Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 2. szám - Gál István: Babits és Amerika

zájutott, sőt, első föllépése a pesti bölcsészeti kar Négyesy-szemináriumában Poe-val van kapcsolatban. A Harangok fordítása a magyar nyelv zenei hanglehetőségeinek minden képzeletet fölülmúló, pompás kihasználása. „Te leszel a mi magyar Poe Edgárunk” — írta neki akkoriban barátja és nagy pályatársa, Kosztolányi Dezső. Pesti rajongását Poe iránt még csak fokozta az a kis könyvtár, amelyet tanárelődjének özvegyétől Szegeden vásárolt, és amely olcsó, Tauchnitz-féle kiadásokban az amerikai klasszikusokat ismertette meg vele. Ahogy a Szeged és Vidéke hasábjain megjelent korai közlései mutatják, ekkoriban Whitmant és Bryantot fordította, — Longfellow-val sosem barátkozott meg. Poe-fordításainak java ekkoriban, 1906 és 1908 között készült, még ha azok egy részét évekkel, sőt évtizedekkel később tette is közzé, mint éppen a Hollót. Poe egész életében olyan kísérő társa volt, mint Baudelaire, sőt, talán még az utóbbinál is nagyobb hatással volt rá, bár a magyar irodalomtörténeti kutatás a francia szimbolizmus hatását látja döntőnek egész életművére, ö maga Swinburne-t is kihangsúlyozta. De hisz a modern nyugati irodalomtudomány éppen hármuk összetartozandóságát fogalmazta meg. Igaz, hogy Babits élete különböző korszakaiban más és más inspirációt merített Poe verses és prózai műveiből. Fiatal korában elsősorban a formák mestere volt rá elbűvölő hatással, bár már akkor is izgatta a modern városi ember titkos érzéseit kifejező képzeletvilága. Még amikor Coleridge-ot megismerte, akkor is az angol Poe-nak vélte, és ezért szerette meg.

„Poe költészete generációnkra nagy hatással volt, éppúgy talán, mint a szimbolista franciákra, Baudelaire-re, vagy Mallarmé-ra” — vallotta egyszer. Poe írói elveivel való közeli rokonságát fejezi ki a következőkben: „Nem tartozik-e a képzelet is a valósághoz? Igen, az ember számára a saját fantáziája, lelki élete a legközvetlenebb valóság. És ez rémekkel van tele. Maga az emberi logika is rémekhez vezet: a lehetséges borzalmak rémeihez-” A közös tematikán túl is van, ami az amerikai költőben megragadja, ez pedig a tiszta zenévé fejlesztett költészet: „Poe felfedezte, hogy a vers tiszta zene is lehet, ahol az értelem teljesen mellékes szerepet játszik.”

1942-ben írt disszertációmban összeállítottam egy jegyzéket azokról a Babits-versekről, amelyeken Poe-hatást észleltem. Az újabb kutatások megállapításaimat átvették és legföljebb tovább konkretizálták. A Levelek Írisz koszorújából című kötetben a Sír vers, a Régi szálloda, a Városvég, a Vérivó leányok, a Feketeország, a Halál automobilon, A templom röpül és A világosság udvara, a Herceg, hátha megjön a tél is című kötetben A költő szól, az Ima, a Haláltánc, a Két nővér, a Danaidák és az Éji dal első két srtófája, a Recitatív-ben a Naiv ballada és a Vakok a hídon, a Nyugtalanság völgyében a Detektív história és az Isten fogai közt, a Sziget és tengerben A vén kötéltáncos, a Hússzigetek a kőtengerben, Az istenek halnak, az ember él kötetben a Három angyal és a Verssor az utcazajban, a Versenyt az esztendőkkel címűben Az álom kivetett, Álmok kusza kertjeiből, A vetkőző lelkek, A jó hír és Az isten és az ördög című költemények párhuzamos vagy rokonlelki hangulatok, élmények, fantáziálgatások kifejezései. De saját maga által életében köteteibe be nem vett versei között is akadnak Poe tartós hatását mutató művek. Ilyenek a Török Sophie által sajtó alá rendezett legterjedelmesebb lírai Babits-kötetben Az elveszett

43