Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-04-23 / 17. szám
78. oldal. DUNÁNTOLI PROTESTÁNS LAP 1944 tompul, lélektelenné váUk, erőtlenné lesz. Az írásmagyarázatnál Izráel története a fontos. Többször beszélgettem zsidókkal: mi a véleményük a Bibliával kapcsolatban? A megkérdezettek lélektelen magyarázatába kezdtek a törvénynek, az ótestámentumi történeteknek és általában az egész Írásnak. A »magyarázat« szó ütődött újra meg újra a fülemhez. Ilyen lélektelen »írásmagyarázat« az a keresztyén igehirdetés is, amely csak a külsőt, a burkot ragadja meg és a Bibliáról, az Igéről beszél s nem azt hirdeti. Ez még veszedelmesebb félreértése az igehirdetésnek, mint a prédikáció. Mert itt az ember mondja el véleményét. Itt a saját gondolatainkat magyarázzuk bele az Igébe. A keresztvénség leggyökeresebb félreértése ezt! Istent akarom belekényszeríteni az én gondolataimba. A pogány vallások is mind ezt teszik: rendszert alkotnak az Istenről. Azoknál nagy veszedelem ez különösen, akik készülésüknél kommentárokat is szoktak használni. Sajnos, a legtöbb kommentár jegyzetekkel, tudósok, kritikusok különböző véleményeivel van agyontömve. Ha nagyon hallgatunk rájuk és ha nagyon követjük »írásmagyarázatukat«, könnyen olyanokká válunk, mint a Jézus-korabeli írástudók, akik rabbinusi módszerrel csürték-csavarták erőszakos tudományukat az Ige köré. Az ilyen »írásmagyarázat« nemhogy feloldaná, hanem inkább megköti az Igét. Nem hull le va lepel az Ószövetségről, hanem ítéletesen elködösíti az Újtestamentumot is. Úgy is mondhatom ezt a kísértést: vaz elintellektualizálódás veszedelme! Ha elfeledkezem arról, hogy ma élek, ha a Biblia előttem csak egy régi, magyarázatra szoruló könyv, akkor tüstént előáll ez a veszedelem. És ezért mondják, hogy egy egyszerű hívő ember bizonyságtétele többet ér, mint tudósok kötetekre menő írásmagyarázatai. Mert a hívő, ha nagymértékben szubjektív js a bizonyságtétele, az Ige első erejéről, dinamikájáról tesz bizonyságot. Ismétlem, ezt veszedelmesebbnek találtam igehirdetésemben, mint a prédikációt, mert ez a mód a lelket öli meg. 3. A prófétai szó. Az igehirdetés harmadik útja az, amit maga az Ige prófétai szónak nevez. A prófétai szó azt jelenti, hogy az igehirdető nem a sajátját, nem a maga véleményét adja, nem is egy emberi, vagy egyházi problémát visz hallgatósága elé, hanem csak közvetítő. A prófétai szó Isten szava, az Ö beszéde. Az igehirdető csak engedi, hogy rajta keresztül szólaljon meg az Isten. Mint egy égi csatornán, rajta keresztül áramoljon Isten kijelentése. Szent és félelmetes dolog ilyen eszköznek lenni. Azért igazán csak az tudja hirdetni az Igét, aki félelemmel látja át, hogy Isten ilyen eszközévé tette. A prófétai szó az Isten tette, maga Isten cselekszik benne. És ez a tett magát a prófétát is elítéli. Sőt, elsősorban éppen őt ítéli el. A prófétai szóban maga az élő Ige zuhan rá az emberre, mint egy kő, és akire *ez a kő esik rá, a-zt szétmorzsolja. (Mt. 21:44.) A prófétai szó feltárja az ember bűnét, de egyúttal meg is érteti vele, hogy gonosz. Tárgya, témája nem az Istent kereső emberi lélek vívódása, vagy kutató elmék kételkedéseire adott ilyen, vagy olyan felelet, egyetlen témája van csak: Isten mentő szeretete! Isten mentő szeretetérőí szóló üzenetet a Szentlélek irányítja: »Ezért Isten üzenetének igazi magyarázója nem az igehirdető, hanem a Szentlélek. Jónás nem magyarázta meg, hogy mi a hit és mi a megtérés, csak elmondta, amit rábízott Isten és a niniveiek hittek és megtértek«. (Péter János: Jónás.) »/g?hirdető vagyok, az Istennek Igéjét kell hirdetnem. Mégpedig nem az Istennek darabokra tört és elaprózott beszédét, ha1- nem az élő és teljes Igét, azaz Jézus Krisztust, akiben Istennek minden kijelentése és kegyelmi munkája teljesedésbe ment.