Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - M. Fazekas Tiborc: András falvi keresztnevek vallomása
megoszlását, mivel Hadikfalva, Istensegíts, Józseffalva és Andrásfalva katolikus lakossága mellett az andrásfalvi reformátusok önálló anyakönyvet vezettek, az ötödik falu, Fogadjisten adatait pedig az istensegítsi katolikus anyakönyvben jegyezték fel. Anélkül, hogy a bukovinai települések történetével részletesebben foglalkoznánk, csupán két lényeges momentumot kell megemlítenünk a mai fejlemények megértéséhez. Az első, az 1883-as aldunai áttelepítés, amikor mindkét felekezetű lakosságból nagyobb tömegeket telepítettek le Pancevo város környékére, s így alakult meg három, zömmel ma is magyarok lakta település, Székelykeve (Skorenovac), Sándoregyháza (Ivanovo) és Hertelendyfalva (Vojlovica, ma már Pancevo város része). Az utóbbi vegyes református-katolikus, az előbbiek katolikus lakosságú települések. Az új falvakban természetesen új anyakönyveket kezdtek, s ezek különálló vizsgálata más szempontból ugyan, de újabb érdekes adalékokat szolgáltathat a névadási szokások változásainak megismeréséhez. A második fontos esemény az 1941-es áttelepítési hullám, mikor a II. világháború stratégiai elképzeléseinek megfelelően valamennyi bukovinai magyar családot Észak-Bácskába telepítették át, az eredeti öt helyett húsznál is több településre. A településszerkezet ilyetén megbontása azután komoly következményekkel járt. Nem csupán az eredeti közösségek kapcsolatainak lazulásában mérhető le mindez, hanem a „vándorló” életforma, az egymáshoz, rokonokhoz való közelebbjutás szándéka miatt kialakult folytonos költözgetések is ezt tanúsítják. A helyzetet tovább bonyolította, hogy 1944-ben a még éppen csak letelepített, gazdaságilag lassan stabilizálódó lakosságnak a háborús fejlemények következtében menekülve kellett elhagynia e bácskai településeket. Nem csupán a földek, a termés, a házak, de sok esetben még a személyesebb javak is örökre elmaradtak, elkallódtak ekkor. Az állapotok zavarosságára, a megtartó erő, az irányítás hiányára ékes példa, hogy az egykori Andrásfalva katolikus anyakönyvei végül Nagyfény (Stari Zednik) parókiáján maradtak. 3. Az 1945 nyara óta (az utóbbi évek agglomerációs települési mozgásait figyelmen kívül hagyva) Baranya, Tolna és részben Bács-Kiskun megyében élő bukovinai lakosság egyházi anyakönyvei tehát egy kivétellel ma is mind a falvak lakói, mind a kutatók elérhető közelségében vannak. E dokumentumok már eddig is a vizsgálatok széles körű kibontakozására adtak lehetőséget. A teljes bukovinai névanyag vizsgálatára azonban a hiányzó andrásfalvi katolikus anyakönyvek miatt mind ez ideig nem volt lehetőségünk. 1977 őszén egy több hónapos tanulmányút keretében, Jugoszláviában lehetőségem nyílott eme hiányzó anyakönyvi adatok statisztikus egybegyűjtésére. E cikkben két dolgot szeretnék bemutatni. Egyfelől (nem statisztikus feldolgozás formájában), ismertetem egy frissen megismert történelmi dokumentumtár anyagát. Másrészt mindenképpen fontosnak érzem az andrásfalvi katolikus keresztnévanyag bemutatásakor azt kiemelni, ami nem csupán az adott településre, hanem általában az egész bukovinai magyarságra — legalábbis névadási szokásait illetően — jellemző volt. Az egyedi érdekességek megismerése mellett ugyanis — és nem csupán a keresztnévanyag vizsgálatakor — törekednünk kell az általános, 5 65
