Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Laczkó András: Szabó Lőrinc hét levele

4-Budapest, 1954. június 26.

Kedves Erzsiké és Jóska! Ez a Miki egyre népszerűbb itt Pesten, már egész sor gyerek ismeri itt az utcában, nem is szólva a házbeli Laciról. Futballoznak néha és fejelnek. Tegnap az Üttörővasútról már írtunk; a nap folytatása az volt, hogy a Ságváriligetben üldögéltünk az Erzsébet-kilátó alatt, söröztünk, néztük az embereket, az autóbuszforgalmat, elkanyarodtunk egy kicsit Budakeszi felé, aztán a 22-esen hazajöttünk. Itthon Fouqué „Undine” c. meseregényével aludt el a gyerek s azzal is ébredt, egy kedves régi Sellő szívhezszóló történetével. Ma reggel megismerkedett Kemény Zsuzsikával s annak még három további nagylány-barátnőnek lesz lovagja a Lukácsfürdőben, ebédet-tízórait vitt magával s 3—4 óra tájban majd szétoszlik a társaság. Miki akkor a Vadász-utcaiakhoz megy, estefelé meghallgatja az uruguayi meccset s vacsorára jön haza. Már elrobogott hazulról, meg sem várva, hogy aláírhassa a mai üzenetét. Holnap Kőbánya keríti sorra. Hétfőn a Margitsziget vagy valami hasonló. A tankönyvek megvétele okos dolog, jól fog sikerülni. És hát színház lesz még, mozi, Svábhegy, meg amit a nap hoz. Úgyhogy máris jelzem, a hazautazásnak mégiscsak jobb lesz kitolni a napját az eredetileg tervezett tizedik napra. Erről majd írunk még pontosabban! Hopp: holnap napfogyatkozás, egy fizikabarát diáknak arról sem szabad elfelejtkeznie! — Szóval semmi ok aggodalomra, Miki egészséges, friss, okos. Csak nem nagyon akar enni s furcsa, hogy nem szereti ezt a jó zöldborsót! Egy futballszerű nagy gumilabdát már beszerzett. Isten veletek, kézcsók, üdvözlet:

Lőrinc

5-Bpest, 1954. okt. 5.

Kedves Öcsémuram,

hetek óta készülök felelni kedves lapotokra, a Mikiére meg a tiédre, de mindenáron személyesen akartam elvégezni ezt a műveletet, aminek aztán az lett vége, hogy sem én magam nem jutottam vissza a Déli Partra, sem szándékból nem lett írás. Igazán, nagy öröm lett volna, ha beugorhatok hozzátok, hiszen mindent összevéve vagy két és fél hónapot lent töltöttem a nyáron. Véletlenül azonban az északi parton voltam az idén, Ábrahámhegyen, Tihanyban és Füreden. (Gondolom, írtam is egyszer; mindenesetre sokat gondoltam rátok: már csak azért is, mert egy újabb Moliére-vígjátékot fordítottam közben. „A nők iskolájá”-t.) Mikor aztán hazakerültem, még reménykedtem valami szép és hosszú és langyoska őszben; de most már sokszor csoda lenne a napfény és a felmelegedés, úgyhogy körülbelül végleg lemondhatok ilyen vágyaimról. Megvagyunk mindnyájan, a helyzet „Miki óta” nem változott. Közben jártak Bogláron P. barátaink*, s gon-31