Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-12-10 / 50. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944 oldal. mel köttettetni s ennélfogva a feltámadásnak olyan szükségképen meg kell lenni reám nézve, mint bizonyos az, hogy én ember vagyok és a más életben is ember leszek«. (3. 1.) Ebből kitűnik, hogy Tóth Ferenc a racionalizmus szellemében csupán logikával akarta megérteni és megmagyarázni a feltámadást s ezért ez a prédikáció elmefuttatásnak jó, de prédikációnak sovány. ' Folyt, köv.) Dr. Benedek Sándor. t KÖNYVISMERTETÉS *5 _______- ------------Baráth József: Ötven év a Gyermelyi Takarék- és Hitelszövetkezet életéből. Irta: — református lelkész, ügyvezető igazgató. Tata, 1944. 8-r. 10 1. Ezt a rendkívül elmemozdító összefoglalást szerző a szövetkezet 50. évi jubiláns közgyűlésén, 1944 szept. 24-én olvasta fel. Amikor a gyülekezetek gazdasági életével foglalkozik a szemlélő, meg fogja látni, hogy amint a középkori egyház megtanította a híveket az okszerű gazdálkodásra, úgy a mai egyház is igyekszik megtenni kötelességét tagjai anyagi jólétének előmozdítására. A szövetkezeti mozgalomnak mindjárt a kezdetén élénk résztvettek a református lelkipásztorok is az újszerű munkából és ahol kitartóan dolgoztak, ott működésük rányomta bélyegét a gyülekezet anyagi előmenetelének. Van úgy, hogy jó a kezdet, de nincs folytatás, az alapítók után következő nemzedék nem érti meg a mozgalom lényegét, vagy nincs elég gyakorlati érzéke az anyagiak intézésére és a szépen indult munka zátonyra jut, de előfordul, hála Isten az is — éspedig sok helyen, ahol Isten kegyelméből az utánpótlás teljesen megfelelő és akkor a szövetkezet szépen fejlődik és a tagok részére mindig nagyobb sikereket biztosít a hű és kipróbált vezető céltudatos munkája. Ez volt a helyzet Gyermelyen is. Szerző aki egyébként világlátott ember: három évig tanult a hollandiai Utrecht híres egyetemén, több nyelvet beszél, aki a budapesti KlE-nek még ma is szeretettel emlegetett titkára volt, megfizethetetlen önzetlenséggel, bátor nekiszánással és nem lankadó fáradtsággal vetette bele magát kis falusi gyülekezete szövetkezeti ügyébe, és ennek meg is van látható eredménye. Szépen méltatja és megérdemelt dicséretben ré- , szesíti a szövetkezetei alapító Nagy Sándor lelkipásztor j valamint megértő munkatársának Horváth Sándor kör- i jegyző személyének értékét: Gyermely község lakossága sokat köszönhet ennek a szociális érzékkel megáldott lelkésznek. Az egyháza keretén belül is megtalálja a módját annak, hogy a szegény emberen segítsen, megalakítván a takarékmagtárat, amely még ma is áldásosán működik. De bár ez az intézmény is felekezeti különbség nélkül szolgálta a község lakosai megsegítésének nemes célját, még ezenfelül létrehozza a hitelszövetkezetet, hogy a falu fejlődésének és haladásának újabb lehetőségét biztosítsa. A legnagyobb magyarnak: Széchenyi Istvánnak a megállapítása, mely szerint „csak az a boldog, aki teremt és ennélfogva Istennek napszámosa“ vonatkozik erre a a szövetkezeti alapítóra is, aki önzetlen munkával és odaadással teremtette meg és irányította és vezette ezt a szövetkezetei mások boldogulására és javára. Egyike volt azoknak a névtelen hősöknek, akiknek a nevét nem írták kőtáblára, de akiknek az áldozatos munkája sok nyugtalan szívben teremtett békét és sok aggódó; léleknek adta