Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-12-10 / 50. szám
Ötvenötödik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1944 december 10 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________--------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK ------------------*--------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THF.OL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Meg nem félemlvén semmiben. Fii. I : 28. Pál ezt a csodálatosán »örvendező« levelet fogságban írta. Leszámolt mindennel. Szembenézett az élet és halál kérdésével és végső következftetéisiej amint ő mondja: esengb párása és reménysége ez!: semmiben rheg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is, nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akáf Halálom által. Mert nékem az élet Krisztus és a meg- Hfllás nyereség. Aki így 'néz szembe az élet tényeivel, az semmiben meg nem félem Ük, az az igazi bátor ember. Az ilyen megtapasztalja, hogy egy ember Istennel az oldalán többséget jelent. Tudja, hogy egyed'ülisége csak látszólagos, Istennek sok híve volt Korinthusban és ma sem hagyja magukra a Benne bízókat. Nem fél dolgozni, hiszen az ő munkája a legfontosabb és az egész teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Szavára visszhang támad, lelkek térnek meg Istenhez. Nem fél a szenvedéstő! sem. »Aki nem szenvedett, az mind pogány, Ő rendelé így a Golgotán«. Itt a végső indok, hogy Jézus is szenvedett és nekünk példát hagyott. Sokszor a szenvedésben találjuk meg az élet legdrágább gyöngyeit. Nem fél a bizonytalanságban. Célja van neki, egyenest megy előre. Sötétség veszi körül. A felhőkön túl fényt lát szeme. Mégha megbotlik is, felkel, mert nálánál nagyobb hatalom felemeli. Az élet körülményei lehetnek bizonytalanok;, de a végső kifejlet bizonyos: Krisztus a vég, mert Krisztus a kezdet. Bátorodjál te remegő szív, mert néni félelemnek lelkét adott nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek , iés józanságnak lelkét. Meg nem félelmvén semmiben. Istennel győzedelmet ínyerünk. P. J. Miről prédikált Tóth Ferenc? (Tóth Ferenc dunántúli szuperintendens halálának 100-ik évfordulójára.) Efz a boldogság egyébként az, ami a rációnáliÁnusnak egyetlen célja s amire minden észszerű s ezért gyakorlati cselekedetnek el kell vezetnie az embert. Mivel pedig a keresztyén vallás igazságainak is ugyanaz a boldogság a célja a racionalizmus tanításában, azért Tóth Ferenc szerint ezt a boldogságot a vallás adja meg, amit elősegít a vallás tanításának, s az erkölcsi igazságoknak prédikálása és követése. Ezért prédikált arról a témáról is, hogy a vallás boldogít. Bár sokgyakorlati igazsága van ennek a beszédnek, de a racionalizmus szelleme nagyon is áthatotta ezt. S mivel Tóth Ferenc nem tud szabadulni a »Státus« szempontjaitól és céljaitól, azért ezek figyelembevételével állapítja meg, hogy »ott boldog a társaság, ahol a polgári törvények megtartatnak és kinek-kinek személyes birtoka és jussai sérthetetlenül maradnak: úgyde mi tartatja meg a polgárokkal leghűségesebben a polgári törvényeket? Nem a tömlöcök, nemi a békók, nem a kötelek, nem a pálcázások. Óh nem. Ezek csak ideig-óráig tartó őrző angyali a polgári társaságnak, mert az erőszakkal kicsikart engedelmesség állandó és igaz nem szokott lenni. Ellenben ha a szív meg van a vallás által szenteltetve a polgár mellében és az akarat jóvá tétetett, már akkor kész minden törvényt megtartani és eképen a vallás a polgári társaság legnagyobb jól tevő je«. (3—4. 1.) Jézusról, Jézus munkáiról, csodáiról, tanításairól s az emberi lélek nagy és örök kérdéseiről: az üdvösségről, utolsó ítéletről, örökéletről, feltámadásról, sírontuljí életről, mennyről és pokolról csak nagyon ritkán, .vagy egyáltalán nem is szólt. Ezek is mind olyan kérdések, melyek az ész ítélőszéke előtt csak annyiban állhatnak meg, amennyiben az ész törvényei szerint, tehát észszerűen sikerül megmagyarázni. Amikor Tóth Ferenc is néha prédikált ezekről a kérdésekről, mindig sikerült ügyesen elkerülnie ezeket és mindig másról beszélt, így a feltámadásról szólva azt mondja többek között: »én ember vagyok és az én okosságom a mennyországban is csak embernek tud engemet gondolni és nem másnak. Ha én a mennyországban is csak' ember leszek, úgy én ott is testből és lélekből állok, mert a test szinte úgy tartozik az ember természetére, mint a lélek«.., »Ha tehát én ember vagyok, a más életben is ember leszek, az embert pedig a lélek és test teszik együtt: nyilván van, hogy az én testemnek össze kell utóbb is az én Ielkemmel köttetni és ennélfogva a feltámadásnak olyan szükségesképen meg kell lenni rám nézve, mint bizonyos az, hogy én ember vagyok és a más életben is ember leszek«... »Annyival inkább reméli pedig az okosság a testnek feltámadását, mert ő meg nem tudja fogni, hogy miképen lehet a lélek végnélkül munkás a test nélkül. Ő áz ő eredeti alkottatásánál fogva másképen nem tud gondolkodni, sem cselekedni, hanem csak a testnek segítségével és eszközlésével: szükségesnek látja hát az okosság, hogy a test feltámasztassék és a lélekkel ismét összeköttettessék.« (3.1.) Egy másik prédikációjában (húsvéti) is hasonlóképen fejtegeti a feltámadás szükségességét, mondván, hogy »az okosság arra legkisebb fundamentomot sem lát, hogy ami a legnemesebb a természetben (t. i, az ember), az vesszen el végképpen abból. Ha tehát én a más életben is ember leszek, az embert pedig a lélek és test teszik együtt, nyilván van. hogy az értelemnek össze kell utóbb is az én 1 elkent-
