Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-03-19 / 12. szám
54. oldal. DÜNÁNTOLI protestáns lap 1944 a Krisztus gyönyörűséges igáját — Te is jártál, éppen én temettem iel. Mikor én 1920 karácsonyán Velik'a Pisanb cára kerültem, Novigradac, Vaska, Slanavoda vidékén egy-két magyar ref. lélek már csak hírmondónak akadt, maga Suhopolje éppen csak mint hivatalos központ állott még, de Vukosavljevicán, Kozarovácon volt jó néhány református család. Móré Illéssel együtt sokszor dicsértem még az Urat, — magasan szárnyaló tenor hangját mintha e pillanatban is hallanám, — de Bekk Istvánnak, Balogh Sándornak már a neveit sem hallottam. Móré Illés bátyánkat különös belső keserűségek között el is temettem, mint azt az utolsó református magyart azon a tájon, aki még tudta és énekelte a zsoltárokat, mert a még megmaradottak között senki sem tudta már, Móré Illésnek pedig az unokái magyarul is csak úgy beszéltek, mintha horvátok lettek volna. A suhopoljei missziói egyházat felettes hatóságom rendeletére, ha jól emlékszem, 1932-ben, éppen :én liquidáltam. Ennek nyomán a missziói egyház két részre oszlott. Egyik részét Daruvárhoz, másikat Velika Pisanicához csatoltuk. A sok szép könyv, hivatalos és Julián-könyvtár Daruvárra került(már t. i. ami megmaradt, mert a legnagyobb része elveszett!), a vukosavljevicai ; ingatlant pedig, a haranglábat leszerelve, ugyanúgy a ' suhopoljei ingatlant felettes hatóságunk, -— mert így j kellett, eladta. Az összes Julián-iskolákat, így a mienket is, az új áilam természetesen megszüntette! és az ingatlanokat elsajátította. Én magam a vukosavljevicai atyafiakat, a Göbölös- | házat, a Móré-házat különösen szerettem, — 1934-ig, | amíg Písanicán szolgáltam, mindig nagy lelki örömmel látogattam el hozzájuk és ma is megrendül a lelkem, amikor reájuk s a velük töltött áhítatos órákra gondolok. Nemcsak lélekben, hanem írásban és látogatásokban még ma is kapcsolatban vagyok velük. Házunk hűséges szolgálóleánya, Mátés Lidia, aki tíz esztendeje van a háznál, Pisapicáról való és rokoni kötelékek kötik Vukosavljevicához és Kozárovechez. A písanicai és a környéki atyafiak 1941-ig állandó levelezésben voltak velünk. A későbbi lelkipásztor, Gyurkovics Ernő pedig ma is ott van azóta, hogy utánam odament. Az 1941 áprilisi történelmi fordulat óta természetesen ritkábban kapunk róluk híreket s amit kapunk, az fis mind szomorúbb, könnyeztetőbb hír. A magyar lakta falvak csaknem mind beleesnek a partizán-harcok gyűf rüjébe és sok atyánkfia már felperzselt házával, vagyonával, talán életével áldozott ezeknek a rémséges időknek. Tudunk arról, hogy némelyek menekülve visszajöttek atyáik földjére-**és Somogybán települtek le. Nagyon sok mindent tudnék még írni, de azt hiszem, ezeknek a nyomán is meglátod, hogy véreinket »elsöpörte ott a katasztrófa« és ennyi híradással meg fogsz elégdeni. 1943. V. 18. B. J.« * Folytatása következik?... Emberek, nem feleltek?... Istenem, következik?... 130. Zsoltár. Nyárád. i (Vége.) Kiss Zoltán. Keresem dédapám Ghyczy Gáspár (Ghyczy Miklós és Moszticzky Zsuzsánna fia, 1700 körül született mint protestáns, Komárom vagy Nyitra vármegyében) születési anyakönyvi kivonatát. A kivonatot a kutatási és kiállítási összeg utánvételezésével kérem megküldeni. Ghyczy Aurél nyug. miniszteri tanácsos, ref. presbiter Budapest, XI. ‘ Berényi-u. 4/a. S®@S@®®@®S®®®®®@®®®®®®®®®®®®(S®®®®S@S8®» ® í«í | VEGYESEK I ®®®@®S®®@®®®®®®®®®®@®@!