Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 2. szám - El a pusztáról. Volt cselédek vallomása - Lejegyezte Sz. Bányai Irén

sik szobába meg a másik cseléd. Mi is így laktunk együtt Gotár Mihállyal. Az apám meg ő kollégáknak hítták egymást. Együtt vótak a szolgálatba, együtt a barátságba. Még az asszonyok is tartották a barátságot.

A vezető gazda be szokott jönni a pusztáról vasárnaponként Döbröközbe. En meg pontosan akkor szoktam a Vicétől hazatérni, amikor azok jöttek. Ennek a pusztagazdának mondta Gotár: — Itt maradt ez a gyenge gyerek árván. Nem tudná itt a pusztán alkalmazni? Akkor tudnék a barátom családján segíteni. .. Ha másnak nem, béresnek jó lenne ez a gyerek.. .

A következő találkozásnál — így vasárnap, amikor jöttek be Döbröközbe — felszólítottak, hogy menjek ki Györgyibe. Én akkor még a zsákot nem nagyon bírtam, de az ökröket már elhajszolgattam. Kicsalt oda a Gotár Mihály... Mondtam neki:

— Béresnek nem megyek, csak kocsisnak!

— Na, jól van...

Akkor kiment az egész család, a házba meg lakó lakott. Kimentünk, attól a ház még a miénk maradt. Mi ott lakást kaptunk, jószágot tartottunk. A testvéreim meg mentek napszámba.

Két esztendeig vótam ott. Vót ott egy másik gyerek is; egy béressel együtt elszántogattunk, fogasoltunk. Csak az vót a baj, hogy a háborúból megjött egy katonaember. Mindjárt szembesítettek vele:

— Ha te vónál a helyibe — mondták — melyikőtőket illeti meg az elsőbbség? Ez ember-nagy, te meg gyerek vagy! A helyibe vótál fogadva. . .

Ráhajoltam, hogy akkor megmaradok béresnek.

Mert amúgy minden kedvet megadtak. Megkérdezték, hogy van-e állatunk?

— Van egy rossz malac — mondtam.

öt gyerek vót, az anyám kórházban feküdt.

— Énnálam olyan cseléd nem lehet, akinek nincs jószágja! Mert a kommenciót, amit tőlem kap, meg kell neki enni, ruházkodásra nincs pénz. Ha nincs jószágod, nem mész semmire. . . Lemész a disznóhizlaldába. ..

Ott vót a sok bebúgatott süldő. Már látszott rajtok, hogy tele vannak malaccal. Kétszer is vótam kanász, ismertem jól a disznókat.

— A pásztorral nincs tárgyalni valód. Kettőt összenézel magadnak, ami passzol, azt kiválasztod. Kenjél rá kocsikenőcsöt! A szaporulata a tied lesz, most nem kell fizetni.

Ez a nagyságos úr zsidó vót. A lányok napszámba jártak, amit a Bánáti nagyságos úr megfizetett. Ha spórolni tudtok — mondta — a napszámból tudtok ott hagyni a süldőre. Ügy is lett. Le is malacoztak. Az egyik ötöt, a másik meg hatot fialt. Az a koszos malac, amelyik a cselédházaknál mászkált, úgy kipendült, hogy öröm vót nézni.

1921-ben jöttünk vissza Döbröközbe. Két évig vótam akkor a pusztán. Egy hatéves tehenet hoztunk haza, amelyik tele vót bornyúval.

Aztán summásnak mentem el a testvéreimmel Iványba, 1922-ben. Egészrészesek vótunk, kaptunk egy mázsa búzát, és teljes ellátást egy hónapra. A lányok valamivel kevesebbet kaptak, 80 kilót. A summásnak járt hét kiló szalonna, főtt étel, és annyi kenyér, amennyi csak kellett.

59