Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-04-09 / 15. szám

1944. DUNÁMTÓL! PROTESTÁNS LAP 67. oldal. Íven mély csudalattal emlegette erkölcsi nagyságát: mindhaláláig való szótartását, szavai és cselekedetei' közötti tökéletes harmóniát. Hogy lenyűgözte az a ma­gasztos szokrateszi tétel: nem látszani, hanem lenni* Hogy fel tudta lendíteni a magasságba a horatiusi ódák szárnya, melyek az igazságos ember rendíthetetlensé­­géről, a lélek nyugalmának megtartó erejéről, vagy a kötelességteljesítés felemelő érzéséről énekelnek. És ho­gyan tudott gyönyörködni a formai tökéletességben, melyben ez a sok drágakő mint gyönyörű foglalatban ragyog. E kultúrértékek felszívásából eredt közmondásos csín- és rendérzéke, az igaz ügy mellett való bátor kiállása, a külszínt élesen bíráló kriticizmusa, a sorssal és az emberekkel való küzködésben megnyilvánuló tü­relme és álhatatossága. És mindenek felett a köteles­ségnek maradéktalan, mindhalálig való teljesítése. Kemény magyarság, puritán kálvinizmus, klasszi­kus humanizmus: e három összetevő alkotta Faragó János lelki arculatának alapvonásait. Az ő arcán ugyanaz ,a felírás ékeskedett, csak láthatatlan betűkkel, amely az alma máter oromfalát díszíti: Istennek, Hazának, Tudománynak. És ennek az arcnak a verőfényében, ennek áldott melegében keltek ki és hoztak gyümölcsöket a hit, ha­­zafiság és tudás magvai a tanítványok ezreinek lelkében, Istennek dicsőségére, hazának javára, tudománynak ha­ladására. jf: Alma maternek éber vigyázója, munkatársaknak sze­retetteljes vezetője, tanítványoknak simogató kezű jósá­gos atyja: im, búcsúzunk Tőled. Köszönjük Néked mindazt, amire minket szóval oktattál tagv példáddal lelkesítettél. Emlékednek oltárt emelünk szíveinkben, fel­díszítjük szeretetünk virágaival és öntözni fogjuk azo­­-kat kegyeletes hálánk harmatával. Nyugodjál békében! A viszont látásra! Isten veled! Dr. Varga Zsigmond nyugalomban. Kivonat a debreceni m. kir. Tisza István Tudomány- , egyetem református hittudományi karának 1944. évi j január hó 25-én tartott VII. rendes ülése jegyzőköny- ! véből. — 154 .szám. (Í64. htksz.) Dékán kötelesség­­szerűen, de egyben mély megiiletődéssel jelenti, hogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 222.864/ 1943. XVI. számú leiratával értesítette a Tanácsot, hogy dr. Varga Zsigmond debreceni m. kir. Tisza István tu­dományegyetemi ny. r. tanárt saját kérelmére 1944. évi január elsejével nyugdíjba helyezte. E bejelentéshez Dékán még a következőket fűzi: Dr. Varga Zsigmonddal, hittudományi karunk mind­nyájunk által szeretett és tisztelt doyenjével az a pro­fesszor válik ki karunk tagjai sorából, aki 1921-ben elsőnek neveztetett ki professzornak arra a hittudományi karra, amelynek minden addigi tagja már az ifjú fakul­tás bölcsőjénél ott állott, de az évek múlásával örömmel hívta, várta és fogadta a kar kebelébe a tudományos alkotások vágyától égő dr. Varga Zsigmondot. Tizenhét esztendő múlva pedig Csánky Benjámin nyugdíjba­­vonulása után, már dr. Varga Zsigmond a kar legré­gibb tagja, jeléül annak, hogy az élet országútján nincs megállás, és hogy az őrségváltás a tudományos és nevelői munka területén is szükségszerűen előbb-utóbb bekövetkezik. Dr. Varga Zsigmond két és félév híján egy negyed­századig volt hittudományi karunkon a vallástörténet és rokontudományai c. újonnan szervezett tanszék egyetemi ny. í’. tanára. Ez alatt az idő alatt neve és munkássága teljes mértékben összeforrt