Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Szilágyi Mihály: Egy szekszárdi kereskedőcsalád története

értesítették, hogy a „Deutschland” tengeralattjáró fedélzetén leveleket és pénzt küldenek a kint élő magyarok egy csoportjának. Az akció miatt azonban kellemetlenségei lesznek: Amerikában vádat emelnek ellene, elkobozzák ingóságait és bebörtönözik egy erődbe. Csak a háború végén szabadul. Ismét Európába kerül, és a változatlan bizalom jeleként a bécsi Mercur Bank igazgatójának nevezik ki.

Bankári minőségében lehetősége nyílik az öccse vezetése alatt álló szekszárdi áruház finanszírozására, ötletek nyújtására, sőt esetenként leplezetlenül direktívákat ad a kölcsönök ésszerű felhasználására. A sok beavatkozásból csak néhány esetet: 1924-ben rábeszéli öccsét, hogy jegyezzen népszövetségi kölcsönt, biztatásul ötezer dollárt utal át folyószámlájára. 1933-ban Párizsból ír Edének, hogy üdvözli az utazóügynök felvételét. „Ma is aranybányának tekintem üzletünket, — írja —- csak ki keil aknázni.” Monte Carlóból, majd Bécsből és ismét Párizsból hoz levelet a posta Szekszárdra, nyomukban pénzesutalványok és átutalások. „Nagyon örülnék, ha havonként a pénztári állományt közölnéd, velem . .„Édesanyánk autókirándulását fedezni fogom . ..” Az áruház alkalmazottai sem maradnak ki érdeklődéséből. Csak csodálni lehet ennek a kiváló gazdasági koponyának a mindenre kiterjedő figyelmét. 1937 novemberében arról értesül, hogy a szekszárdi üzletház egyik alkalmazottja megnősül. Bécsi hotelszobájában nyomban levelet fogalmaz: Bálind Sándor úrnak Szekszárd, Pirnitzer József és Fiai Áruház. — „Hadd mondom el ebből az alkalomból, hogy mennyire szeretik és becsülik Önt főnökei, munkatársai és a vevőközönség; bizonyára tudja, hogy ugyanezek az érzések hatnak át engemet. Hűségével, tudásával, szorgalmával és kedves úri modorával Ön valóban rászolgált erre a megbecsülésre, mely az évek során föltétlenül meghozza gyümölcsét.”

Perry Gyula energiáját az üzleti utak, a szülők, a testvérek és az alkalmazottak ügyes-bajos dolgai emésztették fel. Nem nősült meg. A II. világháború éveiben Svájcban tartózkodott. További sorsáról nem tudunk.

A dinasztia-alapító Pirnitzer József fiai közül Manó 91 évig, Antal 94 évig élt. Manó korán megözvegyült, és nőtlen fiával, Jenővel, a francia nyelvtanárral, lakott együtt a palota-számba menő áruház emeletének keleti szárnyán. Muki bácsi (így szólították az idős Manót) nélkül elképzelhetetlen volt a reggel 7 órai boltnyitás, s ott volt az esti 6 órai rolóhúzásnál is. Szabad idejében a pesti és bécsi újságokat bújta. Jenőt az üzleti ügyek hidegen hagyták (különcsége miatt a cégtársak meg sem tűrték a boltban), ezért a bottyánhegyi szőlőbirtok ügyeivel foglalta el magát.

Klára néni, Pirnitzer Antal özvegye, lakta az emeleten a sarki szalont és a Garay térre néző északi épületszárnyat. Szalonjában egy 6x3 méteres kínai vagy japán selyemfal egzotikuma, többi szobájában drága festmények emlékeztették Gyula fiának távol-keleti és nyugat-európai útjaira. Egyre ritkábban hagyta el lakását. Templomszolga jött el a gyertyákért is, amelyeket az Engesztelés napján a zsinagógának felajánlott. Oda is csak újévkor ment el. Hazajövet megáldotta gyermekeit, majd hozzátette: „Jó esztendő legyen néktek beírva az élet könyvébe. Ámen!” A zsidó hagyományok szerint újévkor az Isten minden ember sorsát elkönyveli és megpecsételi. Ezért hallani még napjainkban is a „Keszivó vachaszimó tóvó!” köszöntést („Jó beíratást és bepecsételést!”). A Pirnitzer-család

44