Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-04-23 / 17. szám

Ötvenötödik évfolyam.

17. szám

Páp^, 1944 április 23

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

_____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______________________________--------------------—-----------— FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK -------------------------------------F LELÓS SZERKESZTŐ DR. PONÜRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FAISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Virrasztás.

2 Kor. 11 : 27.: ... gyakorta való virrasztásban.

E héttől kezdve országunkban sokan fogunk virrasz,;tani a rádió mellett. Hozzánktartozóink, városunk és hazánk iránt érzett felelősségünk tudatában örömmel és szent komolysággal végezzük ezt a szolgálatot is. Felkészülünk, hogy az esetleges ellenséges támadás ne érthessen bennünket váratlanul.

Pál apostol, amikor elmondja a korinthusiaknak a gyülekezetek alapításában kiállott fáradalmait és szenvedéseit, arra is utal, hogy virrasztani is gyakorta kellett.

A virrasztás bizakodást jelent. Bízunk abban, hogy az ügy, melyért virrasztunk, megérdemli az áldozatot, a puha párnás ágy felcserélését az éjtszaka hideg, sötét magányával. Aki beteg mellett virraszt, bízik abban, hogy a sápadt arcra még kiülnek az élet rózsái. A lelkipásztor bízik abban, hogy népe, a gyülekezeti tagok meghallják az Ige felhívását és magvetése gazdag gyümölcsöt hoz, némely harminc, némely hatvan, némely százannyit.

A bátor lelkek virrasztanak. Akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Az igaz bátorsághoz nélkülözhetetlen az Istenben és az Ő Krisztusában való rendíthetetlen hit. Pál azért szállt szembe száz veszéllyel, mert hitt1 erős hittel az ő Urában, aki meghalt érette és most ott ül az Atya Isten dicsőségében, és esedezik érette. De nem;csak Pálért, hanem értünk is, hogy megállhassunk a köjrülöttünk tomboló irtózatos viharban.

Virrasztunk, mert felelősek vagyunk. Mert nálunknál nagyobb hatalom azzal tüntetett ki, hogy ránk bízott drága értékeket, a férjre feleségét, a szülőkre gyermek keiket, a közösségek vezetőire a közösségek tagjait, a lelkipásztorokra az idvezülendők halhatatlan lelkeit. Ránk, magyarokra ezt az ősök piros vérén szerzett hont. A felelősség megóv egyfelől a kishitűségtől, a csüggedéstől, másfelől a dőre elbizakodottságtól. Nemcsak a mával törődünk, mint a kísértő suttogja fülünkbe: hiszen a holnap bizonytalan, hanem a holnapra, a jövendőre, — az örökkévalóságra nézünk, mert mi keresztyének, Kálvin népe, Krisztus megváltottál vagyunk.

P. J.

Az én igehirdetésem.

1. Prédikáció. Prédikáció alatt olyasféle egyházi beszédet értek, amely istentiszteleten hangzik el, vallásos beszéd, de az Igéhez nem sok köze van. Napi esem árnyék vagy ünnepekadta témája van az igehirdetőnek és azt viszi szónoki beszédben a »hivek« elé. Ha ^érdekes a téma, akkor tetszik, ha nem érdekes, akkor a szónok sem számíthat sikerre. S az emberi hiúság sokszor visz

bele bennünket, hogy tessék a beszédünk! A prédikáció nagyon sokszor vallásos programmbeszéd az Isten mellett vagy valami egyházi ügyben: adakozás, választások, templomlátogatás, stb. Jellemző esetet mond el Ravasz László Homiletikájában: Chrysostomus a prédikációban panaszkodik, hogy kevesen vesznek úrvacsorát, -hogy »a szónoklat megkezdése előtt fecsegnek, pletykálnak, pártok alakulnak, fogadást tesznek, kinek lesz nagyobb sikere. A szónokot beszéd közben tetszésük kifejezésével bátorítják és a végén megtapsolják. Maga Chrysostomus hosszú és művészies beszédben tiltakozik ez ellen és pedig olyan szónoki hatással, hogy hallgatói — tapsviharban törnek ki«. A legtöbb prédikációban túlteng a páthosz, az őszinteséget nélkülöző hatásvadászat. Nem csoda hát, ha egyik lelkészt vasárnap ebédnél a . kislánya így kezdte faggatni: »Édesapa, igen szépen beszéltél ma a templomban, de igaz is az, amit mondtál, vagy csak prédikáltál?!« — Gyakran a politika, a háborús események, ellenségeink gonoszságának sötét színekkel való lefestése irányítják a prédikációt. Van úgy, hogy a prédikáció filozófiai eszmefuttatás vagy ethikai érteL kezés. Olyan »magas« ilyenkor a beszéd, hogy az egész héten elfáradt test és agy csak még jobban kimerül, a lélek pedig nem kapta meg az egyszerű, friss táplálékot. Pedig az igehirdetésnek fel kellett volna üdíteni a .lelket, a lelken keresztül pedig a testet és a szellemet. Ezek a prédikációk az Igét inkább csak mottónak használják. Lehet, hogy az Igével kapcsolatban van a téma, de mégis csak mellébeszélés a prédikáció és nem vaz Ige hasogatása. Különösen veszedelmesek ilyen szempontból az alkalmi prédikációk. Beszélünk tavaszról és őszről! Hallottam húsvéti prédikációt a természet feltámadásáról s halotti beszédet, amely csak a halottról beszélt, annak életét, jóságát, hitét és szeretetmunkáját hirdette. Az Ige itt is csak mottóul szerepelt. Van egy igehirdetési irány nálunk, amelyik a prédikációban mindig azt igyekszik bebizonyítani, hogy a felvett ige a Bibliának legszebb, legtartalmasabb igéje. Mások egyháztörténeti tanítást közölnek a prédikációkban. Mindez őszintén megvallva rám is kísértéssel volt. Azonban világossá vált előttem, hogy ez nem igehirdetés a valódi értelemben. Láttam, hogy a korcsmázás ugyan súlyos bűne gyülekezetünk több tagjának is, de erről a témáról beszélni még nem igehirdetés. Az adakozásra, templombajárásra buzdítás témája is kisértésként állt elém. Ezekről szól az Ige mindegyikről, de ezeknek szükségességét mégsem támaszthatom alá nagy erőlködve az Igével.

2. Írásmagyar átüt. A másik út, ill. kísértés az írásmagyarázat. Ebbe a másik végletbe akkor estem, amikor a Biblia egyik könyvét sorba vettem és sorba magyaráztam minden verset. Ilyenkor az a kísértés, hogy elmondjuk a kortörténeti hátteret, előadjuk régiségtani ismereteinket, maradunk a betűnél. Igehirdetésünk el-