről pedig a nagyapja Csillag János volt, úgynevezett »vándor«, a nagyanyja Bigyó Anna nevezetű. Ezek pedig valamilyen Vendel nevű helységből, az erdélyi medence felől származtak, azért is hitték vándornak őket. Inkább a gazdálkodáshoz és a föld mív eléshez értettek. Ha ezen ügy es eszembe jutott volna, mikor legutóbb tiálink járt Lajos bácsi, megmutattam volna a dédnagyapám malmának a helyit itt nem messze a víz martján, ő inkább a mesterséget kedvelte.” Ezek hát az ősök, s most hadd idézzek ismét Sándor leveléből, melyben édesanyja gyermekkoráról ír, valamint életének általa fontosabbnak vélt „dolgairól”. 4 49