Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Szilágyi Mihály: Egy szekszárdi kereskedőcsalád története

1841-ben a paksi sadchen olyan információkat szállított megbízójának, Behr Józsefnek az ifjú Pirnitzer személyi értékeiről és kereskedéséről, hogy a Behr Katalinnal kötendő házasság elől minden elképzelhető akadály elhárult. A házasságkötés előtt való szombaton József legénybúcsút tartott, a rokonok megdobálták cukorkával és süteménnyel. A szerencsés házasság érdekében „pohártörésre” került sor, azaz jól megtapostak néhány poharat. A menyasszony pedig, ahogy az jámbor zsidóhoz illik, rövidre, majdnem kopaszra nyíratta haját. Ettől fogva parókát viselt.

A 29. évében járó József hosszú fehér ingben indult esküvőjére, Katalin pedig lefátyolozott fejjel, a nyoszolyólányok kíséretében követte vőlegényét. A zsinagóga előtt felállított baldachin alá érve azj egybegyűlt násznép jókívánságait fogadták. Szerencse és áldás legyen veletek! -?- kiáltották fenflhangon, miközben háromszor megkerülték a baldachin alatt álló ifjú párt. Ezután hozzájuk lépett a rabbi, borral töltött pohárral a kezében hálaimát mondott, amiért a Teremtő gondoskodik az emberi nem szaporodásáról. Imája végeztével borral kínálta az ifjú párt. Majd felolvassák a móringlevelet, hadd tudja meg mindenki, hogy hányadán állnak a fiatalok anyagiak dolgában. Ezután következik a gyűrűhúzás. A vőlegény, miközben menyasszonyának ujjára húzza’a jegygyűrűt, ünnepélyesen kijelenti: „A mai naptól fogva te az én választottam vagy!” Ezzel József és Katalin házastársakká lettek, következhet a vers és a muzsika. Az esküvői menet a zenészek kíséretével az új pár háza felé indul.

Józsefnek csak bérelt üzlete és szűkös albérleti lakása volt, így egyelőre nem gondolhatott arra, hogy 25 éves feleségét Szekszárdra hozza. Ezért Katalin még egy ideig Pakson, a szüleinél maradt, ott is szülte meg 1842-ben első gyermekét, Antalt. Elvileg József is maradhatott volna apósánál, például abban az esetben, ha talmudi vagy kereskedelmi tanulmányait nem fejezte volna be. Elég gyakori volt abban az időben, hogy sok ifjú vő élt apósa kenyerén, míg önálló keresetre nem tett szert. Pirnitzer erre nem tartott igényt, de feleségének ellátásáról az első gyermek megszületéséig biztos, hogy a szülők gondoskodtak. Az sem kizárt, hogy több éven át tartott ez a kényszerű távházasság. Csak egy dolog bizonyos: 1848- ban már Szekszárdon élt az egész család. Szaporán követték egymást a gyerekek: 1842—1848 között jött a világra Antal, Lajos, Zsófi, Sándor és Adolf. És a család asztalánál étkezett három év óta egy 18 éves, pesti születésű rőfösinas is.

József és Katalin házasságkötése, a korabeli zsidó szokásoknak megfelelően üzletalapítást is jelentett. Pirnitzer szorgalma és takarékos gazdálkodása szövetségre lépett a paksi Behr Mózes előkelő származásával és az üzleti világban elismert hitelképességével. A két család további története bizonyítja, hogy szerencsés volt a házasság.

Mielőtt tovább mennénk József pályafutásának felvázolásával, nézzünk körül kissé Pakson is, ahonnan Katalin elindult. Katalin nagyapja az t740-es években zsidó rabbi volt Pakson. Tolna megye első hitközségét Pakson szervezték. 1735-ben 80 zsidó élt Daróczy Ferenc és özvegy Szárazná Daróczy Katalin birtokában. A névjegyzéket a rabbi nyitja, és a tanító neve rekeszti be. Nemsokára privilégiális levelet kaptak földesuraiktól, amit 1781-ben megújítanak. Ingyen jutnak telekhez templom-, fürdő- és kórházépítés, valamint temető részére. A kö-