Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-04-02 / 14. szám

Ötvenötödik évfolyam.

14. szám.

Pápa, 1944 április 2.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FiLELÓS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK

Isten munkatársai vagyunk.

Faragó János, a pápai ref. gimn. ny. igazgatója, c. tanker kir. főigazgató temetésén, a főisk. udvarán emondotta: Győry Elemér püspök.

„Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké letettek éspedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött, de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál nem valami, sem aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten. A plántáló pedig és az Öntöző egyek, de mindenik a maga jutalmát veszi, a maga munkája szerint, mert Isten munkatársai vagyunk.“ I. Kor. 3 : 5-9.

Az emberről már sok szépet és magasztost mondottak, mióta fennáll a világ és ember él a földön, írók és költők, filozófusok és teológusok nagy egyértelműséggel állapították meg, hogy a földi teremtmények között az első helyet az ember foglalja el, mint a legmagasabb rendű teremtmény. Az ember a teremtés koronája, hirdeti a teológus. »IVÜnden dolog mértéke az ember«, tanította a Plátó-Aristoteles-féle bölcsészeti irány. »Az ember az értékek értéke mondja az értékelmélet legnagyobb filozófusa. A pogány költő pedig — Vergilius — prófétai erőkkel gazdagon megajándékozott ember előtt, hódolattal kiáltott fel: »Deus, ecce deüs!« Én úgy érzem, hiszem és vallom, hogy minden teológus, filozófus és költő megállapításával szemben, Isten igéje fejezi ki legvalóságosabban az ember értékét és igazi rendeltetését, amikor azt mondja, mi Isten munkatársai vagyunk.

Ebben a kijelentésben benne van az, hogy az ember Istennel szemben alárendeltségi viszonyban él. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette ugyan, de nem ruházta fel isteni tulajdonsággal és erőkkel. A történelem mégis azt bizonyítja, hogy minden olyan korban, mikor az emberi nem fejlődése nagyobb lendületet vett, mindig túlbecsülték azokat az embereket, akiket Isten eszközökül használt fel, a fejlődés, a tökéletesedés munkájában. így ülték felváltva diadalukat királyok és államférfiak, azután a nevelés, a tudomány és a sajtó. Volt idő, amikor Spártában az athléták, Rómában az orátorok, Korinthusban az igehirdetés kultusza fejlődött ki, mint akik kortársaik lelki irányítására nagy hatással voltak. Az ember-kultusz pedig mindig Isten tiszteletének és dicsőségének csökkentésére vezetett.

Isten igéje ezzel szemben rámutat arra, hogy a legkiválóbb emberek is, csak szolgák, plántálok és öntözők, de a növekedést Isten adja. E mellett kifejezi azt a kiváltságunkat is, mely szerint Isten az embert választotta ki minden teremtménye közül és arra méltatta, hogy munkatársa legyen. Isten megtehetné végtelen hatalmával, hogy egy szempillantás alatt megvalósítja a földön, jó, szent és tökéletes akaratát és a Jel enések könyve szép képe szerint, úgv szállna alá a mennyország a földre, mint egy férje számára felékesített menyasszony. 'De Isten az ember nélkül nem

akarja megvalósítani világtervét. A világot rábízta s tőle kéri számon. Csak azt várja el az embertől, hogy az ő terve és törvénye szerint munkálkodjék ebben a világban. Isten a teremtő, alkotó, világszépítő művész, az ember, Isten munkatársa az ő előírása szerint dolgozhat. Csak akkor töltjük be rendeltetésünket, ha alázatosan és boldogan engedelmeskedünk Isten parancsának. Több vagyunk az öntudatlan szerszámnál, mint munkatársak tudatosan megmásíthatatlan örökkévaló célok, szent, isteni tervek szolgálatában állunk, melyeket alig, vagy egyáltalán nem ismerünk. Olyanok vagyunk mint a szőnyeghímzők, akik munkájuk igazi képét és elragadó szépségét csak akkor látják, amikor már teljesen készen van. Akkor vagyunk a legemberebb emberek és igaz keresztyének, amikor megtaláljuk helyünket és szerepünket Isten világában és azt egészen' igyekezünk betölteni; ha érezzük, hogy Isten számít ránk és ezért kifejtjük minden erőnket, hogy jó szolgálatot tegyünk azokban a közösségekben, melyekbe atyai bölcsésége állított.

Ha valahol jogosult a szolgálat értékéről és az emberről, mint Isten munkatársáról beszélni, ennél a koporsónál jogosult. Óvatosan, kíméletesen felemeljük Faragó János halotti szemfedelét, hadd lássuk mégegyszer szelíd, kedves orcáját mindenekfelett hadd gazdagodjunk meg lelki arculatának szépségével. Sok szép és dicséretes dolgot lehetne elmondani róla az emberről. Magasztalhatnánk klasszikus műveltségét, puritán jellemét, kedves modorát, magyaros vendégszeretetét, mindenkit felülhaladó udvariasságát, jó szívét és nemes í lelkét. Elmondhatnánk, hogy jó magyar ember, egyluízának hű fia, a vele lezáruló korszaknak legtisztább tiszteletreméltó református típusa, vérbeli tanár és mintaszerű igazgató volt. De annál nagyobbat, szebbet és dicséretesebbet nem mondhatunk róla, minthogy Isten munkatársa volt. Ragaszkodó jó szíve mindig azt dobogta, bizalmas és bizalmat gerjesztő egyénisége azt sugározta, Istenben bízó, hitével nem kérkedő, ele azt a legnehezebb helyzetben is, a keresztfa alatt megjelenő János evangélistaként megbizonyító lelke azt vallotta és hirdette: Isten munkatársai vagyunk.

Visszaidézem emlékezetembe szép családi életét. Derűs boldogságát, súlyos megpróbáltatását. Korán árvaságra jutott gyermekei iránt, szívének utolsó dobbanásáig tanúsított, az édesanyát is helyettesítő szeretetét s lelkem megtelik hálaadással Isten iránt. Te megmutattad olyan sok családjával és gyermekei nevelésével nem törődő családfővel szemben, hogy a jó édesapák, az igazán keresztyén családfők Isten munkatársai, akik gyermekeiket féltő gonddal, nagy lemondással, személyes péídaadással és imádkozó lélekkel nevelik Isten, haza és az anyaszentegyház számára. Kedves gyermekei nem mondom, hogy ne sírjatok. Arra kérlek benneteket, hogy könnyezve is, hálaadó imádságot mondjatok Isten