Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-03-19 / 12. szám

Ötvenötödik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1944 március 19. 4 DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ._______________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________________--------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Iskolaügyünk. Aki figyelmesen olvassa egyházi lapjainkban az itt-ott megjelenő statisztikai adatokat, kimutatásokat, bi­zonyára jóleső érzés tölti el, hogy laz egész országban levő 1 kereskedelmi iskola pápai kollégiumunk falai kö­zött van. Viszont fájdalmasan kell azt is látnunk, hogy a 8 leánygimnáziumból, melyet anyaszentegyházunk tart fenn, egv sincs kerületünkben. Azt gondolom, erről a hiányról nekünk hivatalos lapunkban szólni kell. ,Aki az utóbbi két évtized irányait figyelte, hogy a nőnevelés ügye miként halad, bizonyára meglepte, hogy nincs kiforrott nézet e —nézetem szerint — igen fontos kér­désben. Volt idő, amikor hivatalos helyről is olyan han­gok hallatszottak, hogy a nőnevelés igazi iskolatípusa a líceum. Az elgondolás helyes is volt, de a rohanó ese­mények mintha reácáfoltak volna az elgondolásra. Egy­házkerületünk leánylíceuma, mint a tanítónőképző aka­démia előképző intézete indult. Sok leány '.azzal a tu­dattal lépett falai közé, hogy mint érettségizett növen­dék léphet más pályára, ha tovább akar tanulni. Ma már látjuk, hogy a kényszerítő körülmények miatt ta­nítónői oklevelet ad. Félre ne értsen senki. A legna­gyobb örömmel látom és múlhatta*! szükségességnek tartom a tanítónőképző fenntartását. Sőt igen meg­nyugtatott kerületünk bölcs határozata, hogy a diagy missziót teljesítő komáromi ref. tanítóképző intézet Is beleépül kerületi iskoláink szervezetébe. Mindkettő nagy hiányt pótol, mert vallásos lelkületű tanítók nélkül egyházias nevelés el sem képzelhető. Református világ­nézetünk hűséges munkásait pedig csak református szel­lemű intézetek készíthetik elő! Az elmondottak után rátérek a nagy hiányra, ami nőnevelésünk terén egyházkerületünkben van és ez a legcélszerűbb iskola: a leány gimnázium. Senkivel nem szállók vitába, sőt az a meggyőződésem, 'hogy a meg­levő iskolák mellé kell ezt minél előbb felállítani. A polgári iskola már igen elterjedt és, minden nagyobb faluban van. Fiúgimnáziumunkban eddig voltak leány­tanulók. Most már nem vehetők fel. Tisztelettel meg­kérdezem, hogy a tudományegyetemre készülj leányain­kat hol taníttassuk? Ahol leánygyermekekkel megáldott szülők találkoznak, ott azonnal ráterelődik a beszélgetés a leánygimnázium égetően fontos kérdésének megoldá­sára. Az nem nyugtat meg, hogy több dunántúli város­ban van állami leánygimnázium. A leendő 1 református anyáknak a mi iskolánkból kell kikerülniük. 'Azzal se áltassuk magunkat, hogy a pápai nőnevelő-intézet — Istennek hála — így is benépesült! A református közép­­osztály leányai a gimnáziumot kívánják látogatni lés mivel ez nekünk nincs, vagy állami gimnáziumba járnak, vagy másik kerületbe kénytelenek elmenni. Minden di­cséretet megérdemel a Baár-Madas leánygimnázium, ahol igazi evangéliomi szellemben nevelik leányainkat. Azért csak ezt az egyet említem a többi közül, mert földraj­zilag ez van legközelebb egyházkerületünkhöz. Ide azon­ban 3—4 gyermeket taníttató szülő nem adhatja gyer­mekét, mert jövedelme nem engedi. E sorok írója ezelőtt másfél évtizeddel már kopogtatott az egyházme­gyén, egyházkerületen, hogy leánygyermekeink számára adjunk alkalmat a gimnáziumi tanulmányoknak saját iskolánkban való elvégzésére, de azzal utasíttatott ,yl, hogy majd jobb időben kell ezt a kérdést megoldani. Az idő most sem alkalmasabb, de ki tudná azt meg­mondani, hogy lesz-e nyugodt idő,, amikor a zajló élet hullámai teljesen lecsendesülnek!? Egyházunk mindig a haladás egyháza volt. Du­nántúl reformátusai mindig féltő szeretettel és áldozatos lélekkel tekintettek Pápára, amely nekünk szellemi köz­pontunk volt. Értsük meg az idő szavát és korszerűsít­sük leánynevelőintézetünket, állítsuk fel mielőbb a leány­­gimnáziumot! A másik nagy hiány iskoláink életében a theolo­­giai internálás és korszerű f iáin térnátus. Minden 'aka­dályt el kell az útból hárítani, hogy theológus ifjúsá­gunk korszerű internátusbán készülhessen nehéz felada­tára. Ott lenne helyes alkalmat adni a felsőbb osztályos növendékek elhelyezésére és így a lecsökkent érdeklő­dés a lelkészi utánpótlás iránt a legalkalmasabb módon fokozódnék. Jól tudom, hogy kerületünk felelős tényezői jobban látják a fenti hiányokat, de nekünk is hangot kell adni, mert erre kötelez a felelősség, ami a jövendőnkért mindnyájunkra egyformán nehezedik. Nagyigmánd. Tapsonyi Sándor lelkipásztor. A terezovaosuhopoljei missziói egyház.' Emlékeim „egy elhalt missziói egyház“-zal kapcsolatban. Megjelent az 1941. évi egyetemes névtár s a1248. lapján, ahol a társai írva vannak, Terezovác-Suhopolje nincs benn. írtam miatta Ágoston püspök úrnak. Erre válaszul Berta Imre csuzai lelkésztárstól a következő levelet kaptam: Csuza,. 198—1943. »Ezt a Baranyához, Somogyhoz oly közel lévő magyarságot elsöpörte a katasztrófa.. A (Idézet Kiss Zoltán 1943. III. 17-én kelt leveléből.) Szeretett Szolgatársam! Ágoston Püspök Atyánk a neki írt leveledet nekem küldötte meg válaszadás vé­gett, mivelhogy abban a missziói egyházban én voltam az egyik utódod. Bizony mély megrendüléssel, könnyezve kell írnom ezt q. beszámolót, mert azokat a helyeket, amelyekre leveledben visszaemlékezel, és ahol egykor — hordozva

Next

/
Thumbnails
Contents