Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-03 / 1. szám
2. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. csolat alakult ki a lelkipásztorok és a gyülekezetek tagjai között. Ennek jelentőségéről felesleges beszélnünk. Ha még számbavesszük, hogy századokon keresztül a 200—500 lelkes gyülekezetek voltak a református hitnek és a magyarságnak az oszlopai, akkor azt kell mondanom: ha ezek a törpe gyülekezetek nem lennének, ma kellene azokat megteremteni/« A fenyegető lel kipásztor ív ány kérdésében véleménye a következő: Reményem van arra, hogy vallásoktatóink munkája nyomán a dunántúli középiskolákból évről-jévre kikerül majd az a 8—10 theologus, amennyire átlagban szükség van. Ha mégis súlyosabban jelentkeznék a baj, akkor ki kell építeni a magyar* református egyház alkotmányát a maga teljességében, vagyis az eddig nálunk teljesen ki nem fejlődött diakonátust. Olyan munkatársakat kapunk, hogy nem kell félni, ha esetleg nem minden helyre tudunk lelkipásztort állítani. Franciaországban — mint egyik tanulmányutamon láttam — pásztori munkát végez a diakónus. A diakónus, illetve a diakonisszaképzést szorosabban hozzá kell kapcsolni az egyház életéhez.« A magyar faluval kapcsolatban szerinte »nagy feladat vár a középosztályra! Az a példa, amit a kö-^ zéposztály nyújt a falunak a vallás, az erkölcs, a hazaszeretet, a világnézet, a divat terén, rombolhat és építhet. Nagy felelősség ma falun a középosztályhoz tartozónak lenni.« A református sajt óról s7ó ott ezután: »Egyházi életet sajtó nélkül elképzelni sem tudok. Sajtónk legyen teljesen református! Nem sok lapra, hanem jó lapra vían szükségünk. Szeretném, ha végre megszületnék a református napilap. Míg ez létrejöhet, szükségünk van a középosztály számára és református népünk számára írott lapra. Ezek azonban ne keresztezzék egymást. Mindegyik százszázalékban kitűzött missziói célja felé haladjon.« A reverzá'is kérdésben véleménye ez: »Ez a kérdés nemzeti életünknek egyik legfájóbb problémája. Amíg radikális elintézése meg nem történhetik, nem marad más feladatunk, mint állni a harcot!« Végül azt kérdezte tőle a Református Élet kiküldött munkatársa: »Milyen érzések töltötték el Főtiszteletű Uramat, amikor hírét vette megválasztásának?« A felelet ez volt: »Roppant hálát éreztem az Ur iránt, megnövekedtek előttem emberi gyarlóságaim iés a rámszakadó nagy feladatok. Azzal a bizakodással indulok új utamra, hogy mennyei Atyám, aki mindig kézenfogva vezetett, nem hágy el nehéz szolgálatomban. Hálát érzek Isten iránt, hogy nem halott püspök kezéből veszem át a kormánypálcát, hanem élő püspök atyai szeretetével és bölcs tanácsaival indulhatok. Végtelen örömömre szolgál, hogy a magyar református egyházi életnek legelső és Iegáldottabb lelkű missziói munkása, ahogy ő mondja: szolgája: dr. Balogh Jenő egyházkerületünk főgondnoka, s mint elnöktársa, az ő bölcseségéből és mély hitéből mindig meríthetek.