Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Horváth Béla: Két bukovinai székely népballada

Menjen be, költse fel, Eressze el a bálba,

Fehér bliner cipőjét Húzza fal a lábába.

Be is ment, fel is kelt,

El is készült a bálba. Fehér bliner cipőjét Felhúzta a lábába.

Húzzátok cigányok Estétől szép reggelig,

Míg a Bözsi jóbabám Karjaim közt elalszik.

Átkozott az apa,

Az az édesanya,

Ki egyetlen leányát Elereszti a bálba.

Estéjé bocsássa,

Szép reggelig nem lássa, Reggel nyóc órakor Halva viszik haza.

Harangoznak délre,

Ha nem délre, estére, Aranyos kis Bözsikét Viszik a temetőbe.

Átokul meghagyom Minden ügyes kislánynak, Hogy két szerető betyárt Egy se tartson magának.

E ballada alapja társadalmi konfliktus: a gazdag lány, szegény legény tragikus szerelmi története. A drámai összeütközés azonban — a műfaj sajátosságaiból következően — ritkán ismerhető meg, a konfliktus valódi oka stilizáltan jelentkezik. Mint arra Kriza Ildikó rámutat, az újabb stílusú változatokban a lány gazdagságát csak valamilyen viseleti darab fejezi ki, továbbá a bíró lánya kifejezés utal a rangra. Ugyancsak az ő megállapítása, hogy az erdélyi változatokban az osztályellentét el is tűnik, s a lány csalfasága miatt történik a halálratáncoltatás.

57