Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-04-09 / 15. szám
Ötvenötödik évfolyam. 15. szám. Pápa, 1944 április 9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _____________.________.________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ____________________________--------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK ---------------------------------------FiLELÖS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Feltámadott az Úr bizonnyal. 01 v. Lukács 24: 13—48. vers. Alig van valami, amiben az emberek annyira kételkednének, mint a feltámadás valóságában. Az egyik ember meg meri mondani őszintén és nyíltan, még ha hitetlennek tartják is, hogy semmiképen el nem hiszi, a másik ezt a gondolatot magában rejtegeti és irigy sóvárgással tekint azokra az embertársaira, akiknek már nem probléma a feltámadás, mert a törvény által meg(haltak a törvénynek és a bűnnek, hogy Istennek éljenek. A tanítványok se tudták készpénzként elfogadni Jézus feltámadását. Általában kételkedve fogadták a róla szóló { első híreket, pedig Jézus Krisztus sokszor és határozottan kijelentette, hogy harmadnapon fel fog támadni. A tanítványok kételkedésére mutat az, hogy Péter a hír hallatára siet a sírhoz meggyőződni, vájjon Mária nem képzelődik-e. Tamás, akármennyire állították is előtte tanítványtársai, hogy látták az Urat, beszéltek is vele, nem vonja ugyan kétségbe, hogy valakit láttak, csak abban kételkedik, hogy az valóban az a Jézus volt, akinek kezeit, lábait átszögezték, és egy római katona dárdájával átdöfte oldalát. Neki a hang, az alak nem számít, csak a sebeknek hisz. Sokkal becsületesebb és tisztességesebb dolog ezt nyíltan megmondani, mint kételkedni és nem hinni s mindezt elhallgatni. Viszont az igaz hívő, aki már eljutott az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiuságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, mert volt találkozása az élő Krisztussal, boldog örvendezéssel vallja és mondja el baráti és ellenséges társaságban: feltámadott az Űr bizonnyal. Ha írásmagyarázatilag pontosak akarunk lenni, mindenekelőtt azt kell megmondanunk, hogy testben, valóságos emberi testben támadott fel a halálból. Erről azért kell megalkuvást nem ismerő módon bizonyságot tennünk, mert sokan a feltámadást allegóriának tekintik a tavasz ébredéséről, a nemzeti élet újjászületéséről; észjárásuk a múlt század racionalista elméletéhez igazodik. A valóságos testi feltámadást szükségképen igazolják a tények. Máriával beszél, sőt nevén szólítja őt. A gyengéd megszólításban és a hangban volt valami, amit nem lehetett utánozni, valami egyéni és közvetlen hatás, valami krisztusi elementum, amiről Mária kétségtelenül reá ismert. Az emmausi úton két tanítványával együtt megy, beszélget, majd este velük együtt leül az asztalhoz és eszik sült halat és valami lépesmézet. Az imádkozó tanítványok között megjelenik a zárt ajtók mögött, megáll a középen, üdvözöli őket, megmutogatja kezein és lábain a sebhelyeket. Annyira testi és emberi cselekvések ezek, melyeknek végzésére csak olyan valaki képes, aki tud beszélni, járni, leülni, enni, stb. Nem képzelődés volt tehát a tanítványok részéről, hogy hallották és látták az Urat. Tizen, különösen ha megrémült és kétségbeesett emberek, nem igen szokták ugyanazt látni és hallani, sőt a tapasztalat az ellenkezőjét mutatja. Hogy a tanítványok összejövetelén mind látták őt és hallották ismerős hangját, kétségtelen bizonysága annak, hogy Jézus valósággal testileg támadott fel. »Csődöt mond minden meggyőzési kísérlet — mondotta korunk legnagyobb református theologusa — már csak azért is, mert itt minden magyarázatnak épen azt kellene megszüntetni, amit magyarázni kell. Csak azt jegyezzük meg, nem indok, hanem magyarázatképen, hogy ama harmadik napon és azt követő negyven napon valóban minden úgy történt, mint arról az Újszövetség bizonyságot tesz.« Olyan valóságos történeti ténnyel állunk szemben, mellyel Isten egészen konkrét módon azt juttatta kifejezésre, hogy »az általa felvett emberi lét elmúlásának szükségképeni sorsát feltartóztatta, érvénytelennek nyilvánította és Jézust halottaiból feltámasztotta«. Ha meditációnkat tovább akarjuk folytatni, arra kell rámutatnunk, hogy Jézus feltámadása nem az emberi lét, hanem a hit problémája. Ha sorbavessziik a krisztofániákat, a Szentirásból kétségtelenül áll előttünk, hogy csak a tanítványoknak és azoknak jelent meg, akik »befogadták őt, azaz az ő nevében hisznek«. Hit nélkül soha se értjük meg a feltámadás nagy csodáját és nem leszünk részesek Krisztus feltámadása hasznaiban. Ezt a csodát a hit nemcsak hogy nem vonja kétségbe, hanem sziikségképeninek találja, és mint valóságot hálásan fogadja, akárcsak a kegyelemből való megtartatást. .Nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit ismeri fel és érti meg a csodát. A hit lát és hall, tapasztal és bizonyságot tesz, mert a valóságok világában él.»Az igaz hit — tanítja káténk — nemcsak olyan bizonyos ismeret, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett, hanem szívbeli bizalom is, melyet a Szentlélek az evangéliom által munkál bennem, hogy necsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és boldogságot ajándékoz Isten, ingyen kegyelemből, egyedül Krisztus érdeméért.« így jutunk el ahhoz, hogy Jézus feltámadása személyi probléma. Nem arra az általános lélektani szabályra gondolunk, mely szerint az ember kivetíti a maga belső képeit a környező világra, hanem arra a belső átalakulásra, melyet Isten igéje megtérésnek nevez s amely, nélkül senki sem várhatja a Krisztus-arc megjelenését, aki nem tudja önmagában készen nyújtani és felajánlani a Krisztus-archoz szükséges színeket és érzéseket. Az élő Krisztus személye, akárhogy megközelít valakit, nem lesz áldott találkozás létrehozója és a húsvéti evangéliom legenda marad, ha az ember lelkileg nem válik alkalmassá reá. Nekem magamnak kell arra törekednem bűnbánattal, buzgó imádkozással és kívánságaim megöldöklésével azon munkálkodnom, hogy semmi akadálya se legyen bennem a Krisztussal való találko
