Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 2. szám - Gál István: Babits és Amerika

skatulya a sok között, maradék nélkül kihasznált térviszonyok, praktikus felszerelés. Egy gomb a szoba falából kiugratja a konyhát. Lift viszi le a mosogatnivaló edényeket. Egyforma és praktikus bútorok. Olcsó Ford-autó. Prüdéria és szeszcsempészet. Puritán egyház, üzleti alapon, Hollywood és sex-appeal. Milliárdosok és demokrácia. Gépek és lenivellált ízlés. Heppy-end-irodalom, magas példányszámban.

Ez Amerika! nekünk legalább, akik innen Európa felől nézzük. A Duhamel gépországa, egy naiv nagyüzem, egy grandiózusán sivár jövendő előrevetett árnyéka, rettentő kilátás, az állatember praktikus életének végkép megszervezett formája, a demokrácia végső konklúziója. Magasabb kultúra, szellemi élet, nem illenék a keretbe, nem volna praktikus.” (A másik Amerika. Pesti Napló, 1932. máj. 29.)

Ezt a látomást Ablaktalan ház, Verses riport c. versében már előbb is kifejezte.

„Dehát nincs-e egy másik Amerika is? S vajon igazán kimeríti-e ennek a hatalmas földrésznek pszichéjét az a távoli pillantás, amit egy óceánon át vetünk feléje? Az utas nem ítélhet ebből az első benyomásból, amit hajója fedélzetéről kap, mikor a láthatáron feltűnnek a Szabadság-szobor, s az első toronyházak kolosszusai... Ez Amerika? Csupa kolosszus és felle gkarcoló? Vagy csak éppen hogy a kolosszus és fellegkarcoló látszik meg legelőször és legmesszebbről? Nincsenek-e ezen az óriási területen kedélyes kisvárosok és végtelen puszták? Kedves és intim zugok, virágos erdőségek és csendes tanulószobák? S a féllegkarcolók kultúrája mellett nincs-e elég hely itt, hogy elférjen egy másik kultúra is, nem olyan hangos és messzelátszó, éppen azért, mert mélyebb és lelkibb, tudomány a tudományért és művészet a művészetért? Hisz még ilyesmire is több pénz és erő juthat itt, mint másutt. ..

Magas kultúra és szellemi élet mindenütt csak sziget, Amerikában is. Bizonyos, hogy a kitűnő amerikai regényírók, akik gyanakvó elővéleményüket a skyscraperek országáról megerősítik, igaz és őszinte képet festenek. Ök maguk is megvetik és megbélyegzik Amerikát. És mégis: ők maguk is Amerika. Belőlük is Amerika lelke szól, s ebben a lélekben sok vágy van magasabb szellemi élet felé, sok utálat önmaga iránt, sok lázadozás és szomj.

De talán több is, mint önutálat és unalom és szomj. Ebben a lélekben alig sejtett szárnyalások vannak... Amerika tele van a legmagasabb és legönzetlenebb kultúra váraival és telepeivel, egyetemekkel és tudományos intézetekkel, melyek a sznobizmusnak — magánemberek sznobizmusának — köszönik létüket. De talán éppoly termékeny lehet a nemzetek és társadalmi osztályok sznobizmusa. Amerika grandiózus sznobizmusa!

Nemzet a nemzetben és sznobizmus a sznobizmusban: megmozdulnak a négerek is, és a mai Amerika egyik legtöbbet vitatott kulturális és irodalmi problémája a néger renaissance. A néger írók regényei egyelőre arról szólnak, hogy a néger is tud éppen oly új lenni, mint a fehér.”

A XX. SZAZAD AMERIKAI LÍRÁJA MINIATŰRÖKBEN. Amikor Móricz Zsigmonddal együtt átvette a Nyugat szerkesztését, a húszas években némileg elmaradt világirodalmi tájékozódást megpróbálja behozni. A francia és a szovjet irodalom új alakjai és művei mellett legtöbb hely az addig többnyire

45