Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Szilágyi Mihály: Egy szekszárdi kereskedőcsalád története

zösség bíróját és esküdtjeit maguk választják, amit az uraságok többnyire helyben is hagynak. (Másutt a földesúr 3 jelölt közül maga választotta ki a neki leginkább tetszőket.)

A múlt század első felében a hitközségek feladata volt a közjegyzői, a rendfenntartási teendők ellátása; a megállapodások és a végrendeletek is a hitközségi vezetők jelenlétében készültek. Hatáskörükbe tartozott a lopott holmik felkutatása, a csavargók és tolvajok leleplezése. A hitközség adott igazolást a távozóknak arról, hogy megbízhatóak-e, és adósságot nem hagytak-e hátra? Mai kifejezéssel élve: a távozók csak a hitközség nyújtotta erkölcsi bizonyítvánnyal remélhették, hogy másutt is befogadják őket. Valamely hitközség tagjának lenni dicsőség volt, és egyben biztosíték a munkához való jogra és a viszonylag zaklatásmentes életre. Lobi Pakscher Paksról, Pollák Wolf Bonyhádról került el Szegedre a XVIII. század végén, és mindkettőjük olyan bizonyítványt kapott hitközségétől, hogy hamarosan az előkelők között tartották számon őket. Részt vettek az európai hírű szegedi zsinagóga építésének finanszírozásában, imaszékeket béreltek borsos áron, pénztárnoki, gondnoki, sőt bírói tisztet is betöltőitek az ország egyik legjelentősebb hitközségénél.

A bonyhádihoz hasonlóan II. József korában Pakson is megnyílt a zsidó népiskola. BeEr Salamont, Katalin nagyapját, további neves rabbik követték, köztük a kétízben is megválasztott Horowitz Feiwel, aki 1836-ban a zsidóság nevében magyar nyelven üdvözölte Eszterházy Károly grófot, amikor beiktatták Tolna megye főispáni tisztébe, és egyúttal lerakták a vármegyeház alapkövét. Horowitz ezzel a fellépésével nagy feltűnést keltett. Ezenkívül összehívta Paksra a magyar rabbik országos gyűlését, hogy kidolgozzák az egyházi szervezetet. A század második felében ortodox rabbiképzés folyt Pakson, a hébernyelvű nyomda az első világháború végéig működött, többnyire a magyar ortodoxia talmudikus írásait közölte. Az 1868/1869-es kongresszus után, mely a magyar zsidóságon belül szakadáshoz vezetett, Paks a hagyományokat szigorúan őrző ortodoxia országos szervezetéhez csatlakozott, és annak legnépesebb vidéki tagja lett.

A vallási téren megnyilvánuló konzervatív magatartás azonban jól megfért magyarságukkal. A reformkor liberális eszméi megnyerték a magyarság ügyének a zsidó ifjúságot. Augusz Antal alispán 1847-ben így fogalmazott: „ ... a zsidók megyénkben magyarosodnak.” A negyvennyolcas események a paksi hitközség soraiban is lelkes támogatókra találnak. Tíz újoncot állítanak ki, és 20 forint foglalópénzt (Handgeld) is adnak. Később még hat ifjú zsidó csatlakozik hozzájuk. A hitközség ráadásul no forint értékű ezüstneműt és 421 forint kölcsönt nyújt a honvédsereg felszerelésére.

A paksiak példája nem volt egyedülálló. Bonyhád 300 családból álló zsidó községe 36 embert adott, sőt a bonyhádi sváb parasztok módosabbjai zsidó férfiakat fogadtak maguk helyett az önkéntes seregbe. Persl Mayer bonyhádi rabbi, szavának nyomatékául, ezüst kegyszereket bocsátott a szabadságharcát vívó magyar haza részére. Hasonlóképpen gondolkodott Bölcske, Dombóvár, Fadd, Görbő, Gyönk, Hőgyész, Szekszárd és Tolna zsidó lakossága: számosán csatlakoznak a nemzetőrséghez. A kis létszámú szekszárdi zsidó község 80 forint, a népesebb hőgyészi hitközség 200 pengőforint pénzkölcsönt szavazott meg a megyegyűlés felhívása nyomán.

40