Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Horváth Béla: Két bukovinai székely népballada

Menjen be, költse fel, Eressze el a bálba, Fehér bliner cipőjét Húzza fal a lábába. Be is ment, fel is kelt, El is készült a bálba. Fehér bliner cipőjét Felhúzta a lábába. Húzzátok cigányok Estétől szép reggelig, Míg a Bözsi jóbabám Karjaim közt elalszik. Átkozott az apa, Az az édesanya, Ki egyetlen leányát Elereszti a bálba. Estéjé bocsássa, Szép reggelig nem lássa, Reggel nyóc órakor Halva viszik haza. Harangoznak délre, Ha nem délre, estére, Aranyos kis Bözsikét Viszik a temetőbe. Átokul meghagyom Minden ügyes kislánynak, Hogy két szerető betyárt Egy se tartson magának. E ballada alapja társadalmi konfliktus: a gazdag lány, szegény legény tragi­kus szerelmi története. A drámai összeütközés azonban — a műfaj sajátosságai­ból következően — ritkán ismerhető meg, a konfliktus valódi oka stilizáltan je­lentkezik. Mint arra Kriza Ildikó rámutat, az újabb stílusú változatokban a lány gazdagságát csak valamilyen viseleti darab fejezi ki, továbbá a bíró lánya kifeje­zés utal a rangra. Ugyancsak az ő megállapítása, hogy az erdélyi változatokban az osztályellentét el is tűnik, s a lány csalfasága miatt történik a halálratáncoltatás. 57

Next

/
Thumbnails
Contents