Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Bencze László: A gobelin művésze
A stílus eredetisége tehát szükségszerűen a megértés általánosságával, az anyanyelv magától értetődő voltával függ össze. Persze, az ilyenfajta stílus — egy Maillolé, egy Medgyessyé, Rudnayé, Egryé — csak annak adatik meg, akinek egyénisége olyan erős, hogy akarva-akaratlanul stílust teremt. Ferenczy Noémi szövött képei így stílusosak, s ez a stílus, úgy ahogy van, nyugodt és dekoratív ütemével, lágy és bensőséges koloritjával, naivitása világos és gyengéd jegyeivel, a képalkotás dekoratív erejével természetszerűen jött létre. Virágzásaként egy egységes és intenzív művészi gondolatrendszernek. Ha a stílus a mű — s vele együtt a művész — természetes mozgása: milyen szellemi magatartás olvasható le belőle? Honnan és miből meríti tartalmait? Mire használja fel azokat, s milyen hatást kelt fel velük a szemlélőben? Megmarad-e a puszta díszítés, a tárgyalkotás artisztikus szándékánál? Ferenczy Noémi művészetének tartalmai egy alapvető életérzésből bontakoznak ki. Lombozat a törzsből, melynek gyökerei távoli kultúrák humuszáig tapogatóznak. Egész képalakító kultúrája, formateremtő egyszerűsége, színvilágának meleg és gazdag valőrű bonyolultsága is, s így műveinek együttes hatása, visszavezethető erre az életérzésre. Könnyű volna a derű szóval jelölni meg ezt az életérzést. Nem is járnánk messzire az igazságtól, de annál inkább az igazság gazdagságától. Derűt mondtam, de mennyire elvesztette ez a szó és fogalom a hitelét.. . Pedig Ferenczy Noémi életlátása és teremtő képzelete valóban a harmónia, a derű és a sugárzó komolyságú szépség termőtalajából táplálkozik, s amit ő a világ rész-igazságaiból mint teljességet meglát és kialakít, azt ezeknek a fogalmaknak gyengéd ujjhegyével tapinthatjuk plasztikussá. Mintha eszköze is, s az eszköztől meghatározott lassú és folyamatos létrehozás, e tiszta és tisztes kézműves munka, azért esne kezeügyébe, hogy kényszerüljön a szemlélet legtisztább letételére, a fogalmazás puritán világosságára. Derű? Derűje a szemlélet átfogó nyugalmából fakad. A háborítatlan nyugalmából s nem az előkelő elvonultságból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ez a puritán és tiszta művészi nyelv örökösen két motívum szeretetén osztozik; a végtelen és tág természet és a munkálkodó ember motívumán. Aki csak a művek címét olvassa, valami témától buzgó művész tárlatára vél belépni. És ha, gyanakvón e téma-buzgalomtól, a művek elé áll, derűs színek meleg skálája fogadja, nyugodt ütemű dekoratív foltok zsongják körül, valami újkori panteista muzsika, melynek középpontjában a tevékeny, termő ember áll. Persze, nem a proletkult embere, aki statisztikával fekszik és termelési lázgörbével kel fel, hogy őrült tempóval hajszolja magát a vakbuzgó taposómalom-tevékenységbe. Mint Medgyessy Ferenc alakjai — akiknek Ferenczy Noémi teremtményei húgai és öccsei lehetnének —, az övéi is szemlélődő emberek. Innen derűjük. Szeretik a munkát, melynek osztói és jelképei is, hiszen az áttételezett képalkotás áttételezett formákat kreál. Visszavágyik a természetbe? Nagybányát érezzük egész világa mögött, az elbocsátó természetet. Apjával ismerte meg azt, amikor még gyalog, vagy póniló hátán bebarangolta vele a hegyek, erdők csendjét-világát. Ahogyan együtt élt a természettel, úgy élnek teremtményei is, együtt és benne feloldottan. A legtisztább líra ez az ábrázolás, ha kinek füle van ezt meghallani. 2 17