vissza lelki nyugalmát. Legyen ez a közgyűlés hódo’at az elhunyt alkotó férfiak emlékének. Hűséges és megértő munkatársa volt Horváth Sándor később a község körjegyzője, majd Nagy Sándor halála után a szövetkezet vezetője. A szövetkezeti mozgalom hőskorában éltek ők, amikor minden felsőbb támogatás nélkül az önsegély alapján elindultak és hatalmas lendületet vett a szövetkezeti élet az uzsora ellen. ‘ Az előadás elején nagyon helyesen rámutat szerző a szövetkezeti mozgalom belső értékeire, a lélekre és ismerteti azokat az alapelveket, amelyek az egészséges szövetkezetei éltetik. A szövetkezésnek lényege: a tagok kölcsönös Öszszefogásán alapuló önsegély. A szövetkezet ősét mindenki a rochdali takácsok szövetkezésében látja. Ezek az egyszerű munkás emberek összeadogatták utolsó fillérjeiket, hogy közösen vegyenek szövőszékeket, hogy azokon közösen dolgozva, megélhetésüket biztosítsák. Ennek az összefogásnak később hatalmas -szövőgyár lett az eredménye, amelynek hasznaiban az üzletrészes tagok is részesedtek. »Segíts magadon az Isten is megsegít!«, ennek a közmondásnak a gyakorlati valóra váltása a szövetkezet. Amire az egyes ember önmagában elégtelen, összefogással elérheti azt. Tévednek azok, akik a szövetkezet célját a segélyezésben látják. Alamizsnát önérzetes ember nem fogad el. A szövetkezetnek úgy kell segélyezni, hogy a rászorult ember önérzetét ne csökkentse. »Kölcsönös támogatás, tehát nem önzés, de nem is egyoldalú önzetlenség nyer kifejezést a szövetkezeti gondolatban.« ; . Nyíltan látja a mozgalom ellenzőinek érveit is, de meg is felel azokra. Sokszor halljuk a szemrehányást, hogy miért követel a szövetkezet üzletrész jegyzést és befizetést a tagoktól és miért kér kamatot a kölcsönök után ? Azt szeretnék sokan, hogy a szövetkezet csak adjon, de hogy miből és honnan vegye azt, amit tőle követelnek, ezt nem tudják megmondani A szövetkezetnek tőkére van szüksége, hogy azt a tagok között kihelyezhesse, már pedig ez csak az üzletrészekből adódik elsősorban, amihez járul az évenként mutatkozó üzleti felesleg, mint tartalék tőke. Kamatra is szüksége van a szövetkezetnek, mert vannak munkásai és „méltó a munkás a maga bérére“, másrészt vannak köztartozásai: adói, amiket szintén fizetnie kell. Majd így folytatja: A szövetkezeteknek az a jelszavuk, hogy „Egy mindenkiért és mindenki egyért.“* Egymagában véve milyen kis összeg ma az a 40 P, ami egy üzletrészt jelent, de már hatalmas összeget jelent ezeknek az üzletrészeknek az összetétele, amikor azokból 17.645 P lesz. A szövetkezet lelke: a felebaráti szeretet, amely a szövetkezet tagjait arra készteti, hogy egymással kezet fogva, erősítsék és támogassák egymást. Nem egyszerű bank a szövetkezet, hanem hatalmas gazdasági és társadalmi küldetést betöltő szerve a falunak, amely magára hagyatva küzd létéért és fejlődéséért. A szövetkezet a tagokban nem egyszerű kamatfizető adóst lát, hanem egy értékes szövetkezőt, akit neki fel kell emelnie és anyagilag meg kell erősítenie. A gyermelyi szövetkezet fejlődésének tetőfokát 1913-ban érte el. »Ekkor már az üzletrész tőke 30.000 korona lett, amihez tekintélyes betétállomány járult, mert 45.851 K betétet kezeltek és a tartalékalappal 7131 K-val együtt a szövetkezet saját tőkéi elértek a 83.000 K-t. Ha meggondoljuk, hogy ekkor a korona igen jó és értékes pénz volt, mert egy mázsa
