Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 2. szám - Gál István: Babits és Amerika

kincs, Az ékszerláda, a Nervus urbis, Az ezüst rózsa alatt, A visszafelé szálló madarak, Az őrült vasak és a Sötét vizek gyermeke. Figyelemreméltó egyik sokat vitatott versének, a Feketeországnak forráslehetősége. Ezt Poe-ra való ráismerésem után Rába György Poe tengerész-regényében véli megtalálni.

Poe novelláinak ösztönző hatása szintén rendkívül jelentős. Nemhiába fordított Babits egy kötetre való Poe-novellát, a korai olvasmányemlék hatása talán még a verseknél is mélyebb nyomokat hagyott.

Akárcsak a költészetben, a prózában is a valóságból logikusan kinövesztett fantasztikum az, ami megragadja és egyre újabb kísérletekre ösztönzi. Novelláinak egész sora mutatja a közvetlen indítékot, bár Babits nem annyira a borzalomra, mint a különös közbejátszására alapítja elbeszéléseit. A torony árnyéka, a György a favágó, a Nagy Sándor öregkora, a Költészet és valóság, A röpülő falu azok a novellák, amelyek leginkább emlékeztetnek rájuk.

Poe iránti csodálatát így összegzi:

„Poe is a megszállottak közül való. öt a képzelet lehetséges poklaiba leszállni hajtja rögeszméje. Nem tartozik-e a képzelet is a valósághoz? Igen, az ember számára a saját fantáziája, lelki élete a legközvetlenebb valóság. És ez rémekkel van tele. Maga az emberi logika is rémekhez vezet: a lehetséges borzalmak rémeihez. Poet ellenállhatatlan kényszer hajtotta minden rémséget elgondolni. Elsősorban a legnagyobb emberi borzalmat, a halált. Módszere csöppet sem romantikus... A kérlelhetetlen logika dolgozik itt... Swift józansága és De Quincey víziós zeneisége egyesül itt. Utazási regénye mellett megszégyenül a Robinzonok optimizmusa. Az ő fantáziáját a logika viszi, az emberevésig, sőt, azon túl. Még a halál sem fejez be mindent. Rosszabb, ami utána jön: a rothadás, talán a tetszhalál, talán valami rettenetes túlvilág. Ki biztosít róla, hogy nem léteznek borzalmak, amikről tudományunk még nem is álmodik? S mennyi új terület nyílik meg az előtt, aki minden borzalmat végigjár képzeletével! A testi borzalom még semmi a lelkiekhez képest. Az inkvizíció emberei, a bosszúállás művészei tudták ezt... Aztán ki nem ismeri a borzalmat, amit egy hely, egy miliő hangulata szuggerálhat, látszólag ok nélkül is. Az író ambíciója ezt a hangulatot teljes levegőjével szinte beszívható valóságban adni. A legfantasztikusabb novellák is nagyon is reális műfajoknak lesznek előképeivé: a lélekelemző novellának és a naturalista miliőfestésnek... Logikája a megszállottság logikája, mely titkok közt és titkokba vezet... A szépség úgy jelenik meg ebben a borzalmas és groteszk világban, mint valami abnormitás, valóságos betegség, mely a pusztulás csíráit rejti... A melankóliához is borzalom járul, a haldokláshoz maga a halál. A gyönyörűségből gyötrődés lesz.” (Az Európai Irodalom Története, 535—536. 1.)

BABITS KÉTFÉLE AMERIKÁJA. A gyermek- és ifjúkori romantika Amerika-képe az első világháború után a technicizálódó emberiség elborzasztó látványát nyitja meg előtte:

„Minekünk csak New York jut eszünkbe, esetleg Chicago. Ennyedik meg ennyedik avenue. Felhőkarcolók: romantikus elnevezés, és csöppet sem romantikus dolog. A felhőből csak a szürkeség érződik. A felhőkből köd lesz, ha belehatolunk, így testtel és anyaggal. Ennyedik meg ennyedik emelet. Egy-egy

44