Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 2. szám - Sipos Lajos: Adatok Babits Mihály házasságáról

mindössze ötször találkoztak, alig valamivel korábban: 1920 novemberében ismerkedtek meg egy hivatalos levélváltás után.

Tanner Ilona, a fiatal költőnő, akinek már sikerült néhány versét elhelyezni A Hétben, a Vasárnapi Újságban és az Üj Időkben, 1920. június 30-án levélben kérte Babitsot, hogy alkotásainak a Nyugatban is biztosítson teret. A költő július 12-én válaszolt; megígérte, hogy a versek sorsa iránt érdeklődni fog a szerkesztőségben. Ügy látszik azonban, hogy a szekszárdi utazás (ebben az évben kétszer is járt szülővárosában: február végén, március elején, majd júliusban és augusztusban töltött itt Szekszárdon hosszabb időt), a föltorlódott munkák (ekkor fordította le Erato címmel egy bécsi kiadó felkérésére a világirodalom hatvanhárom szerelmes versét, készítette a Purgatórium fordítását és ekkor állította össze Tóth Árpáddal és Szabó Lőrinccel a magyar Baudelaire-kötetet) és hullámzó kedélyállapota miatt erre az érdeklődésre nem került sor. Tanner Ilona, feltehetően megúnva a várakozást, novemberben személyesen jelentkezett Babitsnál, a Reviczky utcában. Ebben az évben még háromszor találkoztak: egyszer a Centrál kávéházban, ahol a költő a fiatal lány kedvéért otthagyta asztaltársaságát, majd feltehetőleg ismét a Reviczky utcában. Az ötödik találkozás alkalmával, 1921. január 11-én Babits és Tanner Ilona elhatározták, hogy összeházasodnak. Ezen a napon vagy a következőn, egy „konvenciókkal nem törődő ünnep”-en, ahogy Tanner Ilona sokkal később fölidézte emlékezetében, két fiatal költő-barát: Szabó Lőrinc és Komjáthy Aladár társaságában megtartották eljegyzésüket, január 15-én pedig, ugyancsak Szabó és Komjáthy tanúskodása mellett, a polgári esküvőt; az egyházi szertartásra, melynek akkori elmaradását Nenne, Babits vallásos nagynénje különösen nehezményezte, csak 1922-ben került sor.

Ki volt Tanner Ilona? Meglehetősen sok, néha egymásnak ellentmondó adat vall róla. A Babits Archívumban megtalálható levelekből, munkavállalási papírokból, az asszony följegyzéseiből, a kortársak visszaemlékezéseiből, Koháry Sarolta: Flóra és Ilonka c. könyvéből és mindenekelőtt: Tanner Ilona (vagy ahogy Kazinczy feleségére utalva magát nevezte: Török Sophie) verseiből, elbeszéléseiből és regényeiből a következő kép kerekedik ki. Tanner Ilona 1895. december 10-én született Budapesten. Anyjának, Kögler Antóniának ősei Sziléziából, apjának, Tanner Bélának nagyapja Svájcból kerültek Magyarországra. A német nevű szülők gyereke csak iskolásként kezdett el magyarul beszélni. A tanulással végig problémái voltak. A helyesírással még asszony korában is bajlódott, az algebraórákon „lemondó fáradtság” vett rajta erőt, s a négy polgári után, 1915—1916-ban a gimnázium ötödik osztályában, magántanulóként nem tudott megbirkózni a latin nyelvvel. Pedig ekkor már nagyratörő tervei voltak. Egyetemre akart menni, doktorálni szeretett volna. A föltűnően szép lánynak azonban minderről le kellett mondania. Apja meghalt, három testvére maradt, neki kellett segíteni eltartásukban. 1917 szeptemberében újból munkába állt, ismét gépírónőként alkalmazták, akárcsak az első munkahelyén, 1912-ben. A forradalmi időkben az ő helyzete is megváltozott. A Külügyminisztérium Szervezési Osztályára került, s itt irodasegédtisztnővé nevezték ki. Ezt az állást hagyta ott 1921. január 19-én, az esküvő után. A szikár tények azonban nem sokat árulnak el Török Sophie egyéniségéről. A Flóra és Ilonka apró momentumaiból és az

35