Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-10-29 / 44. szám

Ötvenötödik évfolyam.

44. szám.

Pápa, 1944 október 29

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

.a DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FiLELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

A gyülekezet lelki építése.

Részlet dr. Ravasz László püspök körleveléből.

Világosan kell látnunk, hogy a mi első és legközvetlenebb feladatunk az Igehirdetés, a sákramentumok kiszolgáltatása és a szeretet szolgálata. Ezt egy szóval most hadd nevezzem a gyülekezet lelki építésének.

Nem fordíthatunk elég gondot, fáradságot aZ igehirdetői szolgálatra. -Azt hiszem, minden prédikátor észrevette már, hogy a szavak milyen üresen konganak, míg a Lélekből született Ige szíven találta az embert. Legyen az igehirdetésünk egyszerűbb, reálisabb, személyes bizonyságtételből fakadó és lélekből sugárzó. A frázis megöli az egyházat; a frázis a sátán valutája, amit ő azért hamisít, hogy kicserélje vele az Ige aranypénzét. Ne csüggedjen az igehirdető, ha kevesen hallgatják, ha nviltan ellene mondanak, ha megvetik az Igét. Ne tántorodjék el, Iha e ti tani harcban, világnézetek, pártok, emberi tudományok belefogódznak az igehirdetőbe és azt követelik : isteni kijelentés tekintélyével lássa el földS tanításaikat és úgy adja tovább, hogy inkább higyjenek benne. Ne feledjük el, hogy Isten a kijelentés úría, s azt, hogy ő ki és mit akar, elibénk adta a ter-^ mészetben és a lelkiismeretben, de különösképpen a teljes Szentírásban és legfőbbképpen a testté lett Igében. Ez azt jelenti, fiQgy e világ dolgainak, ügyeinek örökkévaló magyarázója a Szentírás, a Szentírás igazsága, belső világossága pedig az Úr Jézus Krisztus. Nincs semmi akadálya annak, hogy ahol a gyülekezet kívánja, az úri szent vacsorát többször is kiszolgáltassák, mint ahányszor Istentiszteleti Rendtartásunk előírja. Ha valami nagy csapás, vagy megpróbáltatás fenyeget, vagy elvonult, bűnbánati, vagy hálaadási célzattal terítse meg a lelkipásztor az Úrnak szent asztalát.

A gyülekezet lelki életében tisztán kell tartani a szent forrásokat s ha betemette volna valami közöny, a gond, az életért és a halálért való remegés, újra meg újra meg kell tisztítani. ^Különösen kiemelem a vasárnapi iskolai munka és a gyermekistentiszteletek nagy alkalmát. Iskoláink csak félszárnnyal repülnek; vigyáznunk kell, hogy a gyermekek el ne szokjanak lelki anyjuktól: az egyháztól. Alkalmas időben ..gyűljenek össze és zendüljön meg a kicsinyek ajkán az ének s a bizonyságtevőkén az Ige. Ifjúsági egyesületünk tagjaiból, az ifjak és leányok közül egyaránt, szent sürgetéssel állítsunk vasárnapi iskolai tanítókat s legyünk rajta, hogy az úgynevezett laikus igehirdetés minden tiszta, református formája terjedjen közöttünk, mert a jövendő időkben nagy szükségünk lesz reá. Férfiaink hadbavonulnak, elfoglalja őket a kenyér gondja, talán a politika, kövessünk el mindent, hogy a nők öntudatra ébredjenek s mint

dolgozó asszony- és leánykörök beálljanak a gyülekezet építő munkájába. Az az egyház, amely a házasság erkölcsi szentségét hirdeti, amely a gyülekezetét is a családi élet mintájára alkotta meg, amelyik felemelte a nőt a hitvesi és női méltóság magaslatára, ugyanekkor ezer alkalmat nyitott a szent szolgálatra: természetes szövetségest lát és keres a női lélekben épen a legnehezebb próbák idején. Bízom benne* hogy Isten leikétől vezetett református nőmozgalom leleménye, hűsége, elszántsága és kitartása a nehéz időkben nagy segítséget hoz Krisztus magyar egyházának.

Miről prédikált Tóth Ferenc?

(Tóth Ferenc dunántúli szuperintendens halálának 100-ik évfordulójára.)

Lassanként belekapcsolódott az egyházmegyei és egyházkerületi életbe is. 1810-ben a pápai egyházmegye lassessora lett s Torkos Jakab püspökségének utolsó éveiben sokat segédkezvle a püspöki hivatalban annyira bedolgozta magát az egyházkerületi adminisztrációba, hogy a hamarosan bekövetkező püspökválasztásnál már komoly jelöltnek bizonyult, mert amint Liszkay József írja róla, akkor »már lehetett némi igénye a superin-i tendensi hivatal elnyeréséhez s ha nem professzor, alkalmasint meg is választották volna, de egynémely gőgös esperesnek nem akart a fejébe menni, hogy őt egy professzor plágázza«. így azután a választáson elbukott, bár az egész szuperintendenciában mindenki tisztelte és szerette, amit kifejezésre is juttattak abban, hogy 1813-ban az egyházkerület »Generális nótáriusává«, főjegyzőjévé választották.

1816-ban a pápai lelkipásztori állásra hívták el, amibe a szuperintendencia csak nehezen egyezett bele. Mint lelkipásztor különös gondot fordított a katekizációra és a kátétanításra. Mivel nem volt megfelelő káté, azért az egyházkerület megbízta kátékészítéssel s ennek megfelelően 1819-ben meg is jelent Katechisuiusa a hozzáfűzött Agendával együtt, amely olyan meleg fogadtatásra talált, hogy az első kiadás hamarosan [elfogyott s már ugyanabban az évben sor került a másodák kiadásra, amiről ő maga írja Szilassy József főgondnoknak: »Kár, hogy a mostani (második) editióba oda nincs téve, hogy ez egy esztendő alatt a másodszori kiadás és 15 ezer ment el belőle esztendő alatt. Ez mutatja mieg a könyv becsét«.

1821-ben megbízzák a »superintendentiale Archívum« megszervezésével, amit szép eredménnyel végzjett el. 1822-ben a pápai traktus esperesévé választja, amikor a pápai egyházközség is saját lelkipásztorára adta szavazatát, mivel a jegyzőkönyv tanúsága szerint »a traktus mostani zavarodott állapotába egy ilyen érdé-