Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-03 / 1. szám
Ötvennegyedik évfolyam. 1. szám. ÉZo4 , 7 ' i Pápa, 1943 január 3 DDNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.--------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK--------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az új esztendő bátorítása. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk,- és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert megfogjuk Őt látni, amint van.“ 1 Ján. 3:2. Átléptük az új esztendő küszöbét. A jövendő titokzatos homályban áll előttünk. Szeretnénk tudni, mit hoznak az egymásután következő hetek és hónapok. Isten Igéje a fenti helyen nem lebbenti fel a fátyolt, de megnyugtatja aggodalmaskodó lelkünket. János apostol, aki végigszenvedte a keresztyénüldözés borzalmait, aki a pogányság nagy központjában, Efezusban állandóan ki volt téve egyrészt a pogány részről jött támadásoknak, másrészt a belső ellentétek kirobbanásának, arra a szilárd pontra mutat rá, amelyre mi a mai izgalmaktól fűtött kor gyermekei is támaszkodhatunk: nem szabad elcsüggedni, akármilyen is a jelen, hisz Isten, gyermekei vagyunk. A mindenség teremtője a mi Atyánk, mitől félnénk hát?! Nehezek a viszonyok? Villámok cikáznak körülöttünk? Bizonytalan az élet? Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Isten megérleli bölcs terveit. A szenvedések, a megpróbáltatások Hozzá visznek közelebb. Amit a gyarló emberi értelem fel nem foghat, azt megfejti a hit. Isten sokszor fájdalmas nevelésének az a célja, hogy hasonlóvá legyünk Ő hozzá. Amikor tapasztaljuk áldott kezének vezetését, bűntől irtózó tisztaságának és szentségének a világ alapjait megrázó ítélkezését, a bocsánatnak a golgotái kereszten tündöklő ígézetes valóságát, »félelmünk mindjárt széled«, mert meg fogjuk Őt látni, amint van. Adja Isten, hogy az új esztendő minden törté-i nése ezt munkálja. p . — A komáromi ref. tanítóképző ügyében két határozatot is hozott Komárom város törvényhatósági bizottsága 1942 XII. hó 16-án, — 1. Kimondotta, hogy az intézet fűtésére tantermenként és évenként 106 P segélyt ad s fizeti a tanárok r.yugdíjjárulékának a fenntartóra eső részét. — 2. Elvben kimondotta, hogy a tanítóképző új épületének felépítéséhez, vagy egy régi átalakításához szívesen hozzájárul, de összegszerűleg csak akkor dönt e kérdésben, ha konkrét esetben érkezik kozzá megkeresés. Napjaink kérdéseiről kérdezte meg egyházkerületünk megválasztott úi püspökét: Györy Elemért, a Református Élet munkatársa: Bállá Árpád. A református egyház mai helyzetéről a következőket mondotta: »Az elmúlt évtizedekben kialakult a missziói munka képe. Ma már az egész vonalon — kezdve a bibliai iskoláktól — erőteljes missziói munka folyik. Ezen az alapvetésen felépítve a magyar református egyház jövője nem kilátástalan, hanem áldott ígéretek reménységével teljes.« A dunántúli reformátussá,^ jellegzetességei szerinte »a konzervativizmus és kisebbségi sors«. »A konzervativizmus egyfelől erősséget jelent, de másfelől ez nehezíti meg az egyházi élet vezetését. Talán inkább tartózkodást jelent az újítástól, nem pedig idegenkedést. Természetesen nem akarok mindenáron újításokat bevezetni, azonban a missziót maradék nélkül szolgáéi; szándékom. Meggyőződésem, hogy a dunántúli református lélek a református missziót kedvéli. — A másik jellegzetesség: a kisebbségi sors azt jelenti, hogy a dunántúli kerti 'et hét római kátholikas püspökség és két főapátság területén él. Sokak szemében ez lehet keserves sors. Úgy láttam azonban eddigi szolgálatomban, hogy ez váltja ki a gyülekezeteinkből és lelkipásztorainkból a legheroikusabb erőket és ez határozza meg a dunántúli missziói munka sajátosságát.« Dunántúl egyik legnagyobb kérdése a szórványgondozás. »Közel 20.000 lélek él szórványsorsban a Dunántúlon. Ezeknek gondozása örvendetesen megindult az elmúlt években. Legfőbb -feladataim egyikének tartom a szórványgondozás rendszerbefoglalását és elmélyítését. Szeretném közvéleménnyé tenni., hogy a szórvány gondozás nem egy egyházközségnek, hanem az egyetemes egyháznak feladata. — A másik égető problémánk: a nemzetiségi kérdés. Az egész Dunántúl át van hálózva nemzetiségekkel és ezek között — mondja a püspök teljes ^meggyőződéssel — tisztelettel gondolok á másvallású magyar testvéreinkre. A reformátusság az , amely nem ISmer és nem számlál tagfai közé nemzetiségeket. így a reformátusság ezen a területen a magyar nemzeti gondolatnak a hordozója. Ebből a szempontból tartom igen fontosnak a telepítést azokon a vidékeken, ahol a magyarságnak eddig nem volt képviselete. Az Alföldről idetelepített reformátusok már bizonyságot tettek, hogy a magyarságnak erős bástyája.« A 'töfpegyulekezetekről ezeket mondotta: »Ezer lelken felüli gyülekezetek száma alig haladja meg a 10—4 5o/o-ot. A kisgyülekezetnek — tapasztalásom szerint meg van a maga sajátos áldása. Családi kap
