Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-01-16 / 3. szám
1944. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 13 oldal. tást, csak egy kis jóakarat kell hozzá. Ugyancsak ez a helyzet a korpótlék esetében is. Tisztelettel kértük püspök urunkat, hogy keresse ő és egyházunk felelős intézői közösen ennek a kérdésnek a megoldását. Akkor, ha ezek mint legégetőbb problémák megoldatnak, bizonyára nem kell félni a lelkészutánpótlás tekintetében. Hiszen ma mondotta az egyik hozzászóló — szívesebben visszamennék újra a theológiára, mert ott, ha a legációkat is számításba veszem, jobban mehetek előre szellemiekben és anyagiakban egyaránt, mint most segédlelkész koromban. — Püspök úr a maga részéről megígérte legmesszebb menő támogatását az irányban, hogy a segédlelkészeknek ez irányú panaszai és sérelmei lehetőleg orvosoltassanak. A csendesnapok első tanácskozási napját Nagy Ernő áhítata zárta be. A második nap reggel szintén bibliakörökkel kezdődött a csendesnap, majd utána két előadás hangzott el. Az egyiket Boda József veszprémi lelkipásztor, a másikat Böröczky Béla segédlelkész tartotta »A jó segédlelkész illetve a »A jó principális« címmel. Mindh ketten hangsúlyozták azt, hogy a principális és a segédlelkész közötti viszonyt a legfőbb principálissal, a Krisztussal való viszonyuk határozza meg. Ha viszonyukat Krisztussal rendezték, akkor kettejük között is rendeződik a viszony. Mindenesetre ez az elsődleges dolog: a Krisztussal, mint Urammal, Gazdámmal, Megbízórümal rendezzem a viszonyomat. Ha ez megvan, akkor nincsen nehézség a földi principálissal való viszony rendezésénél sem. A mennyei gazdámmal való viszonyom rendezése után, természetes lesz számomra az, hogy földi munkálkodásom színterén, az ő érdekét tartom szem előtt, s mint ilyen, akár társaságban, akár szószéken Öt képviselem. Nincsen számomra különbség, hogy hol szolgáljak néki. De ugyanez áll a principálisra is, akire a segédlelkész mégis, mint előjáró, őt példájával nevelő, idősebb testvérre néz fel. Vigyázzanak azért a principálisok, mert sokat ronthatnak az ifjú lélekben, sok illúziót, szép tervet, szár baszok kent reményt törhetnek ősz■sze épen ők. De sokat építhetnek is, ha valóban példaképek. Nekünk segédlelkészeknek mindenesetre Krisztus a mértékünk s e mellett az a meggondolás, hogy ha a földi principálisok a mi értékünk szerint azt az ítéletet érdemlik, vagy nyerik el, hogy mi pedig ilyenek ne legyünk, legyen ott egyúttal mellette az is, hogy én pedig ilyen szeretnék lenni és ilyen is leszek. Mi segédjei készek legyünk principális korunkban olyanok, amilyennek principálisunkat szerettük volna látni. A vita elhangzása után püspök úr foglalta össze a csendesnapok tanulságait. Hangsúlyozta, hogy a felvetett kérdések közül sokat nem oldottunk meg, nem is oldhattunk meg, mert nem is tartozott a csendesnapok hatáskörébe, mégis nem volt hiábavaló a mi együttlétünk, mert a meg nem oldható kérdéseket is közelebb vittük a megoldáshoz és az illetékes fórumok figyelmét is fel fogjuk hívni egyes fontosabb kérdésekre. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházkerületi közgyűlés anyagi téren rendezte a segédlelkészek fizetésének minimumát s amennyiben a segédlelkészi állást fenntartó egyházközség, vagy lelkipásztor nem szolgáltatja ki a *• megfelelő javadalmat, ő ezen egyházkerületi közgyűlési határozat alapján oda. fog hatni, hogy a kongruás segédlelkész javadalmával megegyező javadalom kiszolgál tassék. Ha ezt nem szolgáltatná ki mégsem az egyházközség vagy lelkipásztor, akkor a segédlelkészt onnét elhelyezi. Oda fog hatni, hogy a segédlelkészíek megfelelően mozogjanak az egyházmegyék, illetőleg az egyházkerület területén, hogy azok, akik a theológiáról egy sereg tudással, sok jóakarattal kerülnek ki, ahol (ehhez a tudáshoz és jóakarathoz hozzájárulhat a gvakortlati bevezetés és alaposan felkészülhetnek a lelkipásztori hivatásra. A konferencia legsúlyosabb kérdései közé tartozott a lelkipásztori hivatás és szolgálat nehézségeiről szóló előadás. