Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-10-01 / 40. szám

Ötvenötödik évfolyam.

40. szám.

Pápa, 1944 október 1

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASAK NAP. ____________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK

Meddig még?

Jeremiás 13:27.

Mindnyájan ezt kérdezzük nap-nap után. Államfők és miniszterek nyilatkoznak világszerte. Mikor lesz vége a háború borzalmainak?

Isten is azt kérdi: »Meddig még?« Ő, aki előtt ezer esztendő olyan, mint egy nap, akinek malmai lassan őrölnek, gyors egyéni döntést kíván minden egyes embertől.

Isten a háborút arra használja fel, hogy észretérítse tőle elfordult gyermekeit. Mert azért pusztít a gyűlölet, mivel elfelejtkeztünk ő róla. A hamisság sokasága'szállt e világra és most fékevesztetten őrjöng. Amint Jerémiás mondja: megszoktuk a gonoszt. 0$;23.)

»Hallgassatok és figyelmezzetek; ,ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott. Dicsőítsétek az Urat, a fi Isteneteket, mielőtt sötétséget szerezne és mielőtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben.« (13:15, 16.)

Meddig még? Addig, míg teljes lélekkel meg nem tér a,világ. Amíg a hit új arja nem zúg bele a nemzetek életébe. Amikor az ember lemond az öntíicsőítésről és Istent helyezi az őt megillető első helyre, amikor új jelent kezd, hogy új jövőt épít-i hessen. Amikor a Jézus keresztjénél megnyílik a szeme és akkora szeretet láttára felkiált: »Én Uram! Én Istenem!«

Kezdd el lelkem ezt a megoldást még ma! A csatanyerés feltétele itt is: határozott döntés és azután kitartó harc, fel, egész a diadalomig.

Egyházi javadalmasok községi pótadója.

Az egyházi javadalmi ingatlanok adóztatása nem történik mindenütt szabályszerűen. Konkrét esetben a bajánsenyei ref. egyházközség volt kénytelen legutóbb panasszal élni a Közigazgatási Bírósághoz. Célszerűnek látjuk az ügyben meghozott elvi jelentőségű ítéletet teljes indokolásával közzétenni, hogy adott esetben az egyházak és egyházi javadalmasok' helytálló indokolással élhessenek jogorvoslattal a sérelmes adókivetések ellen. A Közigazgatási Bíróság 2079/1943. K. számú, 1944. június 20-án meghozott ítélete a következőképen szól:

»A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad és a bajánsenyei ref. egyház terhére a lelkészi és tanítói javadalmul szolgáló ingatlanai után kivetett 1942. évi községi pótadó törlései elrendeli.

Indokolás: Az iratok1 szerint a panaszost a telekkönyvi tulajdonában lévő azoknak az ingatlanoknak községi pótadójával terhelték meg, amelyek a lelkésznek és tanítóknak — az egyházközségben! viselt hivataluk után — természetbeni javadalmául szolgálnak és amelyeknek állami adóját jogszabályellenesen a 100/1927. P. M. S2?ámú hivatalos összeállítás 6. sS-anak 2. bekezdéséhez fűzött utasítás 00.000/1927. P. M. 6. § 6. bekezdés) ellenére — az egyházközségre vetették ki.

A közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága a panaszost, az 1942. é,yre kivetett 69.27 P községi pótadó törlésére irányuló kérelmével lényegében azért utasította el mert az ingatlanok állami adóját a református egyházra vetették ki, a községi pótadó pedig — járulékos természeténél fogva — az adóalap alanyát terheli.

E határozat ellen irányuló panaszt a bíróság — jogegységi határozatával is kifejezésre juttatott elvi állásfoglalása szerint — az alábbi indokoknál fogva alaposnak ítélte.

Az 1886: XXII. te. 138. §-{a a lelkészeknek és a tanítóknak az egyházközségükben viselt hivataluk után élvezett javadalmát a községi pótadók alól mentesíti.

A 100/1927. P. M. számú rendelet (a földadóra Vonatkozó törvényes rendelkezések hivatalos összeállítása) 6. §-ának 2. bekezdéséhez fűzött utasítás (10.000/1927. P. M.) 6. bekezdése szerint az egyházi és más javadalmas által haszonélvezett földek után a földadót még akkor is a javadalrnasokra kell kivetni* ha a javadalom céljaira átengedett földek tulajdonosai az utánuk járó földadók yiselésére az egyházi alkotmány vagy községi szabályrendelet szerint kötelezve vannak, vagy azt szerződésileg magukra vállalták.

Vagyis ez utóbbi jogszabály szerint az említett javadalmul szolgáló ingatlanok földadójának — így az annak alapján a földadó után kivetett községi pótadónak alanya kizárólag a javadalmas lehet; ha pedig helyette ennek ellenére lezjeklet az adókat a javadalmat nyújtó egyházközségre vetik ki, úgy az adókivetés nem a valódi fizetéskötelesre történt.

Tehát á felhívott jogszabályok rendelkezéseiből az következik, hogy ha a javadalmi injgatlant haszonélvező lelkész, vagy tanító helyett a községi pótadót szabályellenesen a nem fizetésköteles egyházközségbe vetették ki, ez utóbbi az adó törlését az elévülési határidőn belül bármikor, tehát akár a földadó törlése előtt is, jogosan követelheti.

Ennek a következtetésnek helytálló voltát, mely a községi pótadó törlésének lehetőségére ad módot, nem érinti a K. K. H. Ő. 20. §-nak 1. bekezdéséiben foglalt rendelkezés. Ez a rendelkezés ugyanis (mely szerint az alapadóul szolgáló állami adók összegének változtatása vagy törlése esetében, a pótlékok jellegével bíró összes szolgáltatások is megfelelően hivatalból kiigazítandók, illetve törlendők) az előbb em-