Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-06-25 / 26. szám

1944.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

117. oldal.

élet változásait éles szemmel megfigyelő, egész létét Istenre építő, családot, hazát, egyházat teljes lélekkel szerető, értük élő, komoly, nemesveretü egyéniséget mutattak be a külvilágnak. Az egyházi irodalomban eddig két kötetéről ismeretes szerző: Az egyháziatlanok kifogásai (1938) és A bárány zsoltára (1939).

Jelen műve a gyülekezet buzgó lelkipásztorával ismertet meg bennünket, aki mint hűséges gondviselője a rábízott telkeknek, csendes dolgozószobai tanulmányozásban, a világot és annak minden változását az Isten Igéje fényénél vizsgálja és tapasztalatai gazdag tárházából mindig érdekesen, szívbe markolóan és meggyőzően tanítja a hívőket a református keresztyén élet helyes élésére.

A 22 egyházi beszéd áldott hatású igehirdetőnek mutatja be szerzőt. Mindenik beszédnek egyik igen rokonszenves jellemvonása: az egyszerűség, világosság, a nemes értelemben vett népiesség. Úgy érezzük, hogy szerzőnek külön kegyelmi ajándéka van arra, hogy nagy igazságokat igen egyszerűen tudjon elmondani, megfogalmazni, hogy így a legkisebb, a tanulatlan, képzetlen ember is megéithesse és felfoghassa Isten üdvüzenetét.

Pl. milyen igaz és milyen egyszerű ez a mondása : „A föld arra való, hogy szilárd talajként álljon az ember talpa alatt, hogy ne ingadozzék az ember, amikor az égre néz“. Vagy ez: „Nemcsak a háború, a béke idején is a legjobb életbiztosítás: Istennel járni“. Tömör és találó megjegyzései szívből jönnek és szívbe találnak: „Istenben elrejtőzni csak Krisztus által lehet“; „Ha az emberek akarják, meghal az ördög, de aki megkegyelmez neki, önmagát ölte meg“; „Próbáljunk halottak lenni, amikor a bűn hívogat, élőkké válunk Isten szemében“ ; „Itt a földön lehet alakoskodni, lehet ámítani és megtéveszteni, de Krisztus megjelenésekor mindenki igazi énjét mutatja meg“ ; „A káromlás nem tartozik hozzá az ember lényegéhez, épen úgy. el kell vetnünk magunktól, mint a mezőn járóknak a koldustövist, amely ruhájukhoz tapad“. „A szentek a világ legkitűnőbb emberei, mert a lehetetlenre vállalkoztak, arra, hogy a test felett a lélek legyen az úr“.

Másik jellemző vonása e beszédeknek a bátor bizonyságtevés a Krisztus igazsága mellett. Az élet és halál, az idő és örökkévalóság legnagyobb kérdései kerülnek tárgyalásra. Mindenkor századunk ütőerén tartja kezét. És prédikációiból láthatjuk, mennyire időszerű a Biblia!

Örömmel olvastam, hogy fontos, úgynevezett „kényes“ kérdésekről, mily bölcsen, józanul, nyíltan és mégis finoman beszél. Ha kell, szigorú is tud lenni (78. 1.). Erre csak azok képesek, akiknek vérükké vált az evangéliom.

Példái sokáig emlékeztünkben maradnak, pl. a salgótarjáni ember, aki egy ívpapirt teleirt ellenségei nevével, vagy a pilismaród hegytetői temetőben levő sír.

Megtörténik, de csak nagyon ritkán, hogy a gyors munka következtében sietve, vázlatszerűen írja le gondolatait és ilyenkor félreértésekre adhat okot. Pl. a 21.1.: „Jézust tulajdonképen a föld tette megváltóvá“, vagy a 22. 1.: „Krisztus azért él, mert mi éltetjük“. Később már világosan megmagyarázza, mit akar ezen érteni.

Jó volna, ha szerző a Kolosséi levéllel tovább is foglalkoznék. Nagy elődei vannak e téren hazánkban. Melius Juhász Péter (Debrecen, 1561, újra kiadta Budapesten 1937-ben Incze Gábor) és Helmeczi István az egész levelet végig prédikálták. Általában a fogságból írt levelek ma időszerűbbek, mint valaha. Külföldön sokat foglalkoznak velük, mert Pál apostol ezekben

fejti ki gondolatait az egyház lényegéről és az emberiség jövőjéről.