« (Seres Béla: Igazság és élet, 1943.) Lehet, hogy ez az elítélő, másrészt túlegyszerűnek tetsző és kevésnek látszó igehirdetés nem mindenkinek tetszik. Talán legkevésbbé riekern, aki közvetítek. Lehet, hogy a prófétai szó nem szimpatikus az embereknek, de jaj nekünk, ha azt akarjuk, hogy mindenki jót mondjon /'rólunk. Mindenesetre nem könnyű vállalni ezt a prófétai szerepet: kockázattal jár. Vállalnunk kell a legutolsót is, de természetesen csak azért az igéért, amely előbb bennünket is elítélt már. (Vége köv) Somogyi Sándor. Egy kérdés a reverzális frontról. Vissza lehet-e vonni, vagy meg lehet-e változtatni a házasság megkötése előtt a reverzálist? Valaki reverzálist adott és írt alá a főbírói hivatalban. A tervbe vett házasság megkötése előtt azonban a házasulandók megváltoztatták szándékukat, vissza akarí ták vonni a reverzálist. Ebbéli szándékukat be is jelen- i tették a főbírói hivatalban, azonban elutasították őket | azzal, hogy az egyszer megkötött reverzálist csak áttéréssel lehet megsemmisíteni. Erre elmentek a kir. közjegyzőhöz és kötöttek új reverzálist, ellenkezőjét a korábbinak és ezzel jelentkeztek a házasság megkötésére. Az anyakönyvvezető kezében azonban hivatalból ott feküdt az első reverzális is és a másodikat nem fogadta el. Elutasító álláspontját így indokolta: 1. Az 1894. évi XXXII. te. 1. § kimondja, hogy a házasulok »egyszersmindenkorra« kötik a reverzálist. 2. A 3. § szerint ezt később, mint házastársak változtathatják csak meg áttérés útján, t. i. ha az érdekelt fél áttér a házastársa vallására, hogy ekként egyvallásúak házassága lesz. 3. A 6. § szerint semmi más egyezség, vagy megállapodás a házasfelek között joghatállyal nem bír. 4. Ha reverzális köttetett, az illetők sem most, sem később soha az életben más alapon egymással házasságot nem köthetnek, csak az egyszer smindenkorra ható erővel bíró, vissza nem vonható, meg nem másítható első reverzális alapján. Ezzel az állásponttal szemben felek vitatták, hogy 1. minden okirat hatályba lépése előtt visszavonható, vagy megmásítható. Pl. a végrendelet. 2. A reverzális joghatályossá csak a házasság megkötésének ténye által Válik. Jelen esetben a házasság még nem köttetett meg. 3. Az áttérés csak a házastársi viszonyban levőkre vonatkozik. Jelen esetben át sem térhetne az érdekelt fél, mert még nincs 18 éves. 4. A házasság nem jött létre, így a 6. § sem vpnatkozhatik a szóban forgó esetre. 5. H,a a törvény módot ad a reverzálisnak áttéréssel hatályon kívül helyezésére a házasság megkötése után, lehetetlen, hogy a házasság megkötése előtt, amikor még joghatályossá sem vált, olyan ereje volna, hogy a házasulandók soha az életben más feltétellel házasságot ne köthetnének. A vitát az alispáni hivatal döntötte el. Rámutatott a B. M. 96.031/1928. számú rendeletére, amely lehetővé teszi a reverzálisnaik a házasság megkötése előtt a visszavonását, vagy megváltoztatását. Ha van ilyan rendelet, mintahogy van, miért nem tudnak erről az anyakönyvi hivatalok, miért nem tud erről még a főbírói hivatal sem és miért kell a feleknek valóságos harcot vívni törvényes rendelkezésekben biztosított jogaik gyakorolhatásáért? Ha akad is vőlegény, akiben feltámad az utolsó pillanatban a lelkiismeret szava ősei örökségének könnyelmű eljátszásával szemben, megtorpan, ha merev utasításokra talál. Pedig a reverzális visszavonható ugyanolyan formaságok között, ahogy köttetett. Németh Károly.
