Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Horváth Béla: Két bukovinai székely népballada
más célhelyzetben. A korrelációs viszony pedig úgy teremtődik meg, hogy a legény elismétli a lány gazdagságát jelző kifejezéseket. A ballada stilizáltságát (és egyben romlott voltát) mutatja, hogy az általánosnak tekinthető tárgyi motívum, a paplan mellett egyetlen elem, a Miner cipő jelzi a gazdagságot. A más változatokban szereplő brünner cipő funkciójáról Kriza Ildikó megállapította, hogy a korban divatos, de a hagyományos viseletbe be nem került ruhadarab a közösségből kiváló, felemelkedni akaró bírólányt jellemzi. A bliner elnevezés valószínűleg a brünner romlott változata (1, r hangzóváltás lehetséges), vagy a wiener „bécsi” jelző népi félreértelmezése. Az első három versszak után, vagyis a tragikus helyzet felvázolását követően az epikus rész bizonyos elemeknek az összegző ismétlése. (Tragikus helyzetről és tragédiáról kell beszélnünk abban az esetben is, ha a balladát főként szerelmi bosszúként értékeljük, hisz ebben az esetben is előzetes aktív viszonyt feltételezhetünk.) A konfliktust előrevetítő dialógus után a ballada belső törvényeinek megfelelően színváltozás következik. A mozgást az epikusabb fogalmazású 4. versszak fejezi ki. A halálratáncoltatás egy versszakban jelenik meg, s a ballada töredezettsége leginkább itt látszik. A cigányok felszólítását nem követi a lány kikéredzkedése, azaz a konfliktus színrevitele hiányzik. Persze az összeütközést más változatok is csak stilizáltan fejezik ki, azonban ebből a változatból még ez is teljesen hiányzik. Az indító dialógusban megmaradt és hangsúlyozott cipő itt térne vissza: a lány kikéredzkedésénél, hogy a vért kiöntse belőle. A tragikus párbeszéd leegyszerűsödött a zenészek felszólítására, s ez az adott változat szerkezetének megbomlását is jelenti, hisz a felöltözés leírása így feleslegessé vált, s az arányok is megváltoztak. A jelenetek (tánc—átok) egymásutániságából következik a tragédia befejezettsége, s ezt nemcsak a közlő, de a befogadó is tudja. Mégis ebben az esetben kell leginkább látnunk a műfajból adódó ún. balladai homály és a felejtés közti különbséget. Ha elfogadjuk is azt a nyilvánvaló, igaz érvet, hogy bizonyos jelenetek, motívumok kiesése nemcsak a felejtés számlájára írható, hanem az az oka, hogy az adott közösségben ismerik a történetet, tehát részek elhagyhatók az értelem megbomlása nélkül is, a köznapivá egyszerűsödött fogalmazási mód, s a szerkezeti aránytalanság a degresszió folyamatát mutatja. A ballada önszabályozására utal, hogy még ebben a túlegyszerűsödött, köznapi frazeológiájú szövegben is a halál ténye megmaradt a maga eufémisztikus megfogalmazásában („Karjaim közt elalszik”). Az átok szerves része a balladáknak, a közösség morális állásfoglalása fejeződik ki benne. Vargyas Lajos a Fehér Anna ballada átok-motívumát elemezve kimutatta, hogy a variánsokban szinte azonosak a sorok, mert „ezt érzi a nép a legkifejezőbbnek”. Az általunk elemzett változat átok-motívumát összehasonlítva a típus más változatával, ugyanerre a megállapításra jutottunk. így ez mind megfogalmazásában, mind szerkezetében a töredékes változat egyik eredeti részének tűnik. Nem célunk természetesen, hogy akár egy „ősballadát”, akár hipotetikus kronológiát rekonstruáljunk, csak látnunk kell, hogy a meglehetősen romlott változat stílusában, szövegezésében különböző rétegeket tartalmaz, anélkül persze, hogy az alakulás vagy alakítás pontosan nyomon követhető lenne. 59
