Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-06-25 / 26. szám
116. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944. aki titkon van, nem lehet várnunk, hogy saját személyisége szentélyéről durva módon elvonja a leplet. Az csak természetes, hogy Jézus legtöbb imádságáról semmit sem tudunk. Isten azonban jónak látta, hogy bepillantást is vethessünk a szentekszentjébe; evangéliomaink olyan imádságokat is megőriztek, melyek Urunknak az ajkáról hangzottak el. Előre meg kell jegyeznem, hogy én nem magyarázni akarom Jézus imádságait. Tudatában vagyok a kérdéseknek, melyek itt felvetődhetnek. Én tudom, hogy ineffabile mysterium minden személyiség, annyival inkább a tökéletes személyiség és ép azért nem akarom megmagyarázni a megmagyarázhatatlan*, én az enyémmé akarom tenni Őt. Az éleslátású és mély gondolkozású dogmatikus talál itt bőven anyagot, hogy leszálljon a mélységekbe és felrepüljön a magasságokba. Bizonyára vizsgálódásai után így kénytelen felkiáltani O Altitudo! Mi most, e földi világ borzalmai közepette, az alázatos tanulni vágyó szemével tekintjük az adatokat. Lelkünk az isteni után sóhajtozik és azt akarjuk megtanulni Jézustól, hogy Ő miként érintkezett a létforrásával, Istennel. Vannak, akik azt tartják Perles-sze\ (Jüdische Skizzen, 229, id. Heiler i. m. 239. 1.), hogy Jézus imaélete és utána a keresztyének legszebb imái sem voltak mások, mint csak a zsidó imádságok visszhangjai, de akinek érzéke van a valóságok iránt, az azt tartja Heiler-rel, hogy az ima bensősége Jézussal egész új korszakba lép, sőt tovább menve, valljuk Söderblommal, „hogy a bensőséget, személyes értelemben véve, tulajdonképen Ő teremtette“. (Id. Heiler 239. 1.) A misztika, mely pedig a vallási bensőséget bámulatos virtuozitással ápolja, amíg következetes marad, csak személytelen bensőséget ismer. A nagy izraelita imádkozok bensősége bármilyen mély és erőteljes is, mindig személyfeletti; a régi próféták és zsoltárköltők imádkozó énje sohsem a vallásos személyiség a maga egyéni elkülönülésében, hanem mindig az Isten népe, a szent község, mint összesség. Csak Jeremiás, ez a prófétai hivatásának tragikuma által magánossá lett imádkozó, kivétel. Jézus Istennel való érintkezése teljességgel szíve érzésének az Atyával való személyes kicserélése. Bár végig járta a Zsoltáros könyv és a prófétai írások iskoláját, imádkozásában messze felülmúlta a prófétákat és zsoltárírókat; Ő azok imádkozó kegyességének a tökéletességre vivője. Benne e tekintetben is az idő teljessége következett el, az abszolút jelent meg. Wernle szavaival (Jesus), „Ö a történelem leghatalmasabb imádkozója (der gewaltigste Beter der Geschichte)“. Imádságában az ima őstüneménye, az Atya-Istenhez való gyermeki viszony a legteljesebb tisztaságában és erejében mutatkozik. (Folyt, köv.) A kolozsvári FőisL Ifj. Keresztyén Egyesület szórványmissziójában 1943 nyarán 18 theologiai hallgató és 2 középiskolás 51 szórványgyülekezetben dolgozott. A fenti szórvány munkások munkahelyükön 970 munkanapot töltöttek. A végzett munka részleteiben a következő volt: 222-szer tartottak ünnepi istentiszteletet, 47-szer házi istentiszteletet, 44-íszer bibliaórát, 53-szor bűnbánati istentiszteletet, 13-szor osztottak úrvacsorát, egy alkalommal betegnek, eskettek 2-szer, temettek 4-iszer, konfirmációi előkészítőt 