©®<P@®®B@®S®®®®K®® A Református Egyetemes Konvent elnökségi tanácsa legutóbbi ülésében foglalkozott az ú. n. távházasságot kötött házastársaknak a gyermekek vallására vonatkozó utólagos megegyezése kérdésével, jegyzőkönyvében megállapította, hogy a 2400/1942-, MÉ sz. rendelet lehetővé tette, hogy a háború folytán ügyeik ellátásában akadályozott személyek egymástól távol házasságot köthessenek. Ez a rendelet azonban nem tette lehetővé azt, hogy az ilyen módon házasságot kötő személyek, — ha különböző bevett, vagy elismert vallásfelekezethez tartoznak, — a házasságukból születendő gyermekek vallására nézve megegyezést köthessenek. A kérdésben az egyetemes konvent elnöksége véleményét 1943 február 12-én 893 1943. sz. a. kelt iratában terfjesztette a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr elé. A konventi elnökség ebben a részletesen megindokolt memorandumban mind egyházi, mind magyar nemzeti, mind pedig jogi szempontból a lehető leghatározottabban állást foglalt a távházassággal kapcsolatban tervezett utólagos reverzális intézményének bevezetése ellen. Az irat elküldése után a kérdés jóidéig lekerült a napirendről, de egy idő múlva újból tárgyalás aíá került. Ez alkalommal az egyetemes konvent elnöksége együttesen, személyesen szögezte le a magyarországi református egyház álláspontját a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előtt. Később pedig az Országgyűlés Felsőházában dr. Ravasz László püspök, konventi lelkészi elnök az ország nyilvánossága előtt tárta fel a távházassággal kapcsolatban tervezett utólagos megegyezés viszszásságait. Az intézményes tiltakozásnak, sajnos, nem volt foganatja. Az egymástól távollévőkként házasságot kötött házastársaknak a gyermekek vallására vonatkozó utólagos megegyezése tárgyában kiadott 5830 1943. ME sz. rendelet ugyanis 1944 január 23-án hatályba lépett. A református egyetemes konvent elnökségi tanácsa mélyen fájlalja, hogy a távházassággal kapcsolatos utólagos reverzálisra vonatkozó rendeletek az egyetemes konvent elnökségének előbb írásban, majd szűkebbkörű tárgyalások során, végül az Országgyűlés Felsőházában kinyilvánított határozott állásfoglalása ellenére hatályba léptek. Fájlalja főleg azért, mert a leghatározottabban meg van győződve afelől, hogy ilyen és hasonló intézkedések csak arra jók,' hogy éket verjenek magyar és magyar ember közé, de az elérni kívánt célt, jelen esetben a gyermekek vallásának ^egységét nem biztosítják, sőt a gyermekek vallását illetően hosszú ideig tartó jogbizonytalanságot teremthetnek. A magyar jreformátus egyház közvéleménye bizalommal várja, hogy a kérdés a közel jövőben újabb kielégítő rendezést nyer. — Kuthy Dezső evangélikus volt egyetemes főtitkárt, nemrég megválasztott balassagyarmati lelkészt választotta meg a dunáninneni evangélikus testvér egyházkerület püspökének. Az új püspök 1888-ban Baján született. A theologiát Pozsonyba végezte. Németországban két évig volt, tanulmányúton. A Szepességben, Ruszkinban 5 évig volt lelkész, Az első világháborúban a harctéren teljesített szolgálatot; a cseh megszállás után Monoron volt hitoktató. 1925-ben egyetemes főtitkárrá választotta egyháza. Az evangélikus lelkészi nyugdíjintézetnek 9 évig volt ügyvivője. Az új püspököt mi is szeretettel köszöntjük és munkásságára Isten gazdag áldását kérjük.