« Külföldi egyházi élet. A háború meglazította külföldi egyházi kapcsolatainkat is: nemcsak vendégeink nem érkeznek, de szórványossá vált a levélváltás is, s a postaküldemények — könyvek, lapok — is lassabban, gyérebben érnek ide. Rendesen megkapjuk a svájci reformátusok lapját (Kirchenblatt für die reformierte Schweiz), amelyből a külföld egyházi életére nézve számos értékes adalékot kapunk. Karácsony ünnepén a magunk gondjai mellett vegyük kissé szemügyre mások gondjait is, s egy meghasonlott világban gondoljunk a keresztyén testvériségre is és a jövőre, amelynek a béke megkötése után újra építenie kell a háború kényszerű pusztítása után. 1. Oecumenica. Theol. akadémiánk tiszteletbeli tanára. Keller Adolf, az Ökumenikus Tanács genfi titkára még két évvel ezelőtt Amerikába utazott, hogy az európai vesztes államok egyházi segélyezésének ügyében elvégezze a szükséges munkát. Útjáról levelekben számolt be, amely közül a hazaindulása előtt írottból veszünk ki egy pár részt. Az eredeti háborús optimizmus erősen megcsappant, a hiányok (gumi, olaj), a nehézségek /.szállítás.. munkás ruozgolódások) csökkentik az önbizalmat, de a segélyezés munkája is élénk tempóban folyik. »Az egyházak erősen kiveszik részüket minden segélyezési munkából«, akár a szövetségesek, akár Európa vesztes népei felé irányul az. »Látják, hggy Amerikára olyan segélyezési felelősség hárul, amilyet még nem ismert a világ«A segélyezés most kezd rendszeresebbé válni. »Felmerült az a gondolat, hogy az egyházak segítő munkáját teljes egészében az Ökumenikus Tanácsra kell bízni, vagy legalább is egy olyan szervezetet teremteni, ami ezt a munkát központilag irányítsa.« Ismeretes az a szerep, amelyet az első világháború után az »Európai egyházi segélyakció központja« játszott. »A tendencia most az, hogy a segélyezést központosítják, de kiegészítik az amerikai egyházak képviselőivel is a központot.« Keller professzor amerikai útjá- i ból kiemeljük még, hogy az ökumenikus szeminárium | Amerikában kezd népszerűvé válni a »National Christian Mission«-ban, a theol. főiskolán és a vezetőnőcsoportokban is. Beszámol a lap (nov. 3. száma) az Ökumenikus i Tanács genfi főtitkárjának, dr. W. Á. V*sser H Hoojtnak 1941 júl.—1942 júl. időszaki munkajelentéséről is. Az Ökumenikus Tanács abban látja ma feladatát, hogy gondoljon az ökumenizmiissal kapcsolatot tartó valamennyi egyházzal, ami elsősorban abban nyílé váriul, hogy fenntartja az egyházak közti kapcsolatot. Erre szolgál az Ökumenikus Sajtószolgálat is, közölve a különböző országok fontosabb egyházi eseményeinek híreit (amelyekből megtudjuk, pl. az előttünk levő Kirchenblatt számokból, hogyan élnek ma a francia, holland reformátusok, mi történik Anglia egyházaiban stb.); s a genfi ökumenikus központ személyes érintkezések és levelezések útján és igyekszik meggátolni az egyházak lelki szétszakadását. Az Ökumenikus Tanácsnak egyik fő munkaterülete az eltelt évben a svájci egyházakkal karöltve folytatott »menekültek és hadifoglyok segélyezése«. Svájcba sok zsidó menekült Nyugat felől, ezeket munkatáborok| ban helyezik el, s lehetőleg ipari munkára képezik ! át őket, a fiatalabbkorúakat igyekeznek Amerikába ki! juttatni. A hadifogolytáborokba bibliákat küldenek. »Milliók szomjúhoznak Isten igéje után, mert életük legmélyebb alapjai rendültek meg« — mondja a Jelentés. Beszámol a Jelentés az Ökumenikus Tanulmány-ról is, amely a maga összejövetelein a következő témákat vizsgálta: »Az egyház etikai valósága í és munkája«, »Az egyház és a nemzetközi rend prob- I lémái«. Az Ökumenikus Tanulmány munkája eredmé- I ményéről angol, francia, német nyelvű füzeteket adott ki. A hadifoglyok körében végzett munkáról külön könyv számol be (EgUses de la Captivite, Génévé, Fr. 1.50). »Ez a könyv kétségtelenül egyike a legérdekesebbeknek és legmegrázóbbaknak mai olvasmányaink közül... Csodával határos, hogy a hadifogolytábo
