Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-01-23 / 4. szám
16 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944 a rég elhagyott utat hálából a templom és az úrasztala felé s vált egyházának munkás építő tagjává. S amikor ezt tesszük, nem végzünk mást, mint amit az .apostolok cselekedtek, amikor távollevő híveiket levéllel erősítették, bátorították ... Nem kell azonban megállni a levelezésnél, hanem közre kell működni értük szeretetcsomagok gyűjtésénél, küldésénél s ha mód kínálkozik rá, hogy személy szerint elküldhető legyen, nagyon építő, ha vallásos tárgyú kis füzeteket, kisbibliát, zsoltárt, vagy újságot mellékelünk. De a lelkipásztor külön is küldhet egyet, egyet a Református Jövő példányaiból, amely olyan népszerű híveink között. Az ilyen építő füzetek és olvasmányok feltétlenül jóhatást gyakorolnak katonáinkra, jóérzést váltanak ki belőlük, Istenhez közelebb viszik őket s megnyugtatólag hatnak felajzott idegeikre, amelyről nem egy esetben tesznek bizonyságot a lelkipásztorhoz, vagy hozzátartozóikhoz intézett köszönő leveleikben. i Ezek azok a minimális követelmények, amelyeket j a lelkipásztornak meg kell tennie harcoló egyháztagjai ( lelkigondozása terén. Különös gondjának kell lenni azután az itthon maradt hozzátartozókra, akik a harcba távozó és önmaguk bizonytalanná vált sorsa miatt nem egyszer jutnak egész a kétségbeesés állapotáig. Itt nem elég, hogy a lelkipásztor csak a templomi igehirdetésen keresztül szóljon hozzájuk, erősítse és bátorít a őket, hanem fel kell venni velük a személyes kapcsolatot és pedig először látogatás útján. így azután azokhoz is tud szólani, akik a templomba esetleg nem járnak, sőt ezen keresztül odavezetheti őket. Amikor így látják lelkipásztoruknak szeretetteljes rájukgondolását, a megérzett szeretetre megnyílik a szívük, lassanként elpanaszolják nehézségeiket, bajaikat, nem kevésszer vélt sérelmeiket. s a lelkipásztor ezt meghallgatva szeretettel mutasson rá arra, hogy miben lehet segítségükre, melyek az igazán jogos sérelmeik. Az objektivitás, szeretet és tisztánlátás szemüvegén át vizsgálja meg dolgaikat s ami ezen kívüi esik, annak elintézésére ígéretet, de még próbát se legyen, mert hiábavaló reménységeket ébreszt, maga pedig kudarcot fog vallani s nem fogják ismételten szívesen látni. Ha azután így az első látogatás megtörtént, következhetik a felbátorítás, hogyha ügy érzi, hogy tanácsra, vigasztalásra, vagy segítségre van szüksége, bizalommal ő keresse fel lelkipásztorát, mert hiszen a látogatást sem lehet únottá, esetleg alkalmatlanná tenni. A Bajtársi Szolgálatból a lelkipásztor feltétlenül vegye ki részét és pedig ne unottan és szenvtelenül, hanem örömmel és munkára, cselekvésre való készséggel. Külön is kísérje -figyelemmel híveinek ügyét anélkül, hogy azt a szolgálat másvallású tagjai észrevennék, mert feltétlenül reakciót vált ki s az eredménynek rovására megy. Amennyiben a lelkipásztor a szövetkezetnek elnöke, ügyvezetője, ne sajnálja figyelemmel kísérni a ima oly ritkán érkező alkalmas ruházati cikkeket s idejében hívja fel figyelmét a sokgyermekes szegény hadbavonultak családjának erre, mert ott legalább elfogadható áron kapja azt. Általában a lelkipásztor a szeretet éberségével és leleményességével, különös gonddal pásztorolja a hadbavonultak hozzátartozóit, vegye fel azoknak lelki és mindennapi földi gondjait, de úgy, hogy az ne vezessen az egész gyülekezet pásztorálásának rovására. Munkájában vegye