Antal a saját életében bebizonyította, amit hallgatóinak is szívére köt: „Isten azt akarja, hogy ne tétlenkedjünk, a mi munkánk által az alkotások egész sorával ajándékozza meg a világot“. (108. 1.)

A balassagyarmati egyház jól tette, hogy kiadta e kötetet és így lehetővé tette, hogy lelkipásztora bizonyságtevései szélesebb körben is hassanak és foglyul vigyék a lelkeket Istenhez és az Ö Krisztusához. P. ).

SS®!®®®®®®®®®®*®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®

I VEGYESEK 1

& m

Sä)®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®«®®!!® Dg®

— A kolozsvári bombatámadás alkalmából írta dr. Tavaszy Sándor a következőket a Református Szemlében : „A bűn útja és győzelme oly egyenes vonalú, hogy azt csak az nem látja, akinek a szemét elborította és megvakította a bűn. Most már nyilvánvaló, hogy csak két lehetőség van a világban : a Krisztusban való élet és a Krisztuson kívüli élet. Vagy az egyik, vagy a másik. Vájjon képes lesz-e még az ember ebben a választásban dönteni. Ha nem lesz képes, akkor ez jele annak, hogy az utolsó időbe jutott ez a világ. Ha képes, mert az Úristen még életet akar ezen a földön, akkor elsősorban a keresztyéns égnek kell újból szóhoz jutnia, hogy bűnbánatra vezesse ezt a világot a Szentlélek áltat. Mi magyarok rá kell, hogy lépjünk erre az útra. Ahelyett, hogy egymásközt vitatkoznánk, párfoskodnánk, térjünk Istenhez, ismerjük meg bűneinket, a saját bűneinket s közös nagy nemzeti bünbánattartással szedjük össze minden még meglévő erőnket, hogy a Sátán utolsó nagy támadásával szemben még helyt tudjunk állani. Ha Krisztusban, Isten oldalán állunk, akkor nem fogjuk elveszíteni a bizalmunkat, életkedvünket és reménységünket. A minőségi és erkölcsi embert bármennyire is eljelentéktelenítette az idő, amelyben a nyers erőszak és a mennyiség vált uralkodó értékké, mégis, Isten oldalán állva, bízunk abban, hogy Isten úgy fogja helyreállítani ezt a világot, hogy abban végül csak az győz és marad fenn, ami az ő akarata szerint való. Ma csak ezzel a hittel állhatjuk a próbát és mehetünk elébe az újabb szenvedéseknek, hogy betöltsük mi is a Krisztus szenvedését.

— Szabolcska Mihály arcképét leplezték le a debreceni kollégiumban, a kollégiumi igazgatótanács ülése alkalmából. Az arcképet a debreceni kistemplomi egyházrész adományozta és Dienes János debreceni tanár festette. Szabolcska debreceni diák és szénior volt, majd kistemplomi segédlelkész.

— Bírósági ülés. A dunántúli református egyházkerületi bíróság időszaki tanácsa július 4-én Pápán ülést tart, melyen a diósjenoi megfellebbezett lelkipásztorválasztási ügyet tárgyalják.

— Presbiteri konferenciát tartott a bakonyvidéki kör június 11-én Csetényben. Ezen a konferencián testvéri szeretetben találkoztak a csetényi, dudari, bakonyszentkirályi, rédei, cseszneki és vessprémvarsányi presbitériumok tagjai, 56-an. Ugyancsak megjelentek e gyülekezetek lelkipásztorai, feleségeikkel együtt. A konferenciát megelőző istentiszteleten Lampérth Lajos, a pápai egyházmegye főjegyzője hirdette az igét. Istentisztelet után Kovács József lelkipásztor megnyitván a konferenciát, Dr. Madar Zoltán és Ácsai József lelkipásztorok tartották meg előadásaikat. Közben a helyi leánykor tagjai szavalatokkal, a gyülekezet vegyeskara