Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-05-02 / 18. szám
Ötvennegyedik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1943 május 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYÖRY ELEMÉR PÜSPÖK------------------------------------------F .1 ELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Jókai és Pápa. Irta és a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége és a Magyar Városok Országos Szövetsége közreműködésével, Budapest Székesfőváros' Népművelési Bizottsága keretében, a Pápa Városi Közművelődési Egyesület Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében, február 18-án rendezett irodalmi estjén felolvasta Dr. Tóth Endre theol. tanár, egyet. ni. tanár. (Folytatás és vége.) Nos, ha emlékezéseiben így ir Jókai Pápáról, joggal remélhetnénk, hogy regényeiben s elbeszéléseiben is találunk pápai tárgyat, Pápáról szóló részeket. Ezt azonban hiába keressük. Mert ezt a kis részletet, ami a Névtelen vár című regényébe van beleszőve, de a regényhez szervesen nem tartozik, az insurrectio történe- i tének egy darabja: „A pápai nap“ nem felel, meg an- | nak, amit keresünk. Ami diákélet, önképzés, regényeiben előfordul, az szinte mind Debrecenben történik. Még Pápa környéke, a Bakony is, egyedül az „Enyém, tied, övé“ című regényében jut szóhoz s ott is a zirci fehér barátokkal kapcsolatban. Úgy, hogy szinte kétségbe kellene vonnunk az ismertetett emlékezések őszinteségét, vagy legalább is mélységét, midőn pápai vonatkozásokat keresve regényeit végig nézzük. Egy költő, egy művész, aki legfogékonyabb életévében van Pápán, aki annyi melegséggel juttatja kifejezésre Pápához való szeretetét, — soha, semmikor sem tudott volna az extasis perceiben Pápára visszaszállni, cselekvényét itt bontogatni, alakjait itteni emlékeiből elővarázsolni ? A látszat szerint nem. Azonban ez csak látszat. A kollégiumi diákélet rajzát legtöbbször Debrecenből adja Jókai. Pedig sohasem volt debreceni diák s Debrecenbe is csak a szabadságharc alatt kerül el először s akkor sem olyan körülmények voltak, hogy akár tanulmányozhatta, vagy épen beleélhette volna magát a debreceni diákéletbe. De ha jobban megfigyeljük azt a diákéletet, amit Jókai rajzol, azonnal rájövünk, hogy csak a hely: Debrecen, az élet: a pápai diákélet. Nem akarok hosszasan részletezni. Csak egy pár bizonyítékot említek fel állításom mellett. Dárdás diákok nem voltak Debrecenben, vagy legalább is nem így hívták azokat, akik az étel behordását végezték, — ellenben voltak s ma is vannak Pápán. A diákok kenyerét sohasem hívták Debrecenben szatyinak, de hívták s hívják ma is Pápán. Debrecenben brugó volt a kenyér neve ! Aztán : Az „És mégis mozog a föld“ c. regényben a kicsapott diákokat búcsúztatják társaik a kollégium előtt s ott éneklik a búcsúztató dalt: „Múzsa, múzsa, muzsanyáj! Indulj patakoknak árnyas Berkeibe, A szent Pierideneknek Boldog kertjeibe. Oszlik, bomlik kis seregünk, Szakadoz, Pusztán, árván hagyva busán Maradoz. Letette szent atyánk lantját, Múzsák ! Mars haza hát!“ Nos, ezt a dalt elénekelhetik a regényben szereplő debreceni diákok, — zúghatja benne a basszust Barkó Pali, — de az igazi debreceni diákok nem énekelték, soha, mert nem is ismerték azt, különösen is nem a regény cselekvényének az idején ! Ellenben ismerték s énekelték s éneklik ezt ma is a pápai diákok, — régebben, Jókai pápai diákoskodása idején az évvégi ünnepélyek alkalmával, újabban a VIII. osztályt végzett maturandusok búcsúztatásánál. Mert ezt a dalt az 1830-as években irta Bocsor István pápai professzor. Ezt a dalt Jókai csak Pápán tanulhatta, de a poetica licentia a debreceni diákok szájába adta. — „Az elátkozott család“ c. regényben az ál Kadarkuthy Viktor a viharos Dunán viszi magával a szép Malárdy Herminát s dalolva evez. S vájjon mit énekel ? „Hajlong sajkám, Verdesi hullám . . .“ Ez nyilván lehetne komáromi dal s tanulhatta azt ott is Jókai. Pedig ez is pápai emlék! Vojt Pápán egy híres professzor, Mándi Márton István. Ő volt az iskola második megalapítója. A 1831- ben elhalt professzor neve, híre, emléke nemcsak Jókai pápai diáksága idején élt elevenen Pápán (különben őt is felismerhetjük „A debreceni luuatikus“ Harangi professzorának alakjában) — de él ma is. Márványszobra, mely a könyvtárban áll, nem merevítette öt kővé, sokkal inkább éltető eszme Ö. Nos, ennek a Márton Istvánnak legkisebb fia, diákkorában, egy komáromi látogatása alkalmával a Dunába fulladt. S az akkori pápai diákok közül, valamelyik poéta lélek, ennek a Márton Károlynak az emlékére írta azt a dalt. Pápán tanulta azt Jókai — és Kadarkuthy Viktorral énekelteti el! (Nb. a regény cselekvénye itt is korábbi, mint a dal szerzésének az ideje!) Csak még egyet! Élt Pápán a XVIII. században egy híres, nevezetes nagy úr: Kenessey István. Korábbi életéről csak annyi ismeretes, hogy prókátor-féle ember volt, majd a kurucvilág idején a pápai földesúrnak, Esterházy Antal grófnak, Rákóczi dunántúli főgenerálisának volt hadititkára, jószágainak kezelője, belső bizalmasa. Mikor 1709-ben a dunántúli hadjárat véget ért, Kenessey nem megy Esterházyval Rákóczi után, de nem is marad az Esterházy-birtok vagyonkezelője, hanem megtelepszik Pápán s többé már nem mint szegény fiskális, hanem mint a mezőlaki, szilasbalhási, sávolyi birtokok ura. Egy csapásra nagy vagyonú vúr!, Meg is nősül. Feleségül veszi Szondy Zsuzsánnát^ Séllyei István gályarab-püspök unokáját, egy református prédikátor leányát. S aztán 40 évig élnek boldog há zasságban. De Kenessey közéleti férfiú lesz, császá tanácsos az egykori kuruc titkárból, aki országos