segítségül, ha úgy kívánja a helyzet, presbitertársait is. Ki akarom még hangsúlyozni, hogy mi nemcsak református, de magyar lelkipásztorok is vagyunk. Négyszáz esztendőn keresztül sohasem is tudtunk mások lenni. Magyar vérünknek forró lobogásával, nem egyszer elfolyásával égtünk, tapadtunk nemzetünkhöz, s a nekünk oly szent magyar földért s testvéreinkért dolgoztunk, tusakodtunk, harcoltunk és emésztődtünk. S minél jobban megnehezedtek hazánk egén a terhes fellegek, minél jobban ostromolta magyarságunkat a külső és belső veszély, annál keményebben és odaadóbban váltunk vigyázókká és pásztorokká a nagy magyar éjszakákon. Most sem tehetünk másképen! M.incen lelkipásztornak szent kötelessége a magyarság egyeteméért Istentől rendelt őrhelyén, gyülekezetén kívül egész falujáért a rendkívüli idők által megkívánt módon, még erejét meghaladólag is munkálkodnia Vesse bele azért magát minden lelkipásztor a magyarság szebb jövendőjéért folyó minden építő munkába. Ne zárkózzék be irodájának szűk, négy fala közé csak szorosan vett hivatali munkája, vagy önképzése elvégzésére, de azért sem, hogy ott békésen pihenve senki se zavarja nyugalmában. Ne elégedjék meg azzal sem, hogy hivatása munkái mellett gazdálkodási ténykedéssel — amely mégis csak inkább önmaga boldogulására szolgál — legyen termelő egyede a magyar közösségnek, hanem Legyen ott, amely hely megilleti és elvárja őt. Legyen ott a község lelkének, szellemének irányításával, aktiv munkájával a képviselőtestületekben, a Gazdakörök és Szövetkezetek élén, legyen ott a leventeintézmény és a különféle erkölcsi testületekben s így váljon necsak gyülekezetének, hanem az egész község lakosságának ezekben a nagyon komoly időkben lelki, szellemi irányítójává, gondozójává. Sokszor felhánytorgatott és sokak által irigyelt ú. n. kiváltsága az a lelkészt karnak, hogy csak kis százalékban hívják be katonai szolgálatra. S ez az irigység, valljuk meg, igaz is, ha a lelkipásztor nem veszi ki a részét a belső fronton a hazáért folyó munkában teljes tehetségével és erejével. Úgy keli munkálkodnia minden lelkiápsztornak, hogy úgy tekintsen fel rá falujának népe, mint aki mindenkor, de háborúnak idején különösen nélkülözhetetlen tényező falujában, s csak úgy érzi magát biztonságban, ha őt látja, szavát hallja s lelkiismeretének élő és ható munkáját naponként megtapasztalja. Ha így munkálkodik a lelkipásztor, akkor tölti be hivatását teljes mértékben a hajború idején, akkor szeretet és tisztelet sugárzik feléje az irigység és megnemértés helyett. Lepsény, 1943. Vargha Kálmán lelkipásztor. A Pápai Jókai-Kör 50 éves fennállása alkalmából tartott díszközgyűlésén a Kör elnökévé a lemondott Medgyasszay Vince nyugalmajzott püspök helyett Györy Elemér dunántúli református püspököt választotta meg, aki nagyszabású elnöki szék/oglalójában többek között a következőket mondotta; Nem kívánunk Jókai-kultuszt űzni, az azonban legfőbb vágyunk, hogy Jókai erkölcsi alapon nyugvó életszemlélete, keresztyén világnézete és tiszta nemzeti érzése, a mai nemzedékben is gyökeret verjen és gyümölcsöt teremjen. Kritikusai —.a nagy Gyulai Páltól valamelyik jelentéktelen városka újdonsült irodalomtörténet tanáráig — szemére vetik Jókainak, hogy nem törekedett a valóság hű ábrázolására, külön világot teremtett, nffelyet benépesített egyéni varázsé hősökkel, kikben szüntelen harcát vívja a jó és a gonosz, hogy Jókainál minőig a jó győz, nem úgy mint a valóságban. Ezt nem tudják
