Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Horváth Béla: Két bukovinai székely népballada
Az általunk bemutatott változtat is ez utóbbi csoportba tartozik. Az utolsó versszak átka tételesen, a balladától kissé idegenül, magyarázó módon kifejti a hűtlenséget: Átokul meghagyom Minden ügyes kislánynak, Hogy két szerető betyárt Egy se tartson magának. A konfliktus, ha kissé más színezettel is, végsősoron ebben a változatban is társadalmi. A lány társadalmi helyzetét itt nem a „bíróné”, hanem a „csaplárosné” megszólítás jelzi. Az egyes változatokban a leginkább elterjedt bíróné mellett a következő megszólítások találhatók: Szőllősi, Tollas, Hatolmos. Figyelembe véve a vezetéknevek keletkezésének történetét és funkcióját, arra következtethetünk, hogy — stilizáltan ugyan — ezek a nevek is a társadalmi rétegződésben kialakult magasabb szintet jelölik. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy többnyire az erdélyi változatokban található a bíróné tói eltérő elnevezés, ami új társadalmi átrétegződésre utalhat. A csaplárosné megszólítás még gyimesi és moldvai balladában is szerepel. A ballada kiindulópontja párbeszéd. A társadalmi szokásoknak megfelelően az anya megszólításával kezdődik a cselekménysor, majd ő válaszol. A dialógus a legény kérő szavaival végződik: „Eressze el a bálba”. A változatok nagy részében itt következik a lány öltözésének a leírása, a ruhadarabok részletezése. Kriza Ildikó szerint a lány kiöltözése szintén a gazdagság hangsúlyozását jelenti. A bemutatott balladában az öltözés, illetve a ruha részletezése (ruha, gyűrű, cipő) hiányzik. A változatot romlottnak, töredékesnek tartjuk ugyan, mégis úgy véljük, hogy ez a hiány nem feltétlenül a szöveg-romlás következménye. Inkább a más folklóralkotásoknál is megfigyelhető sajátosságra példa: az alkotás — mint működő egész — bizonyos önszelekció révén a töredékesség ellenére megőrzi egységét. A ruha leírása helyett a dialógusban, az anya szavaiban jelenik meg a gazdagság, aki a tudakozódó kérdésre részletezi, s ily módon kiemeli a lány jómódját. Ügy véljük, nem lehet véletlen a szép paplanyos ágy (esetenként díszítő jelzőkkel ellátott) motívumának állandó jelenléte. A társadalmi különbség jelzésére szolgál, hisz még azokban a változatokban is szerepel, ahol egyébként a gazdagság leírása teljesen eltűnt. Ebben a változatban a gazdagságra utaló elemek már eltűntek, de nem nyomtalanul. Hogy nem egyszerű szerelmi történetről van szó, hanem megőrződött a ballada eredeti tartalmából is valami, azt épp az anya ilyen szerepeltetése mutatja. Más változatokban — elsősorban az archaikusabbakban — epikusabb módon, részletezőbben jelentkezik ez a motívum. A jelen esetben a beköszönésre, s a kérdésre az anya látszólag indokolatlanul sorolja fel a paplant, cipőt. Más változatokban az egyszerű tényközlés után (lefeküdt szép paplanyos ágyába) következik a felhívás és az utasítás, hogy milyen ruhát vegyen fel. Mivel itt ez hiányzik, ezt a funkciót az a rész vette át, amelyben az anya közli, hogy a lány már lefeküdt. Az eredeti mellé tehát új funkció is társult, ezért részletezi a lefekvést, azaz a kiöltözés töredéke jelenik meg ugyanazzal a tartalommal, csak 58