'tartottak 14^szer, konfirmáltattak 3-szor, 39-szer „tartottak vasárnapi iskolát, 186-szor vallás- és egyházi ének-órát, 68-szor népdal- és játéktanítást, 5-ször vallásvizsgát és nagyobbszabású ünnepélyt, 15-ször vallásos és népművelési összejövetelt, családokat látogattak 296-szor, és egy szórványgondozó (Rápó Károly) résztvett a magyarköglösi szórvány-presbiteri konferencián. Mindegyik gyülekezetben intenzív iratterjesztési munka folyt. A gyülekezetek híveinek 2268 iratot osztottak szét ingyen. 60 valláskönyvet, 50 Zsoltárt, 45 Üjtestámentomot és 2113 vallásos és egyéb traktátust, folyóiratot, vallásos röpcédulát, püspöki körlevelet. Emke naptárt, magyar címert, stb. \ Az 1943—44. iskolai évben a szórványmisszióban dolgozott 180 ember. 58 kolozsvári theologus, 2 budapesti theologus, 1 pápai theologus, 25 FIKÉ-s, 5 lelkész, 20 KMDSz tag, 69 középiskolás. A munka eredménye: betegápolás 5-ször, család^ látogatás 246-szor, istentisztelet 498-)Szor, házi istentisztelet 11-szer, biblia- és imaóra 4-szer, úrvacsoraosztás 55-ször, betegnek úrvacsoraosztás 4-szer, vasárnapiiskola 183-szor, keresztelés 14-szer, temetés 2-szer, harmóniumszentelés 3-szor, esketés 4-szer, gondnok és presbiter beiktatási istentisztelet 2-szer, előadás 37- szer, nótadélután és énektanítás 45-ször, megbeszélés felnőttekkel és if jakkal 13-szor, kátétanítás 4-szer, vallástanítás 20-szor, szeretetvendégség egyszer, mesec és játékdélután gyermekek részére 7-szer, nagyobb'íszabású ünnepély 42-szer, bibliamagyarázat 8-szor, egyházi közgyűlés 4-szer. Ezenkívül figyelmünk kiterjedt szórványhíveink' anyagi nyomorúságaira is. Az illetékes polgári és katonai hatóságokkal állandó érintkezésben voltunk s nem egy esetben könnyítettünk közbenjárásunkkal híveink anyagi és egyéb gondjain. Egyedüli célunk azonban jnindíg az Ige, Isten akarata teljességének lehetséges szolgálata. 1943—44. iskolai évben az istentiszteleteken öszszesen 13.969 ember vett részt, az ünnepélyeken 3171 ember, a vasárnapiiskolában 3225 gyermek, úrvacsorával élt 1073 ember. A gyülekezetenként! átlagos létszám a következő: istentiszteleten 29 (múlt évi 24), ünnepélyen 75 (múlt évi 50), vasárnapiiskolában 17 (múlt évi 16), úrvar! csoraosztásban 19. f KÖNYVISMERTETÉS 1 Ü&t ....... Antal Zoltán. Az égre nézők földi útja. 22 egyházi beszéd a Kolosséi levél III. rés^e alapján. Balassagyarmat, 1943. 8-r. 114-j-l 1, Pünkösd-vasárnap délután ez volt a lelki olvasmányom és úgy éreztem, hogy a Szent Lélek ünnepén valóban az a fontos, hogy a Lélek nagy indításait miként váltja aprópénzre a mindennapi életben a református hívő. Jó dolog fenn lenni a magasságban, a kijelentés, a megdicsőülés hegyén, de le kell jönni a völgybe, a robotmunkák végzésére, a sokszor nem könnyű kötelességteljesítésre. Megkapott már a könyv címe: Az égrő nézők földi útja. Antal Zoltánt jó tolláról eddig is ismertük. Az irodalom több területén találkoztunk nevével. 1933-ban A balassagyarmati csehkiverés története c. művében izzó hazafisággal teljes leírását adta Balassagyarmat újabbkori története egyik legmegragadóbb részletének. A költészet terén is sikerrel próbálkozott. Egymás után jelentek meg verses kötetei: Az Ipoly dalai (1929), Papkéve (1937), Rossz időben (1939), Sztregova felé (1942). E kötetek egy mély érzésű, a természet és az emberi
