Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám - Gál István: Ady Szekszárdon és „A senki Dunája”

Napokig járhatjuk a Közép-Duna partjait s egy hangos szót sem hallunk. Vásárok napján részeg fuvarosok a kompért ha veszekszenek; — emberek, áruk lüktető forgalma, óh mivé sátnyúltál, a londoni Cityből, amíg ideértél! A Missisipi partjáról hazavetődött szláv tutajos, ahogy lefelé úsztatja összeácsolt tönkjeit: el-elnézi a komprévekben, vízimalmok előtt ácsorgó magyarságot. Másfél millió hold földről, másfél millió sárba rekedt ember néz farkasszemet a Dunával és panasztalan tömegekben, mocsárba szorítva: zátonyos magyar gondolatok, elakadt tervek, lekésett magyar városok. A Duna-erdök magányos favágója e 400 kilométer egyedülálló ipari munkása.

Dunánk halott csöndessége, ha végigéllek, átgondollak, a mocsár ártó nyüzsgéséből is kiérezlek, e csöndet tetézve, emlékek hosszú raja vonul át lelkernen. Ködös elbai délutánok, melyekből kisípol, kitülköl, kiujjong az élet, aranyba foglalt gazdag Rajna part, keskeny francia csatornák sűrű dereglyesora, lázas szén- és Iznkórórakodás belga kanális-partokon! S te csak várakozol, révben ácsorgó, vízimalmot járó, sárban, hólében, homokban elakadó magyarság!

Várod: — amíg a Bartal Bélák és Bezerédi Bálok többen lesznek.”

Leopold Lajos cikke mintha Ady dunai víziójának közgazdasági megfogalmazása lenne. Vajon a szekszárdi három nap alatt nem ez volt-e eszmecseréik valószínű témája? Ady a sárbogárdi vonalon át érkezve Szekszárdra, saját szemével láthatta mindazt, amit Leopold cikkében statisztikai és történeti adatokkal egészített ki. A Tolnavármegye vezércikkeként megjelent írás a Huszadik Század 1910. februári számában szintén vezető helyen jelent meg, (267—268. 1.) ,,A senki Dunája” címmel. Ez tartalmazza a szekszárdi újság cikkének legszebb részeit, de bőven kiegészíti további konkrét adatokkal. Éspedig elsősorban a Duna Tolna megyei oldalának siralmas elmaradottságáról. Dunaföldvár, Paks, Gemenc, Bogyiszló, Szekszárd, Bátaszék és körzetük siralmas gazdasági elmaradottsága konkrét tényekkel forognak elő. „Magyarország gyáripara térképén hosszú, fehér folt szegi be két oldalt a senki Dunáját... Sem dunamenti termelőnek, sem dunamenti fogyasztónak, se birtokosnak, se tőkésnek, se napszámosnak, sem államnak, sem egyháznak, se faluszéli koldusnak, széles e világon senkinek, senkinek nem hoz segítséget, nem nyújt örömet a senki Dunája .. Különös figyelem tárgya lehetne ez az elmaradott, de népes országrész az állam iparfejlesztő akciójában is.”

Leopold Lajosék szerették volna, ha Ady többször is lement volna hozzájuk. így 1910. március n-én ezt írják neki: „Meddig marad még Párizsban, hova készül onnan és mikor jön amint illik ide bús Ázsiába, annak is legbúsabb Szekszárdja felé.” (Leopoldék összes leveleit Adyhoz közöltem: Ady Szekszárdon. Tolna megyei Népújság. 1973. ápr. 22. 8. 1.) Erre azonban sajnálatos módon már nem került sor. Leopold Lajos első nagy munkája az angol szociológiai irodalom problematikáját feldolgozó A presztízs c. műve. Ezt Babits ismertette a Nyugatban. Babits a családdal bensőséges barátságba került. 1918— 19-ben Leopold lett a Magyar Vöröskereszt elnöke. Mint ilyen, ő segítette haza szibériai hadifogságából a költő István öccsét. A húszas években nagy tanulmányutat tett az Egyesült Államokban, és erről az útjáról készített beszámolója Bölöni Farkas Sándor műve mellett valószínűleg a legmagasabb színvonalú amerikai útleírás magyar nyelven. A Babits-hagyatékban található levelek a há-26