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani a következőket — mondotta a püspök. A lelkipásztori szolgálat nehézségei kétfélék: belső és külső nehézségek, vagy mondhatnám személyi és tárgyi nehézségek. Ki kell mondanom azt a talán némelyek előtt keresztyénhez nem is illő Ítéletet, hogy a mi szolgálatunk legnagyobb nehézsége és akadálya a gyülekezet és a lelkipásztor. A gyülekezeti tagok közönyössége és ugyancsak a lelkipásztornak személyi élete. Akadály a gyülekezet, amely nem veszi komolyan sem az igét, sem a sákramentumokat. Az a gyülekezet, amelyben nincs felelősség istenországáért és egymásért. A misszió nem a lelkipásztor személyi munkája csupán, hanem a gyülekezet összes tagjainak személyes ténykedése, ebben azonban nem vesznek részt a gyülekezet tagjai, aminek alapoka az is, hogy a gyülekezet minden egyházi munkával szemben passzív. Nem gondoltunk a diakónusi intézmény kifejlesztésére. De akadály a lelkipásztori munkának maga a lelkipásztor is. Igen nagy nehézség, hogy nem tudnak úgynevezett modern lelkipásztorok lenni. Modern lelkipásztor nem az, aki szürke kalapban, feltürt nadrágban, még télen is félcipőben jár, azután meg nem tudom én, milyen inget hord. Az a modern lelkipásztor, aki modern életszükségletek szerint szolgál. Hirdeti az igét, pásztoréi, látogat, végzi az összes cvangélizációs munkákat és úgy vigasztal, hogy a mi agyongyötört, ideges, kifáradt, koldus szegény, remény nélkül való, világnézetek pergőtüzében ide-oda kapkodó embernek szóljon. A mai ember azt kívánja, hogy neki beszéljenek. A tárgyi nehézségek között első helyen állanak a különböző világnézeti áramlatok. Akadály az, hogy a faluból megindult az áramlás a város felé és ezt a városba özönlött embert igen nehéz belevonni az egyházi munkába. De a legfőbb akadály a bűn. Nem szabad szemet hunynunk a bűnnel kapcsolatban. De mégis ezt ne perlekedés végett vigyük szószékre, mert csak szeretettel és szelídséggel lehet ezek ellen eredményesen harcolni. Kezdjétek szolgálatotokat ezzel: itt van szivem, Neked adom Uram! Áldás, kegyelem, szeretet legyen mindenkor veletek. Püspök Úr záróbeszéde után Szíj Rezső záróáhitatával ért végett két napos együttlétünk. Mindnyájan hitben megerősödve, lélekben meggyarapodva távoztunk el s azzal az erős óhajtással szívünkben, hogy ha egyházkerületünk egész területére kiterjedő csendesnapokat, baráti találkozókat csak ritkán tarthatunk is, de kisebb baráti körökben találkozni fogunk, felszínen tartjuk kérdéseinket és nemcsak a világ szerint való felettes hatóságaink, hanem mennyei gazdánk elé is visszük azokat. Nádasdy Lajos. — Mosonrónafőn megnyílt a IV. népfőiskolái tanfolyam. Mosonrónafő telepes községben január 10-én ünnepélyes keretek között kezdődött meg a IV. népfőiskolái tanfolyami munka. A tanfolyamnak ötven hallgatója van, akik felső dunántúli megyékből, Csallóköz vidékéről jöttek. Varinak - közöttük Bereg és Szatmár megyeiek is. A megnyitó ünnepély istentisztelettel kezdődött, amelyen igét hirdetett és imádkozott Csizmadia Károly mosonmagyaróvári lelkipásztor. Buzdító beszédet intéztek a hallgatókhoz: Lillik Béla vármegyei népművelési titkár és Ru/f Andor xMosonvármegye« című lap főszerkesztője. Á népfőiskola nevelője Narancsik Elek ref. lelkész, KI E/titkár. í f