a kar életével. Karközi és más viszonylatokban egyaránt mindig minden lehetősé­get megragadott, hogy hittudományi karunk jogos érde­keit megvédelmezze, illetve érvényesítse. Mint kartárs mindig arra törekedett, hogy a kar minden egyes tag­jával a lehető legbarátságosabb és szívélyesei^ kapcso­latot ápolhassa. A debreceni református kollégium _ ha­gyományai eleven valóságként éltek lelkében, visszatük­röződtek minden cselekedetéből, másfelől viszont azt a szellemi többletet is értékelte, megvallotta és képvi­selte, amely hittudományi karunknak, mint egyetemi fa­kultásnak tudományos munkásságából, a nagyobb le­hetőségek megnyíltával a magyarországi református lel­készképzés egészére áldásként kisugározhatott. Dr. Varga Zsigmond szerelmese tudományszaká­nak. Az úgynevezett vallástörténeti iskolának magyar földön a legmarkánsabb képviselője. Élete példa arra, mit tud alkotni szaktudománya területén az a tudós férfiú, aki minden ingadozás és melléktekintet nélkül az egyetlencéluság képviselője: tudományszakának ren­díthetetlen szerelmese és művelője. Nekünk az ő legközvetlenebb munkatársainak, amennyire fáj — már pedig igen fáj, — hogy Varga Zsigmondtól, mint ténylegesen kartársunktól, nyugdíjba vonulása következtében meg kell válnunk, ép olyan nagy öröm forrása annak tudata, hogy ő töretlen szel­lemi erővel továbbra is munkálkodhatik és hogy még a nyugdíjbamemétele után is a legtalálóbban a Példa­beszédek könyve 31. részének 18. versével jellemez­hetjük az ő munkás életét: »Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa«, Mi pedig az ő kartársai, mondjunk neki megindult hálával, köszönetét mindazért, amit karunkért tett, mint hűséges kartárs, mint pontosságával mindig példaadó nevelő, mint karunk három izbeni dékánja és négy izbeni prodékánja, mint többszöri tanszékhelyettes és mint egye­temünk 1933/34. tanévi Rector Magnificusa. Az ő drága munkás életére, egész kedves családjára esedezzünk to­vábbi áldásokért az Egek Urához, akinek Szentlelke a baráti kapcsolat széttép heteden láncaival továbbra is fűzzön össze bennünket ővele. Dr. Kállay Kálmán, mint a karnak ezidőszerint dr. Varga Zsigmonddal legrégebben együttműködő tagja kért szót a dékán előterjesztése után, amelyet teljes egészében elfogadott. Úgy érzi, hogy a maga részé­ről is el kell mondania, amiben kétségtelenül tudja, hogy egyet ért vele az egész hittudományi kar — hogy Varga Zsigmond távozása igen nagy vesztesége a kar­nak. Nemcsak azért, mert a professzoroknak ama típu­sához tartozott, akik szívvel-lélekkel csak tudomány­­szakuknak éltek, hanem azért is, mert a kar életében mindig teljes érdeklődéssel vett részt, semmiféle külön megterheléstől sohasem vonult vissza és amellett meg­értő, melegszívű kolléga és barát is tudott lenni. Varga Zsigmond szerette és nagyon magasra emelte tudomány­­szakát, páratlan gazdagságúvá tette annak irodalmát a vezetése alatt álló közkönyvtárakban nemcsak országos, hanem világviszonylatban is. és elméje teljes tudásával, ereje teljes odaadásával olyat produkált irodalmi mun­kásságával, ami kevés professzornak adatott meg nem­csak idehaza, hanem külföldön is. Kiemeli azt a meg­győződését, hogy bár karunk mély fájdalommal tekint egészségi állapota okozta korai távozására, ő és kartársai remélik, hogy a tudományos munka közössége és a személyes kapcsolatok őszintesége továbbra is megfog maradni Varga Zsimond és mi közöttünk. Szavait azzal a

Next

/
Thumbnails
Contents