Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-11-05 / 45. szám
192. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944 doskodik a köztisztviselők elhelyezéséről, a menekült lelkioásztorok elhelyezése azonban a mi feladatunk. Csak úgy kapják meg lelhagyott állomáshelyükön élvezett államsegélyüket, ha valahol munkakört 'jelölünk ki számukra. Eddig már az egyetemes krgivent hozzánk irányítása folytán 123 lelkipásztor nyert elhelyezést de a konvent még újabbak érkezését telezte. Van több olyan egyházközségünk, hova helyezhető menekült lelkipásztor. Hadd hívjam fel a fegyelmet különösen a filiákra és szórványokra. Vannak olyan nagy szórvány területek egiy lelkipásztor 'gondozása alatt, hol öt-hat lelkipásztor munkájára lenne szükség. Most lehet munkaerőt beállítani, akinek a részére nem kell mást biztosítani, csak szerény lakást. Természetesen köszönettel veszik és hálával fogadják ők is, mi is, ha ott, ahol az egyházközség anyagi helyzete megengedi, a lelkipásztori munka megbecsüléseként némi helyi javadalomban is rés7psítik okét. Most hozzánk szól az Ige: »ha valaki | övéiről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rósz- ; szabb a hitetlennél«. És ha még nagyobb megpróbáltatások szakadnak reánk, vagy rajtunk teljesedik be Krisztus Uríijnik ítéletes mondása: »Elvétetik tőletek Istennek országa és oly népnek adatik, mely megtermi annak gyümölcseit«, akkor se zúgolódjunk és ne essünk kétségbe, hanem alázatosan hajtsuk meg fejünket ő szent felsége előtt: »0 az Úr, cselekedjék, mint neki jónak tetszik«. Csak őrizzük meg benne vetett hitünket, a mi meglátogattatásunk idején, szaggassuk meg szívünket és ismerjük meg, hogy az »Úr irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságé és igazságú, aki irgalmas marad ezeriziglen, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de nem hagyja a bűnöst büntetlenül«. Csak most tanuljon meg népünk azí Úrban bízni és teljes hittel imádkozni, szüntelen arra gondolva, hogy maga a Lélek is esedezik érettünk, kimondhatatlan fohászkodásokkal, mert a megtérőkkel szemben »nem feledkezik meg az Úr szentségíes ígéretéről melyet tőn az ő szolgájának«. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme és ^z Istennek szeretete és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen. ^ Győry Elemér püspök. Miről prédikált Tóth Ferenc? (Tóth Ferenc dunántúli szuperintendens halálának 100-ik évfordulójára.) Ezzel az elfajult irányzattal szemben egy másik irány nem az észt és ennek kritikai szerepét, hanem a kijelentés történeti, gyakorlati és bibliai értelmezését és tanítását tartotta szem előtt és hirdette a kijelentés természetfelettiségét és ragaszkodott ugyan a dogmákhoz, de a tekintélyhitet elvetette s a kijelentésben és a keresztyénségben különösen a gyakorlati oldalt hangsúlyozta.20 Ennek következménye az lett, hogy a dogmáknak bizonyos éleit lefaragta s elhagyta íjgy, hogy ^zok a gyakorlati életbe beilleszthetők legyenek.21 így alakult ki például az egyházról is az a felfogás, amit egyébként ennek az iránynak megalapítójánál és legerősebb képviselőjénél, Mosheimnél láttunk, aki szerint ugyanis »az egyház az a társaság, amely önként egyesült az Isten igéjében meghatározott bizonyos 'tantételek' szerint avégre, hogy Krisztust együttesen tiszteljék, hogy lelkűnknek örök üdvösségét a Krisztusba vetett hit és az üdvösség tanítása által elérhessék«.22 A legtöbb gyakorlati cél itt az üdvösség keresése s ezért e főcél mellett megjelennek a mellékcélok, mint például Istennek, hitünknek, üdvösségnek, stb. ismerete és tanítása.23 Az igehirdetés itt .egyszerű tanítás, mert az egyház itt nem isteni alapítás, hanem emberi intézmény, melynek feladata tehát az, hogy az embert az üdvösségkeresésben a helyes életszabályok felől megtanítsa.24 Mosheim igen nagy hatással volt Tóth Ferenc felfogásának kialakulására25 s mivel igehirdetésében is igen sokszor találkozunk ennek a hatásnak jeleivel, azért ismertettük ezt kissé részletesebben. Volt azonban még egy harmadik iránya is a felvilágosodás theologiájának, a racionalizmusnak. Ez a keresztyénségnek természetszerű s teljesen csodanélküli felfogásával a reformációval és az orthodoxiával szemben nagy átalakulást jelentett. A reformációban erőteljesen hangsúlyozott bűnösségnek és megváltásnak kikapcsolásával és elhagyásával az ember felől optimista felfogást vallott s egyrészt az ember jóra való képességeiben, másrészt Istennek szinte kötelező bűnbocsánatában bizakodott.26 Jézus eszerint nem megváltó, hanem Isten akaratának kijelentője s az ember számára a legjobb vallásnak isteni tanítója. E szerint tehát Isten szerető mennyei Atya, akinek félelmetesebb és komolyabb vonásai és tulajdonságai mind eltűntek s ennek megfelelően egészen kedélyes gondviseléshit alakult ki ennek az iránynak a hatása alatt.27 Az Atyába vetett és valósággal számító hit mellett főként az emberszeretetet hangsúlyozta, mint ami bőséges jutalmat nyer. Ez a jutalom abban a korban nagyon sok keresztyént lelkesített s a jócselekedet többet jelentett számukra, mint az istentisztelet, vagy a hittételek megvallása és megtartása.28 Tóth Ferenc felfogásában mindhárom irány felfogásából találhatunk. Ä hasznossági elvet, a minden hasznos dologról való prédikálás gondolatát haszontalannak tartotta és ezért a legszigorúbban elítélte.29 Elítélte azokat, akik politikát, neveléstudományt, gazdálkodást, természettudományt, orvostudományt, történelmet, rendőri szabályrendeletet tanítottak, vagy amikor ezekből már kifogytak, akkor dohányzásról, hajfelsodorításról, parókáról, táncról és sok más hasonló dologról prédikáltak,30 de elítélte azokat is, akik az ő megállapítása szerint »Kant filozófiájának Iábrakapásától fogva a tiszta okosság kritikáját kezdték abból a katedrából tanítani, amely a keresztyén vallás tanítására rendeltetett«.31 Ennek az iránynak szellemétől minden elítélő megállapítása ellenére sem tudott szabadulni, mert bizony ő maga is sokszor prédikált hasonló hasznossági kérdésekről.32 A második irányzattól is sokat átvett, amiből az előbbiekben csak Mosheim egyházfogalmáról és ennek következményeiről emlékeztem meg, amit U. o. 22 Mosheim, Johann Lorenz: Allgemeines Kirchenrecht der Protestanten. Helmstädt 1760. 15 1. 23 Benedek S. i. m. 44. 1. 24 U. a. 45 1. 25 U. o. se RGG. IV. k. 1718 1. 27 U. a. 1719 1. sä U. a. 1719 1. 29 Tóth Ferenc: Homiletika II. 31. 1. 30 U. a. 60 1. si U. a. 61 1. 32 Benedek S. i. in. 181 1. Itt többek között I. Ferenc király győzelméről, V. Ferdinánd király megkoronázásáról, újjoncszedésről, himlőoltásról, koleráról szóló prédikációját említettem meg. 20 RGG, IV. k. 1715 1.
