Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-06-04 / 23. szám
Ötvenötödik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1944 június 4 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________-------- —— FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A bombakárosultakért. Mint a hivatalos jelentések megállapítják, fokozott erővel újultak meg a légitámadások hazánk területe ellen. Békés városok lakónegyedeiben, nők és gyermekek esnek áldozatul az embertelen harcmodornak. Családi otthonok dőlnek össze percek alatt és semmisülnek meg egy szorgalmas életnek tisztességes munkával szerzett Vagyontárgyai s berendezései. A nyomorúság növekedése kell, hogy fokozott erőfeszítésre serkentsen mindnyájunkat. Református gyülekezeteink eddig is igen szépen kivették részüket az adakozásból. Most új szükségletek keletkeznek, újabb áldozathozatalra van szükség. Azok, akiket Isten kegyelme eddig megőrzött a megpróbáltatásoktól, gondoljanak a szenvedőkre, a mindenüket elvesztett atyánkfiaira, azok testi és lelki szükségleteire és tőlük /telhetőleg adakozzanak. Pál apostol szavai jussanak eszükbe: »Az Isten hatalmas arra, hogy rátok árassza minden hegyeimét, hogy mindenben Njnindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéleménvre bőségben legyetek. Amint megvan írva: Szórt, adott a szegényeknek: az ö igazsága örökké megmarad. Aki pedig magot áa ü magvetőnek és kenyeret 'eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésieket és megnöveli a ti igasságtoknak gyümölcsét, Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, mely áthatunk hálaadást szerez az Istennek«. Adjatok abból, amit Isten adott. P. J. I n t e r n á t u s . Ha valaki ezt a szót: »nátus«, Dunántúl kimondja, református körökben, mindenki tudja, hogy ezalatt a pápai nőnevelő intézetet kell érteni, ahol évtizedek óta a dunántúli intelligencia nőtagjai nevelődtek. Az internátus említésére jó volna, ha a jövőben lelkiszemeink előtt megjelenhetnék a leendő, nagyszabású, modern, 300 személyes fiúinternátus. Az álom valóság is lehet. Főiskolánk lelkészi gondnoka nagy ügybuzgósággal és szeretettel szokott írni leányintézeteink mellett ajánló sorokat, aminek örülünk is, mert leányaink is vannak, de én most a fiúinternátusról írok. A fiúinternátus mellett nem igen jelentek meg buzdító cikkek, .amelyek a pápai diák otthonával is törődtek volna. A meglévő internátus szűk. Amikor a szülők iskolába adják gyerekeiket, különösen ma és holnap, ha gyerekük leikével is gondolnak, fontos kérdés a lakás, az internátus. Nemcsak a gimnáziumot keresi, de a jó diákotthont is. Pápán is lehetett volna már egy nagyszabású, modern, jó, szociális, diáknevelő ház, amelyikben igen lényeges tétel a kellemes háló- és praktikus tanuló-szoba, de mindenek felett az, hogy ebben a diák az iskolán kívüli idejében, lelki szempontból, meleg otthont találjon, | ahol pásztorolás mellett istenes munka folyhatik. Ennek a nagyszabású, higiénikus, modern, leendő internátusnak három ága lehetne: Theologus interná: tus. Ebben a felsőéveseknek külön szohácskája lenne ! kedvező feltételekkel a studírozásra és a magános el| csendesedésre. A másik része a* nagy diákok otthona, I harmadik a »szecska internátus«. A kis fiúk részét ' tenném a legmelegebb, kedvesebb otthonná, hogy ott ! különösen az a diák, akinek még nem volt otthona, itt felejthetetlen otthont találna. Ebben a nagy házban a lelkiközösségek gyakorlására lenne egy diák ima! terem is. Ki építse meg, hol és miből? Amilyen előrelátó gesztussal megépítette volt a Kerület az új gimnáziumot, ugyanolyan odaszánással, még »üzleti alapon« is megérné a kerületnek. Amilyen módszerrel megépült a sok ember adományából a jrápai templom, ugyanígy a fiúinternátus is megépülhetne a Tapolca partján, óriási területen, szabad uszodával a folyón, nagy kerttel és udvarral. Valamikor régen, 20 éve annak, hogy csonka orj szagunk akkori gyenge pénzén, a kommün utáni nagyon nehéz időkben, többen pápai diákok külföldi | stipendiummal, tanulmányútra mentünk. Azokban a kényelmes internátusokban, amelyikben kedves otthont találtunk az idegenben, megszületett bennünk is a vágy: jó volna ilyet építeni Pápán is. Néhányan, akik akkor kint is tanultunk, összeadtunk egy kis összeget ( és ez lett pénzügyi alapja a leendő theol. internátus, nak. Pongrácz dr. professzorunk tud erről az alapról bővebben tájékoztatni. A fiú-internátus a konviktussal közösségben kell hogy létre jöjjön, vagy megépüljön, a Darányi diákház lendületével és a templomépítés buzgalmával. A diákotthon vezetőbe nem egy lefoglalt tanár, vagy lelkész mellékfoglalkozása lenne hanem az úi. meleg; diákotthont és konviktust olyan emberpárnak kellene vezetni, amelyiket Isten különösen idevágó karizmákkal ékesített fel és egész idejével szellemi és lelki vezetője lehetne a "hazának. Egy ilyen több emeletes, központi fütéses pompás és olcsó, minden szegény diák számára megközelíthető diákotthonban megkezdődhetnék a dunántúli községek lelkivezetőinek hitvallásaink alapján való nevelése. Ez a diákotthon most még hiányzik.
