Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-05-14 / 20. szám
Ötvenötödik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1944 május 14 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK ---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNkATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Köszöntés és hálaadás. Olv. I. Thess. 1 :2., 8. Május hó 14. napja 1944-ben éppen olyan vasárnap, mint a többi. Mi dunántúli reformátusok mégis különös hálaadással gondolunk arra, hogy egyházkerületünk szeretett és nagyérdemű főgondnoka, d. dr. Balogh Jenő v. b. t. t., ny. m. kir. igazságügyminiszter úr ezen a napon tölti be áldásos életének nyolcvanadik esztendejét. A mai idők nem alkalmasak arra, hogy ünnepélyeket rendezzünk, szeretetiinknek és tiszteletünknek olyan formában adjunk kifejezést, ahogyan szeretnénk, de úgy érzem, hogy e mellett a kivételes évforduló mellett nem mehetünk el szótlanul, mert dr. Balogh Jenő főgondnok úrnak nem csak életkora kivételes, amilyen „ritka embernek adatik“, hanem egyénisége és szolgálata is. Megbántanám szeretett, jó elnöktársamat, ha megkísérelném nagy értékű szolgálatának és kimagasló, elévülhetetlen érdemeinek méltatását. Isten Igéje azonban kötelességünkké teszi, hogy ennél a fontos határkőnél megálljunk és felemlegessük az ő hitének munkáját, szeretetének fáradozását és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységének állhatatosságát. Istennek választott embere ő, akinél az evangélium nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban is. Ezért lett példaképpé a magyar református egyházban minden hívőre nézve, sőt annak keretein kívül is a magyar közéletben annyira, hogy szükségtelen kimagasló tudományos munkásságáról, államférfim és egyházkormányzói bölcseségéről, fáradságot nem ismerő szolgálatiról, magától minden elismerést elhárító szerénységéről és mélységes hitéről valamit is szólanunk. Dr. Balogh Jenő, mint Isten Igéjének buzgó olvasója és megtartója, a magyar református egyház legönzetlenebb és leghűségesebb „szolgája.“ Nyolcvanadik születésnapján köszöntjük őt szeretettel és boldogan, mert jó egészségben folytatott munkálkodásban, testi és lelki erőinek teljességében érhette meg ezt a szép napot. Áldjuk Istent, hogy nekünk adta és kérjük, hogy tartsa meg még számos éveken át egyházkerületünk élén, egyetemes konventünk és zsinatunk világi elnöki tisztségében jó erőben és egészségben, hogy lehessen példa a jobb jövő munkálásában, a reménységben és Istenbe vetett bizodalomban mindazok számára, akik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztus anyaszentegyházát és felelősséget éreznek a magyar jövőért. Az Ige figyelmeztetésére lelkipásztortestvéreimet arra kérem, hogy szüntelenül adjunk hálát gondviselő jó Atyánknak nemzedékrőlnemzedékre megbizonyított kegyelméért, mellyel gondoskodik hűséges fiaiban az Ő anyaszentegyházáról, most pedig emlékezzünk meg szeretett Főgondnok urunkról nyolcvanadik születésnapján a mi imádságainkban csendes óráinkon és a gyülekezetben is, kérve Reá és szeretett családjára Isten bőséges áldását és megtartó kegyelmét, hogy még sokáig irányíthasson bennünket bölcseségével és érezhesstik atyai szeretetét. Győry Elemér. A belmissziói mozgalmak tanulságai. Irta és elmondotta Tatán 1944 február 16-án a Timotheus Körben Perjési Ferenc református vallásoktató lelkész. Az egyház a maga eszményi valóságában Krisztus teste: corpus Christi mysticum, amelynek élő tagjaiban a Főnek, Krisztusnak akarata él. Hogy a látható és történelmileg kialakult egyház ezt az eszményt megvalósítsa, illetve elérje, folytonos megújulásra, felébredésre, Krisztushoz való visszatérésre, egyszóval reformációra van szüksége. Ezért mondja Luther: Ecclesia semper reformari debet. Ennek a folytonos megújulásnak a szükségessége akkor merült fel, amikor az egyházban a hit és szeretet erői meggyengültek. Már az őskeresztyén egyház is küzdött a zsidó és pogány szellem hatásaival. A későbbi, államvallássá tett keresztyénség a népvándorlás hatása alatt megtelt emberi tudományokkal és pogányos babonaságokkal. Az egyház lassú belső megromlása és meghasonlása idézte elő a reformációt: a hitben és életben, a főben és tagokban való megújulás utáni erős vágyat. A reformáció nemcsak a hit megújítását hozta létre, hanem az ebből fakadó szeretetmunkának is utat nyitott. De később a reformáció egyházaiban is